Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-205

400 Az országgyűlés képviselőházának 205, ülése 1937április 30-án, pénteken. járhat. Ha pedig számbavesszük azt, hogy a kenyér pótlására itt van még a burgonya, az utóbbi évek alatt szerzett tapasztalat az, hogy annalk felét állatok takarmányozására használták fel, mert hiányzott az állat táplálására szükséges egyéb takarmány. A húsfogyasztásról nem is kellene beszélnem, mert hiszen arról az ország lakosságának fele majdnem leszokott. Ha az összes magyarországi vágóhidak forgalmát számbavesszük, körülbelül 260 millió kilogramm hús fogy el a magyar piacon. Ennek 50%-a nem jöhet számításba, mint táplálék, „mert a csont, bőr, gyomor, vagyis olyan belső részek, amelyek néptáplálkozásra nem alkalmasak. Marad tehát 130 millió kilogramm elfogyasztható hús. Ebből körülbelül 50 millió kilogramm húst és zsírt külföldre viszünk és sokszor olcsó pénzért idegen gyomorba dobjuk, így tehát idehaza mindössze 80 millió kilogramm hús és zsír marad. Ha ezt a húsmennyiséget a lakosság között felosztjuk, ak kor minden emberre csak 9 deka nyers hús jut. Ha az ország egy kis néprétege délben, este megeszi a 10 deka hús fejadagját, akkor az ország másik felének egyetlen deka hús sem jut. így tehát a néptáplálkozás javításánál a zöldségfélékre, a tejre, a tojásra és az apró jószágokra kellene gondot fordítani. A falusi kertek azonban koránt sincsenek úgy müveive, hogy a komoly táplálkozás keretében számba jöhetnének. A tojás, a tej és az apró jószág nagy részét a falusi nép piacra viszi, mert kell a pénz az adóra és kamatra. Marad tehát egyedül a tészta- és a kenyértáplálkozás. Ez pedig az egyes vidékeken olyan szegényes, mint merem mondani, a török háborúk idején. Pedig ha iszámbavesszük a magyar föld termőerejét és a kertgazdálkodás lehetőségét, akkor kétségtelenül kiderül az, hogy a magyar konyha épp olyan jó és változatos lehetne, mint akár a régi jó időkben. A baj azonban elsősorban ott van, hogy az országnak nincs olyan állatállománya, amilyenre a néptáplálkozás feljavítása céljából szükség volna. A látszat az, hogy nálunk tejben és jószágban túltermelés van, mert hiszen külföldre is exportálunk, de ez csak látszat, mert ha összehasonlítást csinálunk külföldi államokkal, akkor azt látjuk, hogy nálunk állatban és tejtermékben nem hogy túlbőség nincs, de kevés és a tej- és húsfogyasztás veszélyezteti úgy a városi, mint a falusi fiatal generációk fejlődését. Ha például Dániát nézem, ott a fejenkinti tejfogyasztás 500—530 liter körül mozog, nálunk 130! literi tesz ki. Micsoda nagy a különbség, milyen keserves visszahatása van ennek a népegészségre, a kis magyar gyermekek növekedésére, életerejére. A tejjel kapcsolatban még valami fontosat meg kell említenem. Amikor Dániában jártam, láttam, hogy a városi gyerekek baktériummentes tejet kapnak. Nálunk is van pastörizált tej, de ez még nem százszázalékig baktériummentes tej. Láttam Odensee városának külön tehenészetét, amely azt a célt szolgálja, hogy az odenseei gyermekek teljesen higiénikusán termelt baktériummentes tejet kapjanak. Az itt ápolt teheneket állatorvosi felügyelet mellett évente egyszer tuberkulózis elleni oltással látják el. (Baross Endre: Nálunk is van ez!) Megfigyelik azután a teheneket az oltás után, hogy nem reagálnak-e az oltásra és a tehenészet vezetője szerint tíz év óta nem volt példa arra, hogy az ilyen tehenészetekben a tehenek az oltásra tuberkulinra reagáltak volna. E mellett természetesen mindent elkövetnek az ilyen tehenészetek, hogy a tej zsírtartalmát minél jobban emeljék és elérték azt, hogy a tej zsírtartalma átlag 4.4 százalék. így tehát az odensei gyermekek — de más városokban is így van ez — tuberkulózismentes tehenektől kapnak tejet 44%-os zsírtartalommal. Mi azoniban még -messze vagylnk ettől, mert merem állítani, hogy annak a tejnek a zsírtartalma, melyet a pesti gyermekek fogyasztanak, nem 44%-os. (Baross Endre: 3 és fél százalék!) Mivel pedig a tej a gyermekeknek, tehát a jövő generációnak fő tápláléka, erre is feltétlenül ítöbb gondot kellene fordítani. T. Ház! Visszatérve az állattenyésztésre, hangsúlyoznom kell, hogy ha az állattenyésztést fokozni akarjuk, amint hogy fokoznunk kell, akkor a legelső sorban nagyon fontos, hogy az, oltóanyagok olcsóbbak legyenek, hogy így állatainkat az elhullástól megóvjuk. A szérumkartel azonban annyira megdrágítja a szérumot, hogy a gazdák nem tudják azt megfizetni ós így százezer pengőre rúg az az összeg, amelyet évente elveszítünk az állatok elhullása folytán. Mi fontosabb pedig a nemzet szempontjából, az, hogy a szérumkartel meggazdagodjék vagy hogy állatainkat az elhullástól megóvjuk? T. Ház! Második feladatunk az, hogy ha állattenyésztésünket fokozni akarjuk, akkor először is több takarmányt kell termelni, ahhoz pedig, hogy jobb takarmányt tudjunk termelni, feltétlenül lehetővé kell tenni azt, hogy kisgazdáink műtrágyát használhassanak. A mostani műtrágyaárak mellett azonban ez lehetetlen, mert a műtrágya olyan drága, hogy a kisgazdának nem fizetődik ki a műtrágya használata. Ha megnézzük például, hogy mennyi a műtrágya ára nálunk és mennyi Ausztriában, Németországban vagy Dániában, akkor az tűnik ki, hogy nálunk kétszer, sőt háromszor olyan drága, mint ezekