Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

428 Az országgyűlés képviselőházának ?0 ban csak dicsérni, csodálni, magasztalni és kö- I vetni valót találnak.« Aki beszédemet meghallgatta, kénytelen beismerni, hogy premisszámhoz hű maradtam. Beszédemben lehetőleg nem Gömbös Gyulát említettem, hanem a Gömbös-kormányt, a Göm­bös-kormányrendszert, a Gömbös-féle politi­kát, az előző kormányt és így tovább. Azt per­sze nem tehettem meg, hogy az ő szavait és kijelentései^ más szájába, például Antal Ist­ván t. képviselőtársam szájába adjam és azt még kevésbbé, hogy ezt a tárgyat úgy /kezeljem, mintha ahhoz a boldogult miniszterelnök úr­nak semmi köze nem lett volna, mintha egy­általában nem is élt volna. Ez az, ignorálás igazán lekicsinylésszámba ment volna. Délután Teleki Mihály ig,róf t. képviselő­társam reflektált beszédemre a következőkben. A képviselőházi Naplót vagyok bátor felol­vasni (olvassa): »A parlament békés atmoszfé­ráját nem akarom felzavarni, de mint szegény Gömbös Gyula tisztelő híve, feltétlenül szük­ségesnek tartom, hogy a párt padsoraiból visszautasítsam Griger Miklós igen t. képvi­selőtársamnak nem egészen szép, nem egészen nobilis eljárását. — Élénk helyeslés és taps jobbfelől. — A gyűlölködésnek nincs helye a politikában — Ügy van! Úgy van! jobbfelől — és^ a halottak emlékét nem szabad gyűlöletes színben feltüntetni. Erről a kérdésről, mivel hidegvéremet meg akarom tartani, mivel nem akarok zavart kelteni, mivel nem akarom azt a békés atmoszférát, amely itt a parlament­ben kialakult, megzavarni, többet nem kívá­nok szólni.« Ezekre vonatkozólag bátor vagyok a kö­vetkező megjegyzéseket tenni. T. képviselőtár­sam azt mondotta, hogy eljárásom nem volt egészen szép. Hát én elhiszem, hogy nem volt egészen szép a t. túloldal szemében és a gróf úr még közelebb járt volna az igazsághoz, ha azt mondotta volna, hogy nem volt egészen kellemes, sőt egészen kellemetlen volt az igen t. túloldalnak. (Gr. Teleki Mihály: Csak fölös­leges!) A képviselő úrnak arra a megjegyzésére, hogy eljárásom nem volt egészen nobilis, az a válaszom, hogy — bár nem tartozom a nobi­lisek, a nemesek ós még kevésbé a főnemesek sorába, hanem egyszerű kisiparos családjában ringott a bölcsőm, amire büszke vagyok, na­gyon büszke vagyok — azért nobilitást, úri gondolkodást mégsem vagyok hajlandó a gróf úrtól tanulni. Azt mondotta a gróf úr, hogy a gyűlölkö­désnek nincs helye a politikában. Én ezen a világon senkit nem gyűlölök, nem gyűlölöm politikai ellenfeleimet sem, ellenben megve­tem a kaméleon-politikusokat, megvetem az érdekpolitikusokat még akkor is. — ami szin­tén nincs kizárva — ha az én politikai irányo­mat támogatják. Én tisztelem azokat a politi­kusokat, akik a politikában is hűséget mutat­nak. Például igen jól esett olvasnom azt, hogy az igen t. házelnöki' úr személyi és politikai ba­rátságának jeléül megfestette a boldogult miniszterelnök úr arcképét, hogy nem tartozik ama politikusok sorába, akik egy politikai irányváltozás alkalmával egy kortyot isznak a Léthe vizéből, hogy elfelejtsék a politikai multat ós az új irány támogatásához csatla­koznak. (Jurcsek Béla: Azonos az új irány!) Azt mondotta a gróf úr, hogy a halottak emlékét