Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 19 minden kategóriájának ilyen kereseti viszo­nyokat tudnék biztosítani. Ami Matolosy képviselő úrnaik azt a meg­állapítását illeti, hogy »vegye át az állam«, re­mélem, nem úgy gondolja, hogy kommuni­zálja el, hanem, hogy vegye meg a bányát és mint árszabályozó lépjen fel a piacon. Ez — bocsánatot kérek — egészen lehetetlen idea. Az államnak voltak bányái és vannak ima is 'bá­nyái, ezek azomiban, sajnos, nem tudnak ársza­bályozóként fellépni, mert ezeknek a termelési viszonyai a legnehezebbek. A Dunagőzhajózá­siról közismert, hogy az ő bányáiban a leg­rosszabbak a termelési viszonyok, a legrosszab­bul fekszik a magyar szénpiacok, a szén fo­gyasztás helyeitől. Hogy drága pénzen vegye meg ezt az állam, ezt nem tudom elgondolni, ha csak keresztet nemi vet az állam a vételárra, mert csupán akkor tudna esetleg árszabályozó­ként fellépni. Különben is ez a legrosszabb módszer az árszabályozás tekintetében. Az árszabályozásra a kormánynak vannak sokkal egyszerűbb és kevesebb költség­gel járó eszközei. (Rassay Károly: És ke­vesebb rizikóval!) Brogli képviselő úr szintén a legkisebb munkabérekről, a munkaidőről és a fizetéses üdülési szabadságról beszélt. Ami a munkabé­reket illeti, erre már válaszoltam. A (munkaidő rendezésére vonatkozólag pedig közölhetem a képviselő úrral, ihogy a magyarországi bányá­szatban, abszolúte nincs szükség semmiféle külön rendszabályra, mert mindezek a bányák szigorúan betartják a 8 órás, műszakot és napi 8 órás foglalkoztatást a föld alatt nem lépik túl. (Peyer Károly: Igen, de nem isizámítják bele a ki- és beszállás idejét!) A leszállás ideje a legtöbb bányában tren­dezve van és éppen e tekintetben nincs sem­miféle zavar. Azt hiszem, a képviselő úr is osztozik ebben a tekintetben az én vélemé­nyemben. A nagyobb bányákban, a tehetősebb bányavállalatoknál a fizetéses szabadság be van vezetve és a bányamunkásoknak több mint a fele, 60—70 százaléka részesül ebben. Meg kell állapítani, hogy a tehetősebb bányaválla­latok ezt bevezették, a Dunagőzhajózási tár­saság is. Általában a bányák olyan szociális és egészségügyi berendezéseket létesítettek a munkások részére, olyan akciókat, olyan támo­gatást honosítottak meg részükre, amiket saj­nos, más ipari munkásoknál a mai viszonyok között még nem tudtak ilyen mértékben meg­valósítani. (Peyer Károly: Nézzék meg, hogy az Egyesült Izzónál mi van!) Ne tessék^egy-két kirakatvállalatot venni, de méltóztassék meg­nézni, nem lakarok neveket említeni ... (Peyer Károly: Például a textilgyárak!) A textilgyá­rak között is van olyan, amely gyönyörűen dolgozik ebben a tekintetben. A képviselő úr interpellációjában azt kérdi: Hajlandó-e a magyar királyi iparügyi minisz­ter úr a munkaadók és munkavállalók viszoj nyában előállható ellentéteket bírói fórum elé utalni, hogy ezáltal a nem csak mindkét félre hanem nemzetgazdaságilag is káros sztrájk kiküszöbölhető legyen? Erre vonatkozólag éppen két nappal ez­előtt voltam bátor bejelenteni s a magyar köz­véleménynek tudomására hozni, hogy a kor­mány igen is, foglalkozik a békéltető eljárás ilyen irányú reformjával és remélem, a leg­közelebbi időben módomban lesz ehhez a tör­vényhozás hozzájárulását kérni. A képviselő úrnak a bányamunkások Öreg­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XII. '. ülése li)37 március 3-án, szerdán. 