Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-206
* yülés képviselőházának 206. ülése Í9S7 május 3-án, hétfőn. Az országg segítve olyan külön csoportot alkotnak, amely a magyarsághoz a hosszú együttélés mellett is teljesen hozzáhasoimlni esem nem akart, sem nem tudott, mégsem lehet a zsidókérdés tagadásával strucpolitikát folytatva e kérdést elintézettnek tekinteni. Mindenesetre tényként megállapítható, hogy székesfővárosunk 240.000 főnyi zsidó lakossága kialakított magának irodalmában, szórakozásaiban, életszemléletében egy olyan légkört, amely neki bizonyára megfelel, de az a törekvés, hogy székesfővárosunk többi lakossága ezt észrevétlenül becsempészve átvegye, általában, hogy életszemléletét ilyen részére idegen meglátásokból sajátítsa el, az ezzel szemben álló ellenhatás nem antiszemitizmus^ hanem az államalkotó magyarság feltétlen ós számarányánál fogva jogos állásfoglalása, nemzeti hagyományaink megóvására való igyekvése. Ha nem iküzdene a magyarság minden ilyen erőteljes átalakítási kísérlet ellen, akkor a magyar már nem lenne öntudatosan gondolkozó nemzet és az antiszemitizmus jelenlegi állapotában tulajdonképpen semmi más, mint okozata mindazoknak a jelenségeknek, amelyeket kiváltott akkor, amikor az ország közvéleményére csonkítottságunkban fővárosunk szellemi irányítására nyomja rá bélyegét. Természetes, hogy ez a feladat a magyarság feladata és hivatása is és minden ellenkező törekvés a társadalom teljes szembehelyezkedésével találkozik. Nem lesz zsidókérdés Magyarországon, ha a magyarországi zsidóság életérdekeit és követelményeit a befogadó magyar nemzet érdekeinek alá tudja rendelni {Ügy van! jobbfelől.) és annak érdekeit nem keresztezi. Annál nagyobbak lesznek ennek a kérdésnek társadalmi vonatkozásban is megrázó következményei, minél nagyobb lesz a zsidóság és a magyarság arányszámának s a nemzeti vagyon- és jövedelemeloszlásnak ilyen irányú összehasonlítása tekintetében a különbség. Egyebekben fölösleges lenne ismertetni e kérdésben pártunk vezérének tisztán meglátott és Szegeden kifejtett nézeteit s remélem, hogy a kérdés nyugvópontra hozatalának fontosságát leginkább az a zsidóság fogja átérezni, amely legrégebben élvezi a magyarság vendégszeretetét, (Úgy van! jobbfelöl.) állampolgára a magyar nemzetnek és mindenben meghajlik és megérti a magyarság jogos állásfoglalását. (Br. Berg Miksa: Sokan kikeresztelkedtek!) A költségvetés számadatait vizsgálva, r d legnehezebb feladatnak látszik, t hogy az állami közigazgatás és az összes állami üzemek 1267 millió ipengőt meghaladó összegét a 350 millió pengő pénzforgalom szempontjából ítéljük meg, mert hiszen ez az összeg azt jelentené, hogy egész pénzforgalmunk évente csaknem négyszer újból visszakerülne az államhoz. Koppant nehéz ilyen esetben tőkeképződésről és tőkegyűjtésről neszelni. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban rámutassak két kérdésre, amely, ha a legnehezebben megoldható is, mindenesetre legfontosabb gazdasági érdekeink szempontjából. Ezek egyike a munkanélküliség kérdése, a másik pedig a belföldi fogyasztás emelésére célzó igyekvés. Emlékezetemben van a pénzügyminiszter úr megkapó beszéde,^ amelyben új idők eljövetelének szükségességéről nyilatkozott. Azt hiszem,, hogy az új idők egyik legfontosabb állomása az lesz, amikor a dolgozni akarók tömege nálunk, ahol annyi