Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-206
Az országgyűlés képviselőházának 2 0 t 11 4/ kö ! t& ? ffve1 i ési vita folyamán bírálatodat J hallottunk természetesen a jelenlegi és az el- i moitt kormányról is. Természetesen és jogos dolog a kormányok működésének bírálata még akkor TJS, ha a kormány vezetője Időköziben tragikus hirtelenséggel elhunyt, természetes ós jogos tehát Gömbös Gyula kormányának bírálata is, de ja halál bizonyára megenyhíti a bírálat hangját, amelyet a küzdelmekben szerzett személyes keserűség esetleg nem tenne tárgyilagossá. Gömbös Gyula munkájának bírálata már a történelemé. A teljes tárgyilagosság annál is inkább szükséges, mivel ma még nincs meg a kellő történelmi távlatunk, amelyből az ő működését elbírálhatnánk. Bizonyos az, hogy senki sem tud mindenkinek eléggé kedvére tenni, Gömbös Gyuláról azonban, nekünk, akik még elég közel vagyunk ahhoz az időhöz,' amikor aktív és vezető szerepet vitt a magyar politikában, meg kell állapítanunk, hogy külpolitikailag legnagyobb érdemei közé tartozik az, hogy szilárdította és erősebbé tette régi barátainkhoz fűződő összeköttetéseinket, (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) hogy meglátta a berlin—római tengelyt, (Fábián Béla: Mint egy szivárványt az égen!) akkor, amikor ezért mások kinevették és éppen Németországban hatalmas barátot és segítőtársat szerzett nekünk nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is. (Ügy van! jobbfelől.) Belpolitikai téren ő volt az, aki először lépett a nemzeti reformpolitika útjára. Céljainak i teljes megvalósítására részére a Mindenható j nem adott elég időt, de mindenesetre az ő munkálkodása tette lehetővé, hogy utódja, jelenlegi miniszterelnökünk, a világnézeti harcok köze- ; pette is nyugodtan kijelenthette, hogy nálunk a világnézeti harc határozottan nemzeti és keresztény irányban dőlt el és semmi sem akadályozza most már a kormányt abban, hogy ezen a világnézeten alapuló gyakorlati politikáját is ebben az irányban erőteljesen folytassa. Méltóztassék elhinni, hogy azok az eszmék, amelyeket a választások idején a fejlődés folyamatának megfelelően egyes pártok zászlajukra tűztek, tehát a haladó konzervatív, de reformpolitika céljai, az az irányzat, amely megnyilvánul minden ilyen pártban, akár ellenzéki, akár a kormány mögött áll, a legszélesebb rétegekben akkor fogják a legnagyobb megnyugvást kelteni, ha ezek a reformok a kívánalmaknak megfelelően tényleg megvalósulnak. Az alkotmány mindig hű tükörképe a nemzet jogi életberendezésének és fejlődő gazdasági céljainak; ezt megmerevíteni nem lehet. A magam részéről a magyar alkotmányt egy bármilyen díszes és bármilyen gyönyörűen megmunkált emlékmű helyett, amely talán a maga felségességében lenyűgözően hathat, mindig inkább tekinteném a nemzet mindennapi életében és állandó gondjai között föléje boruló biztos hajléknak, amely épület védelme alatt t a benne lévők szükségleteihez képest a belső átalakulás elképzelhető, de amely alapjában az ősi fundamentumon nyugszik. (Fábián Béla: Mit jelent ez magyarul? — Derültség.) Majd megmagyarázom. A gazdasági életben a liberális-kapitalista fejlődés, (Dinnyés Lajos: Itthon vagyunk már!) amely forma oly sokáig fejlődést hozott az emberiségnek, jelen állapotában tovább fenn nem tartható és pedig azért nem tartható fenn, mert ellenkezésbe került a társadalom fejlődésével, (úgy van! Ügy van! jobbfelől) A társadalom fejlődése a legrégibb idők 6. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 441 óta odatörekedett, hogy minél több önálló gazdasági megalapozottsággal bíró tagja legyen a társadalomnak. (Müller Antal: Ügy van!) Üe ha tekintetbe vesszük azt a meg nem cáfolható tényt, hogy a húsz munkásnál többet foglalkoztató ipari vállalatok száma a hatalmas technikai fejlődés és a nagy feltalálások mellett is a világháború óta alig emelkedett; ha tekintetbe vesszük azt, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó önálló egyedek száma a gazdavédelmi rendelkezések nélkül számban erősen megfogyatkozott volna, mert hiszen az eladósodott gazdákat elárverezték volna; ha tekintetbe vesszük a kisiparral foglalkozóknak a gyáriparral folytatott hatalmas küzdelmét, világossá válik, hogy a jelenlegi gazdasági berendezkedés az állam segítsége nélkül úgy ipari, mint gazdasági vonatkozásban az elproletarizálódás felé vezet bennünket. A. manchesteri liberalizmus a világháború alatt és kényszerítő körülmények következtében szenvedte az első változást. Ezek a változások nálunk később abban nyilvánultak meg, hogy a rosszul sikerült vállalkozásokat — mint a Bacher^malom, a Halász bankház ügye stb. — közpénzen állami segítséggel, a nemzeti és állami hitelképesség és presztízs megóvása jelszavával kellett szanálnunk, ellenben a jól jövedelmező kartelvállalatok és a busás hasznot hajtó vállakózások tovább is kitűnően virágoztak. (Soltész János: Meg kell őket keményen adóztatni!) Hiába igyekszünk mást bizonyítani, még ma is a gazdasági fellendülés egy bizonyos rétegben egészen biztosan feltalálható. Végeredményben ha az. elmúlt év statisztikáját nézzük, ez a milliomosok számának 20%-os emelkedésében, a másik oldalon pedig az általános jólétnek mind nagyobb csökkenésében nyilvánul. (Fábián Béla: Hát ki volt itt uralmon Magyarországon? Nem Gömbös Gyula?) Nem Gömbös Gyula alatt, hanem az elmúlt Bethlen-uralom következménye ez. (Fábián Béla: De öt évig Gömbös Gyula volt itt! — Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Fábián Béla: Gömbös Gyula volt itt öt évig! — Br. Berg Miksa: Miért nem lépett ki a pártból! — Gr. Festetics Domonkos: A Bacher-malomban őröljünk! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. Jürcsek Béla: Az utóbbi időben az volt a tendencia, hogy minden kérdést körülbelül az antiszemitizmusra igyekeztek visszavezetni. Éppen az előttem szólott képviselőtársam is a külpolitikai vonatkozást az antiszemitizmusra igyekezett visszavezetni. Éppen így antiszemita irányzatnak akarják beállítani azokat az okvetlenül szükséges kényszerű intézkedéseket is, amelyek a jelenlegi gazdasági élet megváltoztatását célozzák, pedig nincs az antiszemitizmusnak semmi köze ahhoz, hogy például a részvényjog reformját mielőbb meg kell csinálni (Soltész János: Meg kell csinálni! — Fábián Béla: Ki tartotta vissza az urakat tőle? — Bródy Eimő: Csinálják meg önök! — Fábián Béla: A kis részvényesek kinullázása ellen mi beszéltünk! Csak az urak nem valósították meg.) s hogy a társulati aló reformját meg kell valósítani, még akkor is, ha az ebben érdekeltek nagy többsége véletlenül a zsidósághoz tartozik. (Gr. Festetics Domonkos: Véletlenül!) Tény az, hogy a társulati adó formájában a pengőszámításra való áttérés óta közel 2000 millió pengővel teljesí62*
