Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

Az országgyűlés képviselőházának 205. céljából elmondani, hogy majd tanulmányoz- 1 zuk a kérdést. Egyet tegyen meg a kormány tegye lehetővé, hogy a munkásság maga védekezhessék a kizsákmányolás ellen, amely az ő egészsége és munkaereje ellen folyik. Ezalegfobb^ kötelesség. Ehhez nem kell munkabérmegállapító ibizottság," nem kell semmi, csak tegye lehetővé a kormány, hogy a munkásság szabadon szervezkedhessek és a munkásság sa;jpt erejéből teremthessen magának olyan állagotokat, hogy emberhez méltóan tudjon megélni. r Miután a kormány tevékenységben ezt nem latom, elleniben látom, hogy a kormány a munkásság önrendelkezési jogát elnyomja, azért a . költségvetést még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadóim el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) , , ; ' Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Eonkay Ferenc! Ronkay Ferenc: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselőtársam megállapításaiban sok igazság volt, de tartozom pár tévedésére felhívni az igen t. Ház figyelmét. T. képviselőtársam megemlítette azt, hogy 1929 óta a munkabér 20%-kal csökkent. Ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni, hogy erre az időszakra az 1929—1935-ig terjedő időre esik a mezőgazdaság fekete éveinek a sora s a mezőgazdaság terményeinek olyan árzuhanása, mely 28 pengős búzaárban és 5 pengős rozsárakban kulminált. Ez a hatalmas áresés természetesen maga után vonta az ipar és kereskedelem veszteségét is. Ebben az általános leromlásban, amely mint említettem, az 1929—1935 .közötti években éppen a mezőgazdasági prosperitásának leromlása következtében következett be, magától értetődően munkabércsökkenés és muinkahiány állott be, A munkások természetesen iparkodtak munkához jutni, s mivel a munkakínálat nagy volt, ezzel természetesen a munkabérek csökkenése is automatikusan bekövetkezett. Ez a munkabércsökkenés azonban azóta, mióta a mezőgazdaság prosperitásában javulás mutatkozik, fokozatosabb javulást mutat. Az igen t. képviselő úr egyik adata szerint a bányászatban 7%-kal emelkedett a létszám és a termelés 17%-kal, ellenben a ,63 filléres átlagos órabérben megjelölt vájárkereset ennek ellenére nem emelkedett. Ez a különbség az átlagos órabérnek, a napi munkakeresetnek 8 órával való osztásából állott elő, míg a 17%-os termelési mennyiség emelkedése egy évre szól. Az évi termelésemelkedés magától értetődőleg magával hozta a munkások évi jövedelmének emelkedését is, ami azonban az órabérekben nem jelentkezett. Az adózási rendszerre vonatkozó kritikára bátor vagyok megjegyezni azt, hogy adózási rendszerünk feltétüenül változtatásra szorul. Adózási. rendszerünk nem alapszik az abszolult igazságosság alapján, megváltoztatására azonban úgy a miniszterelnök úr, mint a pénzügyminiszter úr ígéretet tett s ennek előmunkálatai már meg is kezdődtek. Várjuk is mindnyájan — s kijelenteni igen ti, képviselő úr, hogy a többségi párt is nagyon szívesen várja — az adóztatási rendszerben beálló %&• vitást. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) T. Ház! Ha adózási statisztikánkat nézzük, egészen különös megállapításokat tehetünk, így például az 1935. évi adóstatisztika tanusága szerint a földbirtok az állami egyesadóülése 1937 április 30-án, pénteken. 415 ban 19*7%-kai, a házbirtok 41'8%-kal részesedett. Az értelmi foglalkozású és szolgálati viszonyban álló emberek — beleértve a köz- és magánalkalmazottak is, tehát a fixfizetésű lakosságot — részesedése az állami egyenesadóban 19-6%-otl mutat, ellenben a szabad pályán levőknek, a szabadfoglalkozású egyéneknek az állami egyenesadóban való részvétele mindössze 1-4%. Ezek a számok azt mutatják, hogy adórendszerünknek, amelyet nem a mostani kormány állított fel és még az előtte való kormány sem, hanem amelyet a régebbi kormányoktól vettünk át, a. megváltoztatása az államháztartás megrázkódtatása nélkül gyorsan és radikálisan meg nem oldható. Ez több évi, nagyon gondos, higgadt és meggondolt munkát igényel. A rendszer azonban mindenesetre javításra szorul. Ez az adórendszer mutaitfja azt, hogy a régebbi kormányok mindig a legkönnyebb és legkényelmesebb módját választották a megadóztatásnak. (Ügy van! ügy van!) A telekkönyv mindig rendelkezésre álló és abszolút biztos adatokat szolgáltató könyv, amelyben az adóhivatal megtalálhatja az alapot, amelyet megfoghat. Ez vonatkozik a földbirtokra, vonatkozik a háztulajdonra is. Hasonló a helyzeti a fixfizetésű alkalmazottak, a munkások, a köztisztviselők, a magántisztviselők bérfizetési íveinél is, amelyek mindig százszázalékos pontossággal mutatják azi illetők évi jövedelmét és így a legkönnyebben és a legbiztosabban megadóztathatok. Itt külön bátor vagyok felemlíteni a közés magánalkalmazottak különadóját, amelyet az 1930. évi törvényhozás hozott be és amelyet 1931-ben százszázalékkal emeltek. Ennek a különadónak múlt évi összege 24*5 millió pengőt tett ki. Ez a világ legigazságtalanabb adója, mert egyszerűen kiemel a nemzet adózó polgárainak tömegéből egy 'bizonyos réteget, amely jövedelmi, kereseti, forgalmi, fogyasztási adók révén amúgy is meg van terhelve és ezt az egy réteget külön adóztatja meg. Miért? Nagyon egyszerű a válasz: azért, mert a fizetési lajstromok rendelkezésre állván, ez volt akkoriban a legkényelmesebb eszköz ennek a pénzmennyiségnek a behajtására. (Egy hang a jobboldalon: Ez a legsúlyosabb adó.) Mindenesetre súlyos, mert méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy pl. az alacsonyabb kategóriáknál milyen igazságtalan 'helyzetet teremt ez az adó. Például a 120 pengő havi keresettel rendelkező munkás 80 fillér különadót fizet havonta. Annak, aki csak 120 pengőit keres egy hónapban, a 80 fillér havi különadó lényeges megterhelést jelent különösen akkor, amikor a szociális terhek révén amúgy is több mint 7 pengő megterihelés esik rá. Ez az adó a havi 120 pengős (kategóriától kezdve progresszíve emelkedik és felemelkedik a havi jövedelemnek 25%-áig. Anélkül, hogy a magasabb kategóriák adójához hozzászólnék, bár abszolúte igazságtalannak tartom ezt az adót, azt tartom legigazságtalanabbnak, hogy egy kategóriát kiemelnek a nemzet testéből. Ugyanilyen alapon külön adókat lehetne behozni, amely^ mondjuk kizárólag a jogászokat, vagy kizárólag az orvosokat sújtja, akik azonban meg nem foghatók, mert nincs bemutatható fizetési könyvük, tehát ezek kiesnek. (Esztergályos János: Az adóspiclik kinyomoznak mindent! —- Gr. Festetics Domonkos: Erre még János is felI ébredt. Ez jó álom volt! — Zaj és derültség a