elvégezni való munka van, megfelelő munkaalkalmat talál, mert nem lehet nagyobb pazar44Í lás, mint ki nem használni a munkáskezet csak azért, mert a szükséges létesítések megvalósításához jelenlegi pénzgazdaságunk és hitelrendszerünk mellett a megfelelő fedezetet nem találjuk meg. Ha a pénz csak értékmérő eszköz, bizonyos, hogy munkával egyesülve, építve az értékek állandó vagyonai maradnak a nemzetnek és nemcsak a kereseti lehetőségeket, a fogyasztási képességet és a szociális megelégedettséget mozdítja itt elő, hanem a nemzeti vagyon fokozását is magával hozza. A belföldi fogyasztás emelésén igyekezve abból a tényből indulok ki, hogy jelenleg külföldi kivitelünk nem feleslegünket mutatja, hanem annak mennyiségét, amit belföldön elhasználni nem tudnak. Azonban nem azért nem tudjuk, elhasználni, mintha mindenki teljes bőségben és megelégedettségben élne, hanem éppen azért, mert ezeknek az áruknak értéke oly magas, hogy a legszélesebb néprétegek részére hozzá nem férhető. (Malasits Géza: Pláne a fejérmegyei cselédség részére!) A fe>jérmegyei cselédséggel nyugodt lehet! Egészen bizonyos, hogy a jelenlegi adózási és gazdaságpolitikai helyzetben, bármilyen nagy legyen is a közpénzen létesítendő befektetések összege, e munkabérek csak részben fogják szolgálni az illetők gazdasági helyzetének javulását, mert másik részben részint lisztforgalmi adó, részint cukoradó alakjában újabb állami bevételeket, városi vámok és illetékek alakjában újabb városi bevételeket, ruházkodási cikkek és egyéb szükségleti cikkek beszerzésénél pedig éppen azoknak a kartelvállalatoknak magasabb jövedelmét fogják emelni és gyarapítani, amelyeknek üzleti gesztióiról éppen az előbb volt alkalmam szólni. Én az új idők tényleges bekövetkezését attól a gyakorlati megindulástól fogom számíthatni, amikor intézményesen és általánosan el tudjuk érni azt a megkívánt célt, hogy a tőke tisztességes kamatozás és a vállalkozói nyereség biztosítása mellett rejtett jövedelmezőségi lehetőségek nélkül kivegye a részét az adózásból és a közterhek viseléséből. (Czirják Antal: Helyes! — Fábián Béla: Ki állja ennek útját 1) Ebben az esetben a gyengébbek közteherviselése arányos lesz teljesítőképességükkel. (Fábián Béla: Ki állja ennek útját? — Gr. Apponyi György: Ezt tessék a pénzügyminiszter úrnak megmondani!) így már a költségvetésbe beállított 90 millió befektetésre szánt összeget nagy Örömmel látom és éppúgy üdvözlöm a főiskolai állástalan ifjúság elhelyezésére való törekvést is, (Czirják Antal: Miért nem a középiskolásoknál 1 ?) amelyet a kormány nyilatkozataiból azóta hallottunk. Azt hiszem, ebben az irányban a tökéletes megoldás elérésére vonatkozó intézkedésekben sokkal mélyebbreható belenyúlásokra lesz szükség. (Fábián Béla: Komániában is éppen most nyúlnak bele a magángazdasági életbe! A magyarokat kikergetik a magángazdaságból!) Ne méltóztassék elfelejteni, hogy Romániában a magyarság a régi honfoglaló faj volt ós a románság volt a később betelepült. (Fábián Béla: Kérem, én nem felejtem el, csak azt látom, hogy állandóan innen adnak az urak tanácsokat a megszállt területek kormányainak ... — Ellenmondások jobbfelől és a középen. — Elnök csenget.) Mi csak magunknak beszélünk és nem a megszállott területek urainak. (Fábián Béla: Jó, jó. Itt felvetik a gondolatot, ott megvalósítják! — Gr. Apponyi György: Van benne valami!)
