Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának 2 06. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 467 kell adni a jelszót: fiaim, csak nősüljetek! Csak legyen miből!) Mélyen t. Ház! A centrális adórendszerhez tartozik a francia adórendszer is. Ennél a kereseti és jövedelmi adó az uralkodó. A kereseti adónak tizennégy osztálya van. Rendkívül rugalmas, rendkívül igazságos és arányos, úgyhogy egyrészt messzemenő jövedelmeket biztosít a kincstárnak, azonkívül, ami a világ semmiféle törvényalkotásában nem található meg a hozadéki adóknál, a személyes vonatkozásokat, a családi körülményeket is bizonyos levonásokkal honorálja. Ugyanez a helyzet a jövedelmi adónál. Az angol adórendszerből méltóztatott idézni. Az kétségtelenül az egyenesadókra és elsősorban a jövedelmi adóra van felépítve. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbáloldalon.) Az állami bevételeknek 35 százalékát biztosítja a jövedelmi adó és ne felejtsük el, hogy ez az angol költségvetés a békebeli költségvetésnek a négyszerese. Nálunk a jövedelmi adó rendszere elég komplikált rendszer, hiszen hosszú fejlődésnek az eredménye, de önmagában véve mégsem tudta az állami szükségleteket biztosítani, ezért 1926-ban behozták a pótlékot, amely alól azonban semmiféle mentesség nincs és erősen progresszív adó. Az angol adórendszer megértéséhez — mert nekik vagyonadójuk nincs — még hozzá kell tennem azt, hogy egy elég enyhe öröklési adó mellett egy rendkívül súlyos hagyatéki adójuk van, amely kulcsban felmegy 50 százalékig s ami igen gyakran előidézője annak, hogy az örökös kénytelen a birtok egy részét eladni, csakhogy hagyatéki terheinek eleget tehessen. A hagyatékot mindig együttesen, kumulálva és progresszíve, rendkívül súlyosan adóztatják meg. Mélyen t. Ház! Látjuk tehát, hogy a külföldi adórendszerek^ végeredményében a jövedelmi adó fejlesztésére a létminimum és a családi körülmények figyelembevételével törekszenek. A mi adórendszerünk is tulajdonképpen rendszerileg ehhez áll közelebb és ha a külföldi adórendszerekben nagyobb reformot megvalósítani nem lehetett, méltóztassék megengedni, hogy nálunk is ne a nagyszabású reformalkotásban, hanem a részletekben, a részletek megjavításában keressem a dolgok lényegét. Kétségtelen, (hogy adórendszerünkben a forgalmi adóknak túl nagy a szerepük. A forgalmi adóknak ezzel a szerepével a pénzügyi jog is sokat foglalkozott és megállapította azt, — ezt csak azért mondom el„ mert a kartelekről ma annyi szó esett — hogy a mai vegyes gazdasági rendszer mellett, amikor a szabad gazdasági rendszer váltakozik a kartelek kötött rendszerével, egységes adórendszert megalkotni nem lehet és legkevésbbé lehet angol mintára, egész rendszerünket a jövedelmi adóra felépíteni. A kartelek megadóztatása legcélszerűbben és legpraktikusabban a különböző forgalmi adókkal történhetik. Igaz, hogy ennek súlyos hátrányai vannak,, mert ott van az átháríthatóság, ott vannak, sajnos, az árdrágítás! jelen; ségek, ami tisztán hatalmi és nem pénzügyi politikai kérdés és ott van a kisüzemek súlyosabb megterhelése,, versenyképességének veszélyeztetése; a másik oldalon azonban ott van az a hallatlan pénzügyi eredmény, amelyet a forgalmi adók mindenütt produkálni tudtak, amelyek viszont a pénzügyi jogtudomány fejfogása szerint elsősorban az