Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-206

Az országgyűlés képviselőházának #< tatni és felolvasom a Köztelek-nek errevonatkozo közleményét. A földmívelésügyi minisztériumnak 1921-ben egy, a Köztelek-ben is közzétett, hivatalos munkaterve a következő volt (olvassa): »1. A hidegvérű lótenyésztés kérdésének megoldása; szigorú törvényes intézkedések életbeléptetése kell, hogy a kereteket megszabják, amelyek között a hideg- ós melegvérű lótenyésztés mozoghat; 2. a bisbéri ós bábolnai menések lóanyagát át fogják alakítani olyan módon, hogy a telivér mének mellett nemesebb félvér méneket is fognak a kancák fedeztetésere használni; 3. a bábolnai ménesben a céltalan angol-arabs tenyésztés beszüntetése; 4. a mezőhegy esi ménesben egyelőre megcsappant tény észanyag felszaporítása képezze a főcélt; 5. az állami ménesek kancaanygát igásmunkával fogják edzeni.« Ezt a munkatervet a földmívelésügyi minisztérium kiváló lószakértője és vezetője nagy céltudatossággal vette kezébe és végre is akarta hajtani, ellenben megakadt ebben a nemes munkájában. Megakadt azérti mert jött a világkrizis s az akkori pénzügyminiszter nem tudta a kellő pénzfedezetet rendelkezésre bocsátani és már-már ott állottunk, hogy ezeket az állami méneseket be kell szüntetni. Mint ezredparancsnok meggyőződtem arról, hogy az én kerületembe tartozó földbirtokos urak kezdték beszüntetni a méneseket, felszántották a legelőjüket, tehát a lótenyésztés kezdett visszafejlődni annak ellenére, hogy felülről, a földmívelésügyi miniszter úr részéről nagyon helyes irányban állították be a kérdés megoldását. Merem állítani tehát, hogy ezalatt a 18 év alatt ahány lépést tettünk előre a lótenyésztés fejlesztése érdekében,, ugyanannyit csúsztunk is le. (Gr. Apponyi György: Plósz nagyszerű ember!) Most rátérek felszólalásom legfontosabb részére: tiszteletteljes javaslatokkal jövök a földmívelésügyi miniszter úr elé (Halljuk! Halljuk!) és kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezekből a gondolatokból ami jó, vegye át, ami pedig nem odavaló, dobja a papírkosárba. Ilyen javaslataim volnának a következők. Elsősorban is hálás köszönetemet kell kifejez^ nem a jelenlegi pénzügyminiszter úrnak azért, hogy a mostani költségvetésbe 6000 pengőt állított be mének beszerzésére. (Usetty Béla: Kevés!) Az igen t. közbeszóló képviselőtársam megjegyezte, hogy kevés. Erre én azt mondom, hogy ezzel a kevéssel is meg fogok elégedni, mert a pénzügyminiszter úr átlátja annak fontosságát, hogy a kiváló ló produkálása hadiérdek. Apponyi gróf igen t. képviselőtársam nagyon jol tudja, hogy a gazdasági élet fellendülését is jelenti ez, mert Istennek hála, exportunk a ló tekintetében nagyon szépen javult és ma a ló árával a tenyésztő teljesen meg van elégedve. (Müller Antal: Tehát inkább kevesebbet, mint semmit erre a célra!) Elismerve a bevezetett törzskönyvezés rendkívül fontosságát, éppen azért, mert ez rendkívül fontos, arra hívnám fel az igen t, földmívelésügyi miniszter úr figyelmét, hogy ezt a törzskönyvezést minél szélesebb alapokon szervezze meg. (Helyeslés.) Azután tiszteletteljes kérésem az volna: járjunk azon az úton, tapossuk azt a mesgyét, amelyet Kozma Ferenc taposott, nevezetesen azt, hogy a tenyésztésre alkalmatlan méneket minden erővel irtsuk ki, mert Kozma szerint is nem az a fontos, hogy sok ló álljon rendelkezésre. A mai világban a minőségi termelésre 3. ülése 1937 május 3-án, hétfőn. 