Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

480 Az országgyűlés képviselőházának lényegéhez tartozik a miniszterelnök úrnak az a politikai gesztiója is, hogy az alkotmányjogi kérdések letárgyalására nyugodt parlamenti atmoszférát kíván teremteni. Ez a nyugodt parlamenti atmoszféra az ellenzék vezéreivel való tanácskozásokból máris kitűnik. De előkészítette ezt a nyugodt parlamenti atmoszférát az a világos kijelentés, amely a választójogi törvényre vonatkozott. (Malasits Géza: Na, az egyáltalán nem világos; nagyon homályos!) Ha méltóztatik, akkor felolvasom mit mondott a miniszterelnök úr szegedi beszédében. (Malasits Géza: Olvastam, kérem! — Pinezich István: Valamit mégis el kellene hinni!) Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy nem hajlandó még egy általános myilt választást csinálni. (Malasits Géza: Ugyanezt mondta Károlyi miniszterelnök úr, ugyanezt 'mondta Gömbös miniszterelnök úr, mégis választott!) Malasits Géza t. képviselőtársamnak, aki ezeknek a szavaknak világosságát kétségbevonja, még hozzáfűzhetem a múlt héten történt >azt a fontos politikai nyilatkozatot 'is, amelyet Meizler Károly r t. képviselőtársam interpellációjára adott válaszában tett a miniszterelnök úr, hogy még ennek a naptári évnek befejezése előtt kívánja a választójogi törvényjavaslatot beterjeszteni a Házban. Ha ez a két nyilatkozat sem világos, ha ez a két nyilatkozat sem tartalmaz határozott politikai állásfoglalást, akkor azt gondolom, hogy hiába keresem a vitában a világosságot. De ezt a nyugodt parlamenti atmoszférát (Gr. Festetics Domonkos: Családi kör!) nagy nyugalom követi az egész ország közvéleményében is. (Gr. Festetics Domonkos: Egyedül unatkozik az ellenzék! — Brogli József: Eossz gyerekek! — Malasits Géza: Nem kérem, én már őslakó vagyok! — Derültség,) Azt hiszem, hogy a nemzetünk egyenjogúságának kivívásáért folytatott küzdelemben az egész ország közvéleménye a kormányzat mellett áll. Az egyenjogúsításért folytatott küzdelemnek azonban bizonyos, hogy előfeltételei vannak. Előfeltétele a minél tökéletesebb belső stabilitás létrehozása. {Ügy van! jobb felől.) A belső stabilitás azt is megköveteli, hogy ezeréves alkotmányunk keretében valósítsuk meg azokat á reformokat, amelyeket nemzetünk szükségeseknek és célirányosaknak tart. En úgy érzem, t. Ház, hogy helyesen állapította meg Krúdy Ferenc t. képviselőtársam, hogy nem vonhatjuk ki magunkat teljesen az új eszmeáramlatok hatása alól és le kell vonnunk azokat a tanulságokat, amelyeket az új eszmeáramlatok magukkal hoznak. Ügy a bolsevizmus keleten, mint a fasizmus és a nemzeti szocializmus nyugaton valóban fokozott mértékben terelte a figyelmet az emberi munkára és a munkásra. Az ilyen politikai jelszavak is benne vannak ugyan ebben az elgondolásban, hogy a munkára való kötelezés elsőrangú, de azt hiszem, hogy az egész társadalom átvette azokat az igazságokat, amelyek úgy szólnak, hogy a nemzethez tartozás munkára kötelez^, hogy a megszolgált munkáért megfelelő díj jár. A munka megbecsülésének elve járja tehát át a világot és én úgy hiszem, hogy a magyar nemzet előljárt ennek a munkának a megbecsülésében a világháború után is. ^Aki figyelemmel kísérte ennek a csonka hazának óriási erőfeszítéseit abban a tekintetben, hogy biztosítani kívánta a Nagy-Magyarország területéről vagy kiutasítás folytán, vagy egyéb206. