Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

428 Az országgyűlés képviselőházának ?0 ban csak dicsérni, csodálni, magasztalni és kö- I vetni valót találnak.« Aki beszédemet meghallgatta, kénytelen beismerni, hogy premisszámhoz hű maradtam. Beszédemben lehetőleg nem Gömbös Gyulát említettem, hanem a Gömbös-kormányt, a Gömbös-kormányrendszert, a Gömbös-féle politikát, az előző kormányt és így tovább. Azt persze nem tehettem meg, hogy az ő szavait és kijelentései^ más szájába, például Antal István t. képviselőtársam szájába adjam és azt még kevésbbé, hogy ezt a tárgyat úgy /kezeljem, mintha ahhoz a boldogult miniszterelnök úrnak semmi köze nem lett volna, mintha egyáltalában nem is élt volna. Ez az, ignorálás igazán lekicsinylésszámba ment volna. Délután Teleki Mihály ig,róf t. képviselőtársam reflektált beszédemre a következőkben. A képviselőházi Naplót vagyok bátor felolvasni (olvassa): »A parlament békés atmoszféráját nem akarom felzavarni, de mint szegény Gömbös Gyula tisztelő híve, feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a párt padsoraiból visszautasítsam Griger Miklós igen t. képviselőtársamnak nem egészen szép, nem egészen nobilis eljárását. — Élénk helyeslés és taps jobbfelől. — A gyűlölködésnek nincs helye a politikában — Ügy van! Úgy van! jobbfelől — és^ a halottak emlékét nem szabad gyűlöletes színben feltüntetni. Erről a kérdésről, mivel hidegvéremet meg akarom tartani, mivel nem akarok zavart kelteni, mivel nem akarom azt a békés atmoszférát, amely itt a parlamentben kialakult, megzavarni, többet nem kívánok szólni.« Ezekre vonatkozólag bátor vagyok a következő megjegyzéseket tenni. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy eljárásom nem volt egészen szép. Hát én elhiszem, hogy nem volt egészen szép a t. túloldal szemében és a gróf úr még közelebb járt volna az igazsághoz, ha azt mondotta volna, hogy nem volt egészen kellemes, sőt egészen kellemetlen volt az igen t. túloldalnak. (Gr. Teleki Mihály: Csak fölösleges!) A képviselő úrnak arra a megjegyzésére, hogy eljárásom nem volt egészen nobilis, az a válaszom, hogy — bár nem tartozom a nobilisek, a nemesek ós még kevésbé a főnemesek sorába, hanem egyszerű kisiparos családjában ringott a bölcsőm, amire büszke vagyok, nagyon büszke vagyok — azért nobilitást, úri gondolkodást mégsem vagyok hajlandó a gróf úrtól tanulni. Azt mondotta a gróf úr, hogy a gyűlölködésnek nincs helye a politikában. Én ezen a világon senkit nem gyűlölök, nem gyűlölöm politikai ellenfeleimet sem, ellenben megvetem a kaméleon-politikusokat, megvetem az érdekpolitikusokat még akkor is. — ami szintén nincs kizárva — ha az én politikai irányomat támogatják. Én tisztelem azokat a politikusokat, akik a politikában is hűséget mutatnak. Például igen jól esett olvasnom azt, hogy az igen t. házelnöki' úr személyi és politikai barátságának jeléül megfestette a boldogult miniszterelnök úr arcképét, hogy nem tartozik ama politikusok sorába, akik egy politikai irányváltozás alkalmával egy kortyot isznak a Léthe vizéből, hogy elfelejtsék a politikai multat ós az új irány támogatásához csatlakoznak. (Jurcsek Béla: Azonos az új irány!) Azt mondotta a gróf úr, hogy a halottak emlékét nem szabad gyűlöletes színben feltüntetni. Erre vonatkozólag pedig az a meg5. ülése 1937 április 30-án, pénteken. jegyzésem, hogy a halottak sírját, ebben az esetben a boldogult miniszterelnök úr sírhalmát nem illik és nem szabad fedezéknek felhasználniuk azoknak, akik politikájának sugalmazói, támogatói, hívei, támaszai és főleg haszonélvezői voltak, (vitéz Csicsery-Rónay István: Ilyen nincs! — Malasits Géza: De mennyi van! — vitéz Csicsery-Rónay István: Hol van?) Ez a megjegyzésem. (Gr. Teleki Mihály szólásra jelentkezik.) Elnök: Milyen címen kíván szólni a képviselő úr? Gr. Teleki Mihály: Személyes megtámadtatás visszautasítása címén. Elnök: Méltóztassék. Gr. Teleki Mihály: T. Képviselőház! Griger t. képviselőtársam délelőtti beszédére reüleiktáltam; felszólalásomban. Teljes lojalitással megmondom, hogy beszéde elején nem voltam jelen, csak beszédének azt a részét hallottam, amikor lantot pengető Cézárt említett és a lantot pengető Cézár kitételt a mondat szavaiból következőlegj iszegény boldogult Gömbös Gyulára lehetett érteni. (Griger Miklós: Miből?) Tessék átolvasni a szöveget! Ha a szöveget át méltóztatik olvasni, meg méltóztatik látni, hogy ez tisztán őreá vonatkozott. Mint a nemzeti egység pártjának tagja ós Gömbös Gyula híve, igenis nemcsak ildomosnak, hanem a párt presztízse érdekében állónak és a személyes barátság iránti hűségnek megfelelve kötelességemnek tartottam, hogy Gömbös Gyula emiekét megvédjem. (Helyeslés jobbfelöl.) Az a tény, hogy a magyar közéletben még ma is foglalkoznak szegény Gömbös Gyulával, mutatja azt, hogy nem köznapi, haneni sokkal kiválóbb férfi volt ennél és halála után megállapítható, hogy lelkének hatása ma is érvényesül a magyar közéletben. A leghatározottabban el kell ítélnem a Gömbös Gyula személyével való foglalkozás módját és hangját. »De mortuis nihil nisi bene«, mondja a latin közmondás. A képviselő úrnak a mai parlamenti rendszerrel és ezzel kapcsolatban ennek volt vezérével, szegény Gömbös Gyulával szemben érzett felfogását annak tulajdonítom, hogy azóta hétszer-nyolcszor próbálkozott a nép bizahmáért a néphez fordulni és ez csak az utolsó esetben sikerült neki. (Mülleír Antal: A titkos választójog! — Fábián Béla: Nem Ő tehet róla! — Jurcsek Béla: Volt olyanban^ is! — Elnök csenget.) Ha a választásról méltóztatnak^ beszélni, én magam is elsősorban a tiszta választásnak vagyok híve, tiszta választással jöttem be ide, de meg kívánom említeni azt, hogy 1931-ben Csornán éppen talán a t. képviselő úr csakis kormánytámogatással tudott bejönni és megemlítem azt, hogy a lovasberényi választáson is, ahol, sajnos, nem voltam jelen és így nem láthattam, szemtanuk állítása szerint... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék tartózkodni a tárgy kiterjesztésétől. Csak személyes megtámadtatás címén méltóztatott szót kérni, de ez viszontámadás. Méltóztassék a felszólalási címhez korlátozni beszédét. Gr. Teleki Mihály: Én a személyeskedésnek egyáltalában nem vagyok híve, nem kívánok személyeskedni. Minthogy véleményem szerint a parlamentarizmusnak, egyáltalában az egész alkotmányos életnek lejáratásához a személyes-