nem szabad gyűlöletes színben fel­tüntetni. Erre vonatkozólag pedig az a meg­5. ülése 1937 április 30-án, pénteken. jegyzésem, hogy a halottak sírját, ebben az esetben a boldogult miniszterelnök úr sírhal­mát nem illik és nem szabad fedezéknek fel­használniuk azoknak, akik politikájának su­galmazói, támogatói, hívei, támaszai és főleg haszonélvezői voltak, (vitéz Csicsery-Rónay István: Ilyen nincs! — Malasits Géza: De mennyi van! — vitéz Csicsery-Rónay István: Hol van?) Ez a megjegyzésem. (Gr. Teleki Mi­hály szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván szólni a kép­viselő úr? Gr. Teleki Mihály: Személyes megtámad­tatás visszautasítása címén. Elnök: Méltóztassék. Gr. Teleki Mihály: T. Képviselőház! Gri­ger t. képviselőtársam délelőtti beszédére re­üleiktáltam; felszólalásomban. Teljes lojalitás­sal megmondom, hogy beszéde elején nem vol­tam jelen, csak beszédének azt a részét hallot­tam, amikor lantot pengető Cézárt említett és a lantot pengető Cézár kitételt a mondat sza­vaiból következőlegj iszegény boldogult Göm­bös Gyulára lehetett érteni. (Griger Miklós: Miből?) Tessék átolvasni a szöveget! Ha a szöveget át méltóztatik olvasni, meg méltóztatik látni, hogy ez tisztán őreá vonatkozott. Mint a nem­zeti egység pártjának tagja ós Gömbös Gyula híve, igenis nemcsak ildomosnak, hanem a párt presztízse érdekében állónak és a szemé­lyes barátság iránti hűségnek megfelelve köte­lességemnek tartottam, hogy Gömbös Gyula emiekét megvédjem. (Helyeslés jobbfelöl.) Az a tény, hogy a magyar közéletben még ma is foglalkoznak szegény Gömbös Gyulával, mu­tatja azt, hogy nem köznapi, haneni sokkal kiválóbb férfi volt ennél és halála után meg­állapítható, hogy lelkének hatása ma is érvé­nyesül a magyar közéletben. A leghatározot­tabban el kell ítélnem a Gömbös Gyula szemé­lyével való foglalkozás módját és hangját. »De mortuis nihil nisi bene«, mondja a latin köz­mondás. A képviselő úrnak a mai parlamenti rend­szerrel és ezzel kapcsolatban ennek volt vezé­rével, szegény Gömbös Gyulával szemben ér­zett felfogását annak tulajdonítom, hogy azóta hétszer-nyolcszor próbálkozott a nép bizah­máért a néphez fordulni és ez csak az utolsó esetben sikerült neki. (Mülleír Antal: A titkos választójog! — Fábián Béla: Nem Ő tehet róla! — Jurcsek Béla: Volt olyanban^ is! — Elnök csenget.) Ha a választásról méltóztatnak^ be­szélni, én magam is elsősorban a tiszta válasz­tásnak vagyok híve, tiszta választással jöttem be ide, de meg kívánom említeni azt, hogy 1931-ben Csornán éppen talán a t. képviselő úr csakis kormánytámogatással tudott bejönni és megemlítem azt, hogy a lovasberényi választá­son is, ahol, sajnos, nem voltam jelen és így nem láthattam, szemtanuk állítása szerint... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék tartózkodni a tárgy kiterjesztésétől. Csak személyes megtámadtatás címén méltóztatott szót kérni, de ez viszontámadás. Méltóztassék a felszólalási címhez korlátozni beszédét. Gr. Teleki Mihály: Én a személyeskedésnek egyáltalában nem vagyok híve, nem kívánok személyeskedni. Minthogy véleményem szerint a parlamentarizmusnak, egyáltalában az egész alkotmányos életnek lejáratásához a személyes-

Next

/
Thumbnails
Contents