Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-206
482 Az országgyűlés képviselőházának ínarák és a vidéki nagy alföldi vármegyei gazdasági egyesületek közgyűlésén tanuja voltam személyesen annak a jelenségnek, hogy a gazdatársadalom a maga részéről, látván a kormány családvédelmi intézkedései között azt a legújabb törvényjavaslatot is, amely a bárom és többgyermekes családapának 50 százalékos családi pótlékot juttat, a maga szántából, törvényes felhívás, érdekképviseleti felhívás^ nélkül családi bérrendszert vezet be a gazdaságokban. ! A többgyermekes családapákat eszerint a családi bérrendszer szerint fizetik és önként emelik fel gyermekenkint, tehát családtagonként például a napi tejadagot, vagy azt a fizetést, amely a gazda és a munkás közötti jogviszonynak megfelelően jár. Én úgy érzem, helyesen^ értette meg a gazdaközönség azt a szociális és népies politikát, amelyet a kormányzat követ, helyesen értelmezi és látja meg azt a költségvetési előirányzatban és önkéntesen hozzá akar alkalmazkodni ehhez a jó gazda szívével, a jó magyar gazda lelki emelkedettségével. Minthogy a költségvetés ilyen intézkedéseiből ezt a keresztény, nemzeti, népies szociálpolitikát a magam részéről látom és érzem, ennélfogva a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Élénk éljenzés é& taps jobbfelől és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! Az idő előrehaladott voltára való tekintettel a vitát megszakítom. Bemutatom a t. Háznak a függőben levő indítványok és interpellációk jegyzékét. A Ház a bejelentést tudomásulveszi. Javaslatot teszek arravonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap, kedden déli 12 órakor tartsuk és annak napirendjére (Halljuk! Halljuk!) tűzzük ki az 1937/38 évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalását. Méltóztatnak napriendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, az elnöki napirendi javaslatot elfogadottnak jelentem ki. Dinnyés Lajos képviselő úr személyes megtámadtatás cimén kért szót. A képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A mai ülés folyamán Üjfalussy Gábor igen t. képviselőtársam legutóbbi parlamenti felszólalásommal foglalkozva a következőket mondotta (olvassa): »Ugy érzem, kötelességet teljesítek akkor, (Felkiáltások jobbfelől: Hangosabban!) amikor innen ezekből a padokból visszautasítom Dinnyés Lajos képviselőtársamnak azokat a durva támadásait, amelyeket a főispáni kar ellen intézett. (Felkiáltások jobbfelől: Sajnos, úgy is van!) A belügyminiszter úr bizonyára meg fogja védeni munkatársait, de azért nem tudok ezen olvan könnyen napirendre térni.« Majd később ;a következőket mondotta (olvassa): »Ismétlem, a belügyminiszter úr bizonyos pártfogásába fogja venni az ő kiváló munkatársait és arról is meg vagyok győződve, hogy Dinnyés képviselőtársam, — akit nagyon jól ismerek, ' heves temperamentumú férfi (Temple Rezső: Ebben igaza van!) — bizonyosari nem is úgy érezte ezt, ahogyan mondotta.« A továbbiakban a következőket mondotta a képviselő úr (olvassa): »Azt hiszem, mind^nyhyian tudjuk, hogy Európa két sarkán olyan gyertya ég, amely eleven húsból való« — nem tudom jól olvasrii a hivatalos jegyzetnek ezt a Tialváriy riiásolátát — »és hogy az ilyen^ megjegyzések, felszólalások csak azt eredményezhetik, hogy ennek a gyertyának a fénye még 2 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. jobban fog lobogni. Az ilyen megjegyzések a tekintélyek lerombolásához vezetnek és éppen ezért nagyon sajnálom, hogy ez itt a parlamentben megtörtént!« T. Képviselőház! Szabad legyen felolvasnom a parlamenti hivatalos naplót, amely anynyival is inkább hivatalosnak mondható, mert többi képviselőtársam szokásától eltérőleg sohasem szoktam a parlamenti gyorsíró urak által lejegyzett hivatalos naplószöveget átolvasni ós abban javításokat eszközölni. Beszédem kifogásolt része a következőképpen hangzott (olvassa): »Tisztelettel kérdem, hogyan lehet megengedni és szó nélkül eltűrni azt, hogy a főispánok vármegyei pártelnökök legyenek *? Kérdem, nem flagráns megsértése-e a törvénynek az, amikor egy főispán, aki vindikálja magának a főispáni tekintéllyel járó nimbuszt, lealaesonyodík egy kortes nívójára?« Továbbmenőleg a következőket mondottam (olvassa): »En perhorreszkálom ezt és ha a főispán elsején éppen úgy odamegy a fizetéséért, mint a Vármegyei hajdú, vagy a vármegyének bármelyik tisztviselője, akkor ne csináljon semmiféle politikát; legyen a kormány exponensedé ne legyen élharcos kuvasz«, — amely kifejezésért elnöki rendreutasításban részesültem. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyesen!) Méltóztatnak beszédem kitételeit és beszédem teljes szövegét látni. En nem azt mondottam, hogy a főispánok élharcos kuvaszok. Méltóztassék a Naplót átolvasni figyelemmel t. képviselőtársaim: én csak az olyan főispánok ellen tiltakoztam, akik .lealacsonyodnak egy élharcos nívójára, (vitéz Csicsery-Rónay Isván: Mi az az élharcos 1 ? — Zaj.) Hogy mennyire tárgyilagos tudok lenni és mennyire az vagyok nemcsak itt a képviselőházban, hanem kint a vármegyei életben is, legyen szabad hivatkoznom arra, mindig elismertem, hogy Pest vármegye főispánja. Preszly Elemér, aki (már majdnem két évtizede áll a vármegye élén, sohasem űzött pártpolitikát, hanem — miként a közgyűlésen mindig hirdette — ő a vármegyének és mindenkinek a főispánja. (Br. Berg Miksa: Ebben igaza van!) T. kép viselőtársaim, önöket a sors talán megkímélte attól, hogy szenvedő részesei is legyenek annak, amikor egy főispán —^ aki, amint később rá fogok térni, a törvény értelmében köztisztvisíelő — a pártpolitikai jel vénynyel beviszi a pártpolitikát a vármegye életébe. Mondom, Önöket megkímélte a sors attól, amitől engem és sajnos, többünket nem kímélt meg. Nem akarom személyes injuriákkal az igen t. Ház türelmét igénybe venni, de ennek eredménye volt az. hogy amikor a választásokon 1935-ben az én ellenfeleim röpiratokban, beszédekben a váltóhamisítástól kezdve mindennel meggyanúsítottak és megrágalmaztak, az illető főispán — nem Preszly Elemér volt a főispán — felfogásának az volt az eredménye, hogy a mi családunkra, az én családi otthonomra, akik 300 éve ott élünk Dabason, mint utolsó tolvaj, cigány, rabló népségre, csendőröket küldöttek a nyakunkra és a pincétől a padlásig felkutatták röpcédulákért a lakást, édesanyámat odaállították a sarokba és engem is mint utolsó tolvajt, amikor kimentem a háziból, csendőrökkel végigkutattak és megmotoztak. Tételes törvény bizonyítja — mint az 1886.