33 ségi és rokkantsági biztosítására vonatkozó kérdésére Mikecz államtitkár úr ma már vá­laszolt. Csoór Lajos képviselő úr azt a kérdést vetette fel, hogy a vállalat miért nem járult hozzá ahhoz, hogy a heti három munkanapot ötre emelje fel. Válaszom az: egyszerűn azért nem, mert sajnos, a vállalatnak nem volt elég megrendelése ahhoz, hogy ezt a szenet el is tudja adni. Méltóztatnak tudni, hogy egy bá-' nyában, egy gyárban, általában egy üzemben I annyit dolgoznak, amennyi munka rendelke­zésre áll. Ha a bányavállalat három napi munkamennyiség helyett öt napi munkálta­tásra tért volna át, abban az esetben nem 10.000 vágón, hanem esetleg sok 10.000 vágón készletet kellett volna gyűjtenie. Mint méltóz­tatnak tudni, a szén nehezen raktározható és ezenkívül a szenet azért is el kell adni, mert különben nincs miből megfizetni a munkások munkabérét. Hogy a sztrájkot már régen előkészítették, ez kétségtelen. A fegyverhasználatra vonatko­zólag azt hiszem, a képviselő úr is teljes mér­tékben osztozik abban a megállapításaimban, hogy annak eldöntése jogos volt-e vagy nem, nem a törvényhozás, feladata, hanem az illeté­kes hatóságé. Peyer képviselő úr napirend előtti felszóla­lásában kifogásolta azt — és ezt teljes mérték­ben osztóim, — hogy a bányavállalat az elmúlt tárgyalások alkalmával nem mindig mutatott kellő megértést a munkássággal szemben. Hiba volt a bányavállalat részéről az is, hogy ezt a kellemetlen bérredukoiót a fizetési bérjegyzék­ben hónapokon keresztül feltüntette. Most, hogy március 1-től ez a bérredukció megszűnt, remélem, hogy ez a zavaró imomentuan már nem fog fennforogni. Ami a munkaszüneteket illeti és Peyer képviselő úrnak azt a megjegyzését, hogy a munkásokat, a vájárokat csak havi 8—10 na­pon át foglalkoztatják, kénytelen vagyok meg­cáfotlnd, mert ez nem áll. A pécsi bányában a munkásság foglalkoztatása egyáltalában nem rosszabb, mint a többi magyar bányákban és ezekben átlagban havonta legalább húsz mű­szak, a legrosszabb hónapokban 15—16—17 .mű­szak van, de mégis kétszerese annak, mint amilyen adatot itt Peyer képviselő úr a Ház elé hozott. Ezekben voltam bátor a felszólaló kéDvi­selő úrnak választ adni. A magam részéről csak kifejezésre akaroon juttatni azt, hogy a kormány a mostani sztrájkban nem állhat egyik fél oldalára sem. Kötelessége, hogy mindazoknak, akik a munkát fel, akarjak venni és dolgozni akarnak, a munkaszabadsá­gát biztosítsa. Annál is inkább kötelességünk ez, mert a szociáldemokrata szakszervezet eb­ben a bányában különben is kisebbséigben van. (Peyer Károly: Akkor miért vagyunk felelősek érte?) Nem felelősek és ha nem lennének ki­sebbségben, akkor sem, mert a magyar kor­mány niinden dolgoizni akarónak a munkasza­badságát biztosítani fogja (Helyeslés és taps a jobboldalon.) és semmiféle hatalmi fenyege­téstől nem hagyja magát erről az útról leté­ríttetni. Kérem válaszom 1 tudomásul vételét. (He­lyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A viszonválasz joga Matolosy kép­viselő urat illeti. Matolcsy Mátyás: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) A felo'livasott adatok helyességét nem 5

Next

/
Thumbnails
Contents