433 kell törekednünk, mert a nagyon sok és gyenge mén elrontja a kiváló mének által produkált anyagot. (Igaz! Ügy van!) További tiszteletteljes kérésem az volna: a földmívelésügyi miniszter úr roppant gondot fordítson arra, hogy a magángazdaság által tenyésztésre megvásárolt lovakat a legnagyobb szakértelemmel figyeltesse és bíráltassa meg. Végül az utolsó, amiben az utóbbi években roppant nagy haladást láttam, hogy a zugmének egyszer- és mindenkorra kerüljenek ki a forgalomból. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Igen t. Ház! Ha én most a lótenyésztéssel foglalkoztam, pillanatra vissza kell térnem arra,, hogyan gondolom én a lótenyésztés vezetését, Teszem ezt azért, mert a nyár folyamán több újságban olvastam ós értesültem arról, hogy egyes vármegyék a földmívelésügyi miniszter úrhoz felterjesztést intéztek a lótenyésztés tekintetében. Nekem az az álláspontom, hogy a lótenyésztés vezetése helyes kézben van letéve, a földmívelésügyi miniszter úr kezében. (Gr. Sigray Antal: Nagyon jól csinálja! — Ugy van! Ugy van!) Maradjunk csak meg emellett a kipróbált, rendszer mellett, ne tapossunk új mesgyéket. Fel kell hívnom a figyelmet arra, arról is tudomást szereztem, hogy egy elsőrendű gazdasági testületben szó esett arról, hogy méneskarra nincs szükség. Ez ellen óvást emelek, mert igenis a méneskarra szükség van. (Úgy van! a jobboldalon.) Ne méltóztassék talán mosollyal fogadni, mert ez megtörtént, csak nem akarom megjelölni, hol történt meg. Azt kérték, hogy ne legyen méneskari tiszt. (Gr. Sigray Antal: Nagyon jó a vezetés!) A vezetést tehát teljesen biztosítva látom a földmívelésügyi miniszter úr kezében. Engedjék meg azt kijelentenem, hogy a múltban a lótenyésztés megalapozói huszártisztek voltak. Felsoroltam a neveiket is: gróf Csekonics, gróf Széchenyi István és Kozma Ferenc. Ezeknek a kiváló lovasembereknek örökösei a kiváló, odaadó ós munkájukat nagy szaktudással végrehajtó méneskari tisztek. {Ügy van! Úgy van!) Itt volna most egy tiszteletteljes kérésem a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Ilyen ismerettel bíró kiváló idősebb méneskari tiszteiket méltóztassék beosztani a földmívelésügyi minisztériumba is azért, hogy ha a lótenyésztés felügyelője nem tud az összes vidéki állomásokra kiszállni, egy, a szakmájában teljesen jártas idős úr álljon a rendelkezésére, aki egyszer és mindenkorra megértő, hűséges munkatársa lesz. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezek lennének tiszteletteljes javaslataim és azt hiszem, ha javaslataimnak csak egy kis töredékét is elfogadná a földmívelésügyi miniszter úr, ez mar egy lépést jelentene a lótenyésztés tekintetében és így meg tudnánk felelni azoknak a kívánalmaknak, amelyet a hadi célok, a bel- és a külföldi kereslet támaszt. Nem utolsó sorban sohasem szabad elfelejtenünk a magyar ló régi nagy hírnevét. (Gr. Apponyi György: Ügy van!) Ez lenne a tiszteletteljes javaslatom. Ezennel be is fejezem rövid felszólalásomat azzal, hogy a költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik gróf Apponyi György képviselő úr. Gr. Apponyi György: T. Ház! A parlamenti szokásnak én is meg akarok felelni és az előttem szólott igen t. képviselőtársam szavaihoz 61*