Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

47á Az országgyűlés képviselőházának 2 vállalatok számadásaiba betekintést nyerni, ahol pedig- ezek a baleseti és betegségi bizto­sítási járulékok csak 50%-ban terhelik a vál­lalatokat, — a másik 50%-ban tudvalevőleg a munkásságot terhelik — mégis olyan súlyos terhet jelentenek a vállalatra, hogy — mond­juk, egy 10 éves átlagot tekintve — egy külön két- vagy háromszobás kórházat lehetett volna felépíteni már egy közepes nagyságú válla­latnak is azokból a befizetett összegekből, amelyeknek véletlenségből alig néhány alka­lommal vehette hasznát az a vállalat, mert tör­ténetesen éppen kevés betegség és baleset for­dult elő nála. (Ében Antal: Az öregségi biztosí­tás meg a kisipart nyomja agyon! — Fábián Béla: Bizony!) Ha tehát ilyen jelenségeket lá­tunk, mint méltóztatik mondani, hogy a most érvényben lévő betegségi és baleseti biztosítás (Éber Antal: Öregségi biztosítás!) és öregségi biztosítás vagyoni romlását okozza a kisiipar­nak, akkor a baleseti, a betegségi és öregségi biztosítás együttes és egyszerre való behoza­tala az amúgyis gyenge lábon álló mezőgazda­ságra szintén jelentene olyan terhet, amely, amint méltóztatott mondani, a kisipart agyon­nyomja. Éppen ezért ezekben a kérdésekben igénytelen véleményem szerint óvatosan és nagy ügyszeretettel kell eljárni s az ország­nak, a kisiparosságnak és a gazdatársadalom­nak teljesítőképességét fokozott 'mértékben kell figyelembe venni. Ha azonban így min­den előkészítés nélkül és hirtelen a parlament elé javaslatokat vagy törvényjavaslatokat ho­zunk, akkor igénytelen nézetem szerint nem járunk el helyesen. T. képviselőtársamnak harmadik határo­zati javaslata az volt, hogy kötelezze a Ház a kormányt,, hogy új földbirtokreform-javasla­tot terjesszen a Ház elé. Azt vitatta, hogy a tavalyi hitbizományi és telepítési törvény nem kielégítő. (Br. Berg Miksa: Ez bizonyos!) Na­gyon csodálom ezt a felfogást. Szerintem egy­általában nem lehet mondani, hogy bizonyos vagy nem bizonyos. Hiszen a telepítési tör-' vény végrehajtási utasításának elkészítése most van folyamatban. A múlt hetekben tárgyalták az érdekkép­viseletek a telepítési törvény végrehajtási uta­sítását s a tervezetből meg lehetett állapítani, — több gazda is megállapította — hogy a te­lepítési törvény végrehajtási utasításának ter­vezete éppen abban különbözik az eddigi tör­vényekhez fűzött végrehajtási utasításoktól, hogy nagyon alapos, részletes (Éber Antal: Túlságosan!) roppant világos és mindenre ki­terjeszkedő intézkedéseket tartalmaz. Előttem szólott igen t. képviselőtársamnak az az állás­pontja, hogy a gazdaadósságokra vonatkozó rendeleteket alig értheti meg az illető kis­gazda vagy kisember. A telepítési törvény végrehajtási utasítása éppen abban különbözik más végrehajtási utasítástól, hogy abból első tekintetre minden részletre kiterjedő alapos munkát lehetett megállapítani. (Éber Antal: Annyi szabály van benne, hogy végül nem le­het semmit megérteni. — Br. Berg Miksa: A végén a jogász sem ismeri ki magát benne! — Gr. Festetics Domonkos: Ne féltsük a jogá­szokat!) Ha a gazda kiismeri magát benne, akkor kiismeri magát a jogász is. (Br. Berg Miksa: Abban egyetértünk, hogy telepíteni osák pénzzel lehet! — Fábián Béla: Föld volna, csak pénz kellene. — Éber