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. I ként a csonka ország határai közé jutott magyar testvéreinknek ellátását, az látja, hogy a világháború óta óriási erőfeszítéssel adja meg a magyar nemzet a kenyeret azoknak, akik munkát végeztek érte. (Malasits Géza: Csak sovány kenyeret és keveset! — Egy hang a jobboldalon: De kenyeret!) Soványabb vagy kevés kenyérről talán lehet itt beszélni, de meg kell állapítani, hogy aza nagy áldozat, amely a 820 milliós kiadású költségelőirányzatból, ha jól emlékszem, 160 milliót jelent a közigazgatási nyugellátásoknál és annál a közüzemi költségvetésnél, amely 450 millió pengő kiadást tárgyaz és 96 millió pengőt tud nyugellátásokra fordítani, ez a hatalmas erőfeszítés a nemzet részéről mindenesetre jelenti azt, hogy ez a nemzet előljár a munka megbecsülésében. Nem is emelném ki a nemzetnek ezt a nagy erőfesztíését, ha meg nem kellene állapítani, hogy még a mostani költségelőirányzat is hét millió pengővel szaporítja a nyugdíjterhet a közigazgatási és állami üzemek ellátmányánál. De úgy érezzük már, hogy a csúcspont felé közeledünk. Meg lehet állapítani, amint az igazságügyiminiszter úr is mondja költségvetési indokolásában, hogy elérkeztünk a normálstátushoz. Ilyen körülmények mellett fokozott mértékben kell látni a kormányzatnak azt a gondoskodását, amely az ifjúság elhelyezése tekintetében történt s amely probléma megoldásába belekezdett, amikor két millió pengő önállósítás! alapot tudott a költségvetésben e célra (biztosítani. Nem is akarom felemlíteni azt az 1250-es létszámszaporítást, amelyet a költségvetés tárgyaz, mert már ez a hivatkozás is elegendő bizonyíték arra, hogy a kormányzat helyes úton jár. Persze, itt is lehet azt mondani, amint az előbb megjegyezte igen t. képviselőtársam, hogy kevés. Éppen úgy vagyunk ezzel,, mint ahogy Matolesy Mátyás t. képviselőtársam megjegyezte beszédében, hogy a telepítés során mindössze 14.000 holdat sikerült az első 9 hónapban a földbirtokreform és a telepítés céljaira igénybevenni, ez pedig országos viszonylatban kevés. En úgy érzem, t. Ház, hogy a kritikának ilyen vonatkozása nem helytálló, mert itt azt kellett volna észrevenni, hogy ez a szociális program és telepítési program nem papiros, hanem valóság, mert még a telepítési törvény végrehajtási rendelete előtt tudott a kormányzat 14.000 holdat a földbirtok telepítési céljaira igénybevenni. Éppen ezt a módszert, ezt az eljárást, ezt a gondoskodást kell látnia annak, aki a kérdéssel foglalkozik ós azzal ilyen módon foglalkozik. A népies politika érvényesülését látom itt. (Malasits Géza: Nagyon erős szemüvege van a képviselő úrnak, ha már most látja!) Esetleg jobban megnézem. (Malasits Géza: Nem, a szemüvege erős, mi is jól megnézzük, de nem látunk benne semmit, Ígéreteket igen,, de cselekedetet annál kevesebbet.) En csak a cselekedetekre hivatkoztam, egyelőre az Ígéretekről nem szóltam. De ha a népies politikáról szólok, t. képviselőtársam, akkor azt is meg kell jegyeznem, hogy nemcsak a költségvetési előirányzatból látom én kicsillanni a népies politika érvényesülését, én például az érdekképviseleti törvényjavaslatoknál is vettem észre ilyet. Nemcsak az orvoskamarai törvényjavaslatról akarok most szólni, hanem a tavaly decemberben tárgyalt ügyvédi kama-