Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-193
38 Az országgyűlés képviselőházának 19 az igen t. kormánypártnak semmit sem használnak, csak ellenszenvessé teszik. Ezek olyan dolgok, amelyek ellen csak azért szólalok fel, hogy igazságos és egyenlő elbánást kérjek. Ami pedig a miniszter úr válaszának azt a megjegyzését illeti, hogy a jövőben mindig el fogja rendelni a telefonszolgálatot, ha azt megrendelik, erre nézve tisztelettel kérem, ne méltóztassék így komplikálni ezt a kérdést, ne méltóztassék megrendelésre várni és :a telefon használatát az egyik párt részére megengedni, a másik párt részére meg nem engedni. (Zaj.) Méltóztassék térítés ellenében, a vonalak használatának díjszabás szerinti megfizetése ellenében választások alkalmával a telefonszolgálatot minden pártnak egyaránt és egyenlő mértékben biztosítani. (Zaj,) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát elfogadni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Peyer Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának a) és ib) pontja alapján szót kért és kapott. A képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! A házszabályok nem teszik lehetővé, hogy mindazokra a kérdésekre rátérjek, amelyekre szeretnék, méltóztassanak azonban megengedni, hogy amelyekben aposztrofáltak, azokkal kapcsolatban pár percig a t. Ház türelmét igénybe vegyem. Mindenekelőtt sajnálom, hogy az előbb elragadtat tanú magam és a t. ( Házat, azért az inparlamentáris kifejezésért, amelyet használtam, megkövetem. Ez azonban a Háznak szól, nem pedig Csoiór képviselő úrnak. Ne méltóztassanak tehát ezt félreérteni. Arra a kérdésre vonatkozólag, amelyet Brogli képviselő úr hozott elénk, a következőket óhajtom megjegyezni. Három év előtti tárgyalás részleteit ma itt a Házban egy bérmozgalommal kapcsolatosan felemlíteni, legalább is nem egészen taktikus dolog. Véletlenül jelen voltam ennél az esetnél, amikor az említett tárgyalások gróf Szapáry főispánnál folytak. Ott a Nep. jelenlévő munkásmegbizottai, akik Nep.-jelvénnyel jelentek meg, kifogásolták, hogy a keresztényszocialista megbízottak ott lehessenek, >mert a keresztényszocialista (munkások a pécsi bányatelepen dolgoztak. Azt mondták tehát, hogy akik pedig ott dolgoznak, azoknak nincsen jogosultságuk, hogy ezen a tárgyaláson résztvegyenek. Mi ebbe a vitába egyáltalán nem szóltunk bele. Ez rájuk tartozott és mivel ők kifogásolták, kifogásuk alapján a főispán nem hívta be a keresztényszocialistákat, hanem külön tárgyalt velük. Méltóztassék ezt talán ellenőrizni, ez a tényállás 1 , az eset így történt és a Nep.-jelvénnyel jelenvolt bizottsági tagok a tárgyaláson végig, késő éjfélig részt vettek és ezt seniki nem kifogásolta. Ha tehát Brogli képviselő úr vallamit állít, mindig úgy állítsa, hogy a tényeket pontosan ismerje, cmert még élnek a tanuk, akik ezen a tárgyaláson résztvettek. . Ami a szervezkedést illeti, amelyre a miniszter úr hivatkozott, itt az a helyzet, hogy Bécs-bányatelepen és vidékén valóban nagyarányú szervezkedés indult meg (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Minden párt részéről) minden párt részéről és .minden párt azzal ment ki, hogy a másikat túllicitálja. Ebiben a versenyben mi alul (maradtunk, mert a mi embereinket nem engedték, hogy odáig menjenek, ameddig' mások elmentek. 3. ülése 1937 má/rcius 3-án, szerdán. Ennek a magyarázata az, hogy Vasason volt egy összejövetel, amelyen a mi embereink és vezetőink azt az álláspontot képviselték, hogy nem szabad sztrájkba menni, erre jöttek oda más pártok hívei, akik csináltak ott egy felfordulást és rá akarták venni a mieinket arra, hogy igenis, menjenek sztrájkba. Azt hiszem, a miniszter úr el fogja ismerni, hogy ennek a sztrájknak folyamán a mi képviseletünk ott lent a szakszervezetek r részéről mindent elkövetett és ezt a főispán is igazolni tudja, akinek tárgyilagos eljárását külön ki kell emelnem. Mindent elkövettünk, hogy a békét helyreállítsuk, a provokációt a bányatársulat kezdte. Amikor a bányatársulat ok nélkül beszüntette a munkát, azt hiszem, szerdáuj a munkások bizalmi férfiai^ tárgyaltak a főispánnal és erre pénteken újból felvették a munkát. TJjból elkezdődött a munka és ment szabályszerűen. Hétfőn volt az az értekezlet, amelyre itt hivatkozás történt, ahol azt akarták, hogy a munkások már hétfőn szüntessék be a munkát és éppen a mi vezető embereink voltak azok, akik azt mondották, tudomásunk van róla, hogy tárgyalások folynak, ezeket a tárgyalásokat be kell várni, ezeknek eredményétől függ az, hogy mi történik majd. (Boiinemisza Géza iparügyi miniszter: Ez lett volna helyes!) Nem csináltam titkot. Én azokat a jelentéseket, amelyeket kaptam, megmutattam eredetiben a miniszter úrnak, módjában volt meggyőződni róla, hogy az, amit a mi embereink ott lent tesznek, teljesen fedi azt az intenciót, amelyet mi itt fent képviselünk és ami, azt hiszem, az ország érdeke volt. Egy dolgot azonban el kell mondanom, amellyel nem értek egyet, amelyet a miniszter úr mondott és e tekintetben reám hivatkozott. Szombaton délben közölte velem a miniszter úr azokat az eredményeket, amelyeket a bányatársulatnál elért. Ha jól tudom, ez félegykor volt. Nyomban közöltem vele, nekem aggályom van a nagyarányú elbocsátás miatt és azt proponáltam, hogy ne legyen ennek bosszú látszata, méltóztassék ezt egy későbbi. időpontra kitolni, mert ha egy (hónappal később hajtják végre, egészen másként hat, mintha ezt_ a sztrájkkal kapcsolatosan azonnal végrehajtják. A tizenegy munkás elbocsátást sem helyeseltem, azt mondtam, ki állapította meg, hogy az a tizenegy munkás legyen elbocsátandó, de miután éreztem, hogy itt áldozatot kell hozni és valakinek — hogy úgy mondjam — meg kell szenvednie a földalatti » sztrájkért, azt mondottam, ezt a tizenegy embert talán máskép el lehet helyezni és ez ellen nem tiltakozunk. Ugyanezt adtam ki utasításban a mi pécsi embereinknek is. A pécsi embereink, amikor megtudták, hogy itt 135 embert akarnak elbocsátani, nagyon felzúdultak. Nem mondom, hogy a tizenegy ember elbocsátásáért lelkesedtek, de valahogyan — hogy ezt a rossz kifejezést használjam — ezt még le lehetett nyeletni a vezetőkkel. Még aznap utasítottam vezetőinket és azi mondtam nekik, menjenek el a főispánhoz, menjenek el a bányaigazgatósághoz és kérdezzék meg, ki az a 135 ember, akiket el akarnak bocsátani. A bányaigazgatóság a legridegebben elutasította a munkásokat és semmiféle felvilágosítást nem adott. (Rajniss Ferene: Azt mondta, hogy azokat bocsátja el„ akik azelőtt sztrájkoltak! Ez a legsúlyosabb dolog! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: És a szociáldemokratáknak szabad azt mondaniuk,