egyenes adóknál jelentkező hibák orvoslására, a teméntelen sok céladónak és pótléknak a kiküszöbölésére és a túlságosan súlyosan jelentkező fogyasztási adóknak enyhítésére volnának fordítandók. öajnos, mi átvettük a forgalmi adóik rendszeret, élvezzük azoknak nagy pénzügyi teljesítményét, azt a konklúziót és azokat a következtetéseket azonban, amelyek különösen a pótlékok, céladók és fogyasztási adók csökkentésére vonatkoztak, még eddig nem tudtuk érvényesíteni. Pedig itt aktuális volna,, éppen a borfogyasztási adó kérdésével, egy kis engedmény, egy kis belátás, amely engedmény és belátás, úgy látom, a pénzügyminiszter úr részerői meg is lesz. Méltóztatnak • tudni, hogy a bortermelés rendkívül nehéz és válságos helyzetben van és hogy ennek kapcsán a borfogyasztási adó teljes elengedése is felmerült. Különböző értekezletek és kongresszusok tárgyalták ezt a kérdést. A pénzügyminiszter úr ezzel a kívánsággal ridegen szembehelyezkedett, mondván, hogy 16 milliónak a kiesését nem tudja pótolni. Miután a borfogyasztási adó nem tengelye a borkérdésmek, 'hiszen a borkérdés elsősorban a termelés^ helyes 'megszervezése, a fogyasztás elősegítése ós fokozása körül forog és csak ebbe az utóbbi témakörbe tartozik az bele, a pénzügyi bizottság tárgyalása alkalmával én a pénzügyminiszter urnáik: úgy tettem fel a kérdést, hogy lássa he azt, hogy ,a bortermelő társadalom, egy millió lélek ebben a hazában, súlyos bajban van és ebben a^ bajban segítséget és megértést keres. Nem arról van szó, hogy a borfogyasztási adót vaktában eltöröljük, hanem arról, hogy az egész bortermelő társadalom helyzetén segítsünk, hogy éppen a történelmi és már pusztulásnak induló borvidékeket ettől a végső pusztulástól megmentsük. Csak egyik expediens volna a borfogyasztási adó ^mérséklése, vagy enyhítése, az italmérési jognak revíziója, a bornak a forgalmi adó alól való mentesítése. A pénzügyminiszter úr kijelentette, — és ezt örömmel szögezem le — hogy ilyen alapon hajlandó az érdekeltségekkel tárgyalni és megfontolás tárgyává kívánja tenni azt, Ihogy ezen a téren is, egyebek között tehát a borfogyasztási adó enyhítése terén, ^milyen módon és mértékben lehet a bortermelő társaddalom helyzetén javítani. (Gr. Széchenyi Görgy: Ugy van! Nekem is ezt mondta!) Ezek után rátérek adóreaidszerünk bírálatára, hiszen erre vagyunk tulajdonképpen .kíváncsiak. Foglalkoznom kell egyenkint az adónemekkel és itt elsősorban a földadóval kívánok fogalkozni. A földadóban laz arányosságot a termelési ágak kiigazítása biztosítja. Van benne szociális vonás, mert hiszen a kisembereknek adóját, a boletta alap' fizeti (meg. Amikor azonban a szociális vonatkozásról beszélek, m-g kell eimlékeznem a földhöz és házhelyhez juttatottak tartozásainak rendezéséről, amely elsőrangú szociális ténykedés volt. Ezzel a nagyszabású akcióval a pénzügyminiszter úr előreláthatólag a földbirtokpolitikának ezt a ténykedését a végleges megnyugvás, a konszolidációk medrébe fogja juttatni. (Esztergályos János: Behajtani úgysem tudták volna, behajthatatlan összeg volt.) De a jogi helyzet fennállott. Csak kitolták a fizetési határidőt, busz év helyett harminc alatt kell > törleszteni. Ennek a végleges rendezése során két kérelmet kívánok előterjeszteni, az egyik az, hogy az elemi károk esetén úgy az annuitást, mint a