Antal: Any­nyi szabály van, hogy a pénz nem megy oda!) 06. ülése 1937 május 3-án, hétfon. Elnök: Éber képviselő úrnak módjában lesz felszólalásában megvilágítani ezt a kér­dést. Hunyadi-Vas Gergely: Mindezeket csak azért hozom fel, mert korai megállapításnak tartom előttem szólott t. képviselőtársam ré­széről azt, hogy úgy a telepítési, mint a hit­bizományi törvény nem kielégítő, nem elégsé­ges és hogy új törvényt kell alkotni. Igényte­len nézetem szerint a törvény végrehajtásának legalább első esztendejét kell kivárni ahhoz, hogy helytálló és alapos kritikát lehessen mondani afelett, hogy a megszavazott törvény miképpen érvényesül a gyakorlatban. Igen t. képviselőtársam negyedik javas­lata az volt, hogy a kormány a földadó újabb rendezéséről terjesszen elő törvényjavaslatot. (Esztergályos János: Legfőbb ideje volna már!) Esztergályos képviselőtársam azt mondja, hogy legfőbb ideje volna. Erre csak azt állapíthatom meg, hogy az adó- és illeték­kódex rendszeres feldolgozása és összeállítása folyamatban van. (Esztergályos János: De már évek óta folyamatban van és semmi hír nincs róla! Evekkel ezelőtt utasítást kapott •Vargha Imre és ennek dacára elnémult az egész, mint az erdei csalogány ősszel! — Zaj és mozgás a jobboldalon.) Ha jól emlékszem, egy interpellációra adott válaszában a pénz­ügyminiszter úr pár hónappal ezelőtt kifeje­zésre juttatta, hogy ezt a folyamatban lévő munkát lehetőség szerint még az év folyamán befejezik. Ezekben feleltem képviselőtársam felszóla­lásának a határozati javaslatokra vonatkozó részeire. De meg kellett ezt tennem, mert meg­győződésem, hogy az a vita, amely a mezőgaz­dasági munkások sorsának alakulása körül ki­fejlődött, szolgál az ügynek és ha nem is min­den módszerben és nem is minden javaslat elő­terjesztésében tud megegyezni a Ház, az a munka, amelyet az előttem szólott t. képviselő­társam is kifejtett ebben a tekintetben, szintén hasznára válik a magyar mezőgazdasági mun­kásságnak. (Esztergályos János: Különösen ak­kor, ha elfogadják azokat a javaslatokat, ame­lyeket beterjesztett. Nem lehet helyeselni és nem elfogadni a javaslatokat.) A választójogi kérdésről is szólott igen t. képviselőtársam. Erre a kérdésre, valamint a családi munkabér kérdésére vonatkozólag tett megállapításaira lesz alkalmam pár megjegy­zést tenni. Nagy örömmel kell megállapítanom, hogy bár a vita negyedik napján tartunk, (Gr. Festetics Domonkos: A bedöglött vitának!) — nem lehet mondani, hogy bedöglött — (Eszter­gályos János: Dózsi! Dózsi! Hogy lehet ilyen imparlamentáris kifejezést használni. — Br. Berg Miksa: Valóban nem lehet a parlament­ben ilyen kifejezést használni!), sőt örömmel kell megállapítani, hogy az idő előrehala­dottsága ellenére is elég nagy érdeklődés kö­zepette folyik ez a költségvetési vita. De a négynapos vita során kicsendült, kiérzett a vita szónokainak ihangjából, a háború utáni igazságtalan békék fölötti fájdalom. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Hiszen minden hábo­rút nehéz idők követtek és nem egy képvise­lőtársam megállapításából hallottuk, hogy egész Európában baj van. Ezt a kifejezést hasz­nálta egyik képviselőtársunk. Valóban minden háborút nehéz idő követ. (Esztergályos János: Ezért nem szabad háborút csinálni!) Csak igaz-

Next

/
Thumbnails
Contents