Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

Az országgyűlés képviselőházának %Ö « hogyan úgy tűnik fel a dolog, mintha nem volna meg a teljes összhang a gyümölcstermelés fokozását célzó propagandisztikus munka és a gyümölcs értékesítéséről való gondoskodás között. Éppen ebből a szempontból azt (gondolom, hogy a cukorár leszállításával a gazdaközönség és a gazdasági élet segítségére lehetnénk. A minimális cukorfogyasztás következménye az a sajnálatos tény is, hogy újabban a katonai avatásoknál a falusi fiatalság sokkal kisebb számban válik be, mint a városi, pedig a falusi fiatalság a friss, szabad levegőn no fel, tehát már ab ovo feltétlenül egészségesebbnek kell lennie, mint a városi fiatalságnak. Mivel a szervezet felépítéséhez ez a fontos táplálék hiányzik, azért áll elő ez a szomorú helyzet. (Meizler Károly: Ez már a hadviselés és a honvédelem kérdése is, nemcsak szociális kérdés!) De rá kívánok ezzel a kérdéssel kapcsolatiban mutatni a cukorár másik komponensére is. Hét métermázsa 16 százalékot polarizáló cukorrépából egy métermázsa kristálycukor állítható elő, amelynek előállítási költsége a megazdasági kamaráknál lévő pontos adatok szerint mázsánkint 46 pengő 29 fillér. Megjegyzem, hogy ebben az összegben a gyárak által fizetett adó is benne van. Ha már most hozzáveszem ehhez a kincstári haszonrészesedést, akkor 98 pengő 29 filléres cukorárat kapok. Ezzel szemben a kristálycukor nagyfogyasztói ára Budapesten 128 pengő, vidéken 132 pengő. Ha a belföldi cukorfogyasztást emelnők, akkor feltétlenül meglenne a mód arra, hogy a cukorgyáraknak ezt a 30 pengős spanuungját is csökkenteni lehessen, mert a cukorfogyasztás emelkedésével az exportcukorra a gyáraknak nem kellene ráfizetniök. Az 1935/36. gazdasági évben a gyárak 1,052.000 métermázsa cukrot állítottak elő. Ebből Magyarországon belfogyasztásban elfogyott 974.000 métermázsa, vagyis egész termelésünknek 92*5 százaléka és 7-5 százalék került exportra. Ha tehát a belföldi fogyasztást emelnők, ha az általam előbb említett rétegeket a fogyasztásba hekapcsolnók, ha az ipar és a háziasszonyok cukorfogyasztását emelnők, akkor ezt a minimális exportmennyiséget feltétlenül ki lehetne kapcsolni és meg lenne a mód arra, íhogy a ma körülbelül 85.000 katasztrális holdnyi cukorrépatermelő területet emelni lehetne, ami szociális szempontból rendkívül fontos, mert nincs egyetlen olyan növény, amely annyi munkásnak adna kenyeret, mint éppen a cukorrépa. A cukorrépával kapcsolatban még egy pillanatra igénybe akarom venni a t. Ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Minden más termeivénynél, portókánál a vevő fizeti a forgalmi adót. Miért csak a szerencsétlen cukorrépa az egyedüli, amelynél a termelő fizeti? (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Fizessék ezt a cukorrépaforgalmi adót a gyárak! Miért legyen ez kivétel a többiek között? A gyárak ezt a 450.000 pengős megterhelést nyugodtan elbírják, viszont a gazdaközönségen sokat segítene ennek elengedése. (Ügy van! Ügy van! jabbfelől) A költségvetésben és az azzal kapcsolatos beruházási programúiban örömmel látom, hogy a kormány tetemes összeget kíván fordítani a vízszabályozásra, öntözési kérdésekre. Ha ennél a kérdésnél tartok, felhívom a kormány figyelmét a pestvármegyei Dunavölgy lecsapoló és öntöző társulat által sújtott vidékekre. . ülése 1937 április 30-án, pénteken. 405 (Mozgás. — Malasits Géza: Atokcsatorna!) Ez a

? csatorna, amelyet joggal átokcsatornának hívnak, évente óriási kárt okoz a gazdaközönségnek. 122.000 hold tartozik az érdekszférájába s ez a 122.000 hold minden tavasszal ki van téve az árvíznek. 36 község ma is elkese-. redéssel nézi azt a víztömeget, amely vetésterületeiket elborítja, hihetetlen kárt okozva; állandóan felhangzik a gazdák jajszava ócsától egészen Akasztóig, 80—100 kilométer hosszú területen, de az ideihez hasonló helyzet még sohasem^ fordult elő. A kétségbeesés a gazdáknál ma már apátiává változott át, mivel a jajkiáltásokat eddig csak igen kis mértékben vették tekintetbe. '' ). | A nevezett társulat a háború előtt alakult meg, de munkálatait nem kezdette meg csak 1922-ben. amikor a kultúrmérnökség által elkészített tervek szerint az 1922:XXV. te. alapján indították meg a munkát. Ennek a törvénynek a tárgyalásánál az akkori földmívelésügyi miniszter azt mondotta, hogy ennek a csatornának az elkészítésére közérdekből van szükség, mert lehetetlen, hogy Pest környékén 125.000 hold víz legyen, ami nem termő terület. Az 1922:

XXV. te. 6. Va pedig kimondotta, hogy a földmívelésügyi miniszter a munkálatokat a társulat kotrógépeinek és minden felszerelésének felhasználásával s a társulat^ műszaki és egyéb személyzetének igénybevételével hajtja végre. Ennek a célnak elérése érdekében a minisztérium akkor nagyobb összeget bocsátott a társulat rendelkezésére, ez az összeg azonban a devalváció következtében elértéktelenedett s a csatorna nem készülhetett el. Ezért az 1925:IV. te. felhatalmazta a pénzügyminisztert arra, hogy a társulatnak 5,700.000 aranykoronát bocsásson rendelkezésére, és mielőtt ez megtörtént volna, a társulat élére, annak autonómiáját felfüggesztve, miniszteri biztost állított. Az egész ténykedés tehát, az egész csatorna elkészülte nem a gazdák munkája volt, hanem a földmívelésügyi kormányzat ténykedése. Lehetetlenség tehát most a gazdaközönségtől bármit is visszakérni a csatornára adott kölcsönből, sőt ellenkezőleg, a hibásan elkészített csatorna konzenkvenciáit a kormánynak le kell vonnia és a gazdaközönségnek, az érdekeltségnek e tekintetben segítségére kell jönnie. A csatorna által sújtott gazdaközönség csatornailletékben a földadónak több mint kétszeresét fizette éveken keresztül és amellett hihetetlen jövedelemtől estek el a csatorna érdekszférájába becsempészett egyes területek. Megemlítem, hogy például Izsák község a csatorna elkészülte előtt a Kolontóból évi 280—300.000 pengő értékű nádat tudott eladni, a csatorna elkészülte után pedig sem nádtermelésre, sem másra nem használható ez a terület. Nézetem szerint nincs jogalap azon kölcsön visszafizetésének kérésére, amelyet annak idején a kormány abból az úgynevezett 9-es kasszából adott, amely nem képezett költségvetési elszámolási tételt s amely kassza éppen azért állíttatott fel, hogy a költségvetésen kívül is módja legyen a kormánynak a többtermelés és a föld meliorizációja érdekében a gazdaközönségnek kölcsönöket, vagy segélyeket adni. A csatorna, elkészülte után mindenki láthatta, hogy az hasznot nem hozott; hiszen szántóterületet vajmi keveset nyertek és a