Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-207

490 Az országgyűlés képviselőházának í gosságot a kedvezésekben, ezt a példátlan protekcionizmust, amelyet a statisztika számadatai szerint semmiféle szempont nem támaszt alá, én addig, amíg a közélet bármely fórumán szavam lesz, állandóan elő fogom állítani, be fogom mutatni; nem azért, mintha engem bármiféle ellenszenv vezetne a gyáriparral szemben, hanem csak azért, mert talán ez az egyetlen, "amivel szerény képességeim alapján az országnak használni tudok. (Propper Sándor: Legalább fizetne tisztességes munkabéreket a gyáripar!) ' Mindig nagy súlyt helyeztem arra, hogy már ismételt felszólalásaimban, amelyek ebben az irányban mozogtak, soha egyetlen gyáripari vállalatnak semmiféle üzleti ügyeivel ne jöjjek a Ház elé; a gyáripar egyetlen termelési ágának Tentabiltását itt nem tártam fel. Nekem is vannak talán olyan adataim, amelyekkel egy sokkal teltebb Házban, sokkal nagyobb szenzációkat lehetne aratni, de én ezzel nem élek; én tisztán »a tudomány alapján, a statisztika alapján maradok meg, nem azért, mintha ellensége volnék a gyáriparnak, hanem azért, mert mélységes részvéttel vagyok eltelve azok iránt, akik ennek a súlyos igazságtalanságnak áldozataivá váltak az országban, annak a súlyos igazságtalanságnak, mintha semmi egyéb nem volna, mint gyáripar. Csodálatos, hogy hivatalok jönnek és mennek, miniszterek jönnek és mennek s egy bizonyos idő múlva mindenkit, ha közgazdaságpolitikával foglalkozik, kezd áthatni az a tudat, mintha az egyedüli vagy legalábbis a legfontosabb teendő a gyáripar támogatása volna. Hivatkoztam már előbb ebben a tekintetben egyes jelenségekre, de meg kell azt is említenem, hogy legnagyobb csodálkozásomra az iparügyminiszter •• úr a múltkor megjelent a kartelbizottság ülésén és amit ott a kartelibizottság ülésén beszólt, — nem akarok ott politikai ellentéteknek a kihegyezésével foglalkozni — bocsánatot kérek, olyan volt, mintha a kartelbizottság azért létesült volna, hogy a gyáripari karteleiket védje meg a legbehatóbban, a legintenzívebb módon a kívülről ostromló és őt gyengítő ellenségeivel szemben. Azt kérdezem, miért nem méltóztatik a karteltörvényt alkalmazni? Mert most nem alkalmazzák: ma csak abból áll az alkalmazása, hogy a kartelbizottságot megválasztják és sohasem hívják össze, mert ha valaki mer egy szót szólani, olyat, ami ennek az egyoldalú gyáripari protekcionizmusnak egyik részébe ütközik, többé egyáltalában nem hívják össze. Az iparügyi miniszter úrtól távolról sem azt várom, hogy a fórumon nyiltan elmondja ugyanazt, amit én bátor voltam elmondani, — bár mint kereskedelemügyi miniszternek kötelessége volna elmondani — de az mégis csak csalódást okoz egy kissé az emberben, hogy a kartelbizottság ülésén ne hangozzék el úgyszólván semmi más, mint időbelileg kiszámítva az időnek körülbelül kilenctizedrészében a kartelek védelme és egytizedrészében gyengéd atyai intelmek a kartelek ifelé. Ez az a szellem, amely az egyoldalúságot idézi elő. Be is végzem mondanivalóimat. Csak annak a meggyőződésemnek akartam kifejezést adni. azt akartam alátámasztani és mint tiszta, igaz és 100%-osan megalapozott meggyőződésemet kifejezésre juttatni és hogy azoknak a gazdasági bajoknak az előidézésében, amelyekben 17. ülése 1937 május 4-én, kedden. ma az ország szenved, igen nagy része van ennek az egyoldalú gazdaságpolitikának, ennek az egyoldalú vámpolitikának, ennek a mértéktelen protekcionizmusnak, amely ma itt érvényesül. De merem azt is állítani, (hogy ha itt nálunk egy bizonyos társadalmi nyugtalanság jelenségei is kezdenek sajnálatosan mutatkozni, ebben is része, nagy része van ennek a vámés kereskedelempolitikának és meggyőződésem az, hogy a társadalmi béke a maga teljességében és a gazdasági hivatási ágak közötti egyensúly a kívánatos dimenziókban nem fog létesülhetni addig, amíg a kormány a nagy nyugati államok példáját követve, végre rá nem tér arra az útra, hogy keresse az eszközöket, miképpen lehet legalább fokról-fokra, legalább lépésről-lépésre ezeket a korlátozásokat lebontani és ha nem is a szabadkereskedelemnek, hanem úgy, amint Angliában mondják, a szabadabb kereskedelemnek, a freer trade-nak útjára lépni. Ha ezt nem tesszük, súlyos megpróbáltatások fogják az országot meggyőzni a mi mostani utunk helyteleségéről. Minthogy mély sajnálatomra a jelenlegi kormány gazdasági politikájában ezt az irányváltoztatást felfedezni nem vagyok képes, ezért a költségvetést nem fogadom el. (Elénk helyelés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Antal István képviselő úr. Antal István: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselő úr rendkívül érdekes fejtegetései ezúttal swkása és újabb gyakor; lata ellenére nem a magyar agrárszövetkezeti mozgalommal]] voltak kapcsolatban, (Sulyok Dezső: Pedig ott is lehetett volna egyet-mást mondani!) hanem inkább a gyáripar nagy kérdései voltak azok, amelyeket ezúttal kritika tárgyává tett. Ilyen körülmények között, tekintettel arra, hogy a gyáriparnak igen illusztris képviselőli vannak úgy azon, mint ezen az oldalon, nem érzem magam hivatottnak e kérdésekkel való foglalkozásra és ha meg méltóztatnak engedni, nyomban rátérek azoknak a témáknak fejtegetésére, amelyeket mai költségvetési beszédem tárgyául kitűztem. A pénzügyimtiiniszteir úr fabban a niagysza

: bású expozéjában, amelyben az 1937/1938. eyj költségvetést a Ház és a közvélemény előtt exponálta, a költségvetés számoszlopainak a nemzeti közösség, a társadalmi osztályok és az egyének életére gyakorolt döntő befoly/ására hívta fel a figyelmet, amikotr GWadstonera, a múlt század 60-as és 70-es éveinek kiváló angol liberális állam férfiára való hivatkozással arra mutatott rá, hogy a költségvetések nem egyszerű számítási műveletek, hanem ezerfeilekepen befolyásolhatják az egyének boldogulásának gyökereit, a társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyát, a nemzeti közösség és az ország erejét. Ugyanennek a korszaknak, helyesebben ugyanennek a századnak ®gy másik illusztris politikusa, Joseph Dominique Louis francia pénzügyminiszter, a költségvetésnek, illetve az állami pénzügyek alakulásának az altalános politikai vonalvezetéssel való összefüggéseire mutatott rá azzal a híres s már-már történelmi közhellyé fakult mondásával, hogy: csináljatok jó pollitlkát és akkor én csinálok jó pénzügyeket. (Friedrich István: Mondott mást is!) ' . Én azt hiszem, t. Ház, hogy az állami pénzügyek alakulása és az általános politikai vonalvezetés között fennálló szerves Összefüggésnek