Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

448 Az országgyűlés képviselőházának 206. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. hanem mindjárt a forgalomba adja, tehát lüktető életet ad; éppen ezért fontos közgazdasági érdek, de nemcsak a köztisztviselők, hanem egész gazdasági politikánk érdekében, hogy ezek jövedelmét, fizetését rendezzék. Éppen ilyen fontos kérdés az ifjúság kérdése. Elismerem, hogy az ifjúság érdekében sok minden történt. Éppen itt van Illés képviselőtársam, aki nagyon sokat dolgozott e kérdésnek a gyakorlati életben való keresztülvitelére. Elismerem, hogy a kormány is hozott intézkedéseket, ez azonban kevés ahhoz, hogy .a probléma megoldassák. A derék, becsületes, jószándékú és^ hazafias szellemben nevelkedett keresztény ifjúságot nem szabad továbbra is az utcán ténferegni engedni, hanem munkaalkalmat, munka- és álláslehetőséget kell a számára adni. Éppen ezért várjuk, hogy a kormány az ifjúság kérdésében megtesz mindent & hogy azt, amit a költségvetés előtt a kormányelnök úr és a kultuszminiszter úr említett, hogy tudniillik intézményesen fogják a ma még állás nélkül ténfergő ifjúságot munkaalkalomhoz juttatni, keresztül is viszi. Hangsúlyoznom kell, hogy itt nemcsak az egyetemi ifjúságra, nemcsak az érettségit tett emberekre gondolok, hanem gondolok a munkásifjúságra, a szakiparosokra, és mindazokra az ifjakra, akiknek jövőjéről szintén gondoskodnunk kell. Ezeknek érezniök kell, hogy a kormány és a mai politikai irányzat gondoskodik minden társadalmi rétegről. T. Ház! Ami a közterheket illeti, a helyett, hogy a régebben beígért enyhítés ^bekövetkezett volna, a legtöbb helyen emelkedés következett be. Emelkedés állott be éppen az árak drágulása folytán is és akár fázisadóban, akár forgalmi adóban, akármilyen fogyasztási adóiban veszem az adóztatást és mivel a legnagyobb adóztatás mégis innen ered, a nagyobb drágaság természetes folyománya, hogy mindig nagyobb az adózás. Minthogy ez nem éppen az erős vállakra, a nagy fizetőképességűekre nehezedik, hanem sokszor igazán a legszegényebb emberekre és pedig nagyon súlyosan, ezért kellene ezen a téren fontos és eredményrevezető intézkedést tenni. Meg kell említenem, hogy a házbérek és üzletbérek is emelkedtek az utóbbi félévben. (Ügy van! a középen.) Ez is szomorú jelenség, mert a háztulajdonos, szerintem, ezidőszerint is megtalálja tőkéjének kamatozását. Hiszen azt látom, és újságokban is állandóan olvasom, hogy hirdetnek eladó házakat 8—10—12%-os tiszta jövedelemmel. Kérdem, vájjon melyik vagyon, melyik tőke az, — talán a karteltőkétől eltekintve — amely ennél többet hoz. Akár a földbe, akár másba fektetett tőke nem hozza meg a 8—12% kamatot, és így nem látom indokoltnak, hogy a budapesti háztulajdonosok egy kis lakáskereslet folytán megint emeljék az árakat. Különösen súlyos ez az üzletbéreknél, mert .az üzleteknél nem úgy van, mint a lakásnál, hogy ha nem tetszik valakinek, kiköltözik, egy szobával kevesebbet vesz ki, kijjebb megy lakni. Az üzlet kenyérkereseti hely,, az üzlettel nem mehet más kerületbe, mert esetleg elveszíti azokat a rendelőit, fogyasztóit, akik ahhoz a helyhez vannak kötve. Éppen ezért sok kispiaros fordult hozzám, akiknek az utóbbi félévben a házr tulajdonosk tűrhetetlenül emelték^ a bérét, hogy kénytelenek feladni az ottlevő évtizedes üzlethelyiségüket. Ezt ennél az alkalomnál kénytelen voltam megmondani és a kormányzat figyelmét erre a szomorú körülményre felhívni. Ámde drágult az egész vonalon az élet és ezért a kormányzat radikális segítségét várják a kisemberek. A munkanélküliség még súlyosan érezteti hatását, bár a nagy gyárak a fokozottabb foglalkoztatásnak megfelelően sok inunkanélkül lévő munkást szívtak fel. Ezt el kell ismerni, azonban mégis kell ezen a téren is további lépéseket tenni. Örömmel üdvözlöm a jelenlévő iparügyi miniszter urrat azért, hogy volt bátorsága bevezetni — ha nem is az egész vonalon, de jó néhány iparágban — a minimális munkabéreket. A minimális munkabér bevezetése azonban nem elég, annak szigorú ellenőrzését is biztosítani kell. Ha ez megtörténik, akkor azt hiszem, nem fognak bekövetkezni azok az árletörések, amelyek a legkisebb helyen, a legalacsonyabb kézműiparosnál mutatkoznak. Ha mindenkinek rendesen kell segédjét' fizetnie, adóját fizetnie, akkor a kalkulációk is reális, tisztességes polgári haszonnal történhetnek. Itt úgy vagyunk, hogy talán látszólag ellentétbe kerülünk önmagunkkal. Az egyik oldalon kérjük a kartelek megszüntetését, mint ahogyan kérjük is, a másik oldalon pedig, éppen a legkisebb embereknél, az árromboiás veszedelmét látjuk, mert annyira kenyéréhesek, annyira gyöngék, annyira elesettek, hogy sokszor még kilátástalan munkákra is vállalkoznak rossz árakon, csakhogy mindennapi kenyerüket valamiképpen biztosítsák. Éppen a tegnapi napon tartották az ország kézművesei országos nagygyűlésüket Budapesten. Ott alkalmam volt hallani a jajkiáltásokat, amelyek az ország iparosai részéről elhangzottak. Ott voltunk több képviselőtársammal, ezek is bizonyíthatják, mennyire őszinték, mennyire becsületesek, mennyire tisztességesek voltak azok a kérelmek, azok a javaslatok, amelyekben a hatóságokhoz és a kormányzathoz fordultak, hogy segítségükre siessenek, mert küi önben elvész az a derék, becsületes kézmüiparosíársadalom. A minimális munkabéreket bevezették, de kellene, hogy különösen a nagyiparban is bevezessék azt. Hiszen a textiliparban éppen május 16-án vezeti be a miniszter úr, azonban itt is egy félévi határidőt adott a textilgyárosoknak, hogy ez alatt a féléves átmeneti idő alatt, még 60 órát dolgozhassanak bizonyos szakokban. Én ezt az átmeneti időt indokolatlannak tartom, miniszter úr. Májusban életbelépne ez a rendezés, azonban félévi átmeneti idő van megengedve, hogy 60 órát dolgozhassanak bizonyos szakmákban. (Zaj.) Kérdést intéztem a keresztényszocialista szövőmunkások szakszervezetéhez, és azt mondották, hogy amennyi képzett szövőmesterre szükség van, azt készséggel adják rendelkezésre. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Csak a festőknél!) Bizonyára a festőknél is megvan ez. Ez megint csak a gyáriparnak halogatása, mert még mindig ragaszkodnak a hosszú munkaidőhöz, pedig a megrövidített munkaidő egyúttal a munkanélküliség enyhítését is jelenti. Éppen azért árrá kéretni: a miniszter urat, hogy erélyes fellépéssel az egész vonalon vezesse be úgy a munkaidő szabályozását, mint pedig a minimális munkabérek megállapítását, mert ezzel a kettővel a munkanélküliségen nagyszerűen lehet segíteni. Karitatív segítés helyett munkát adjunk tehát. Éppen ilyen munkaalkalmat nyújt a házadómentesség is. A házadómentesség hivatva van az építőipart erősebben. foglalkoztatni. Látjuk, hogy azokon a területeken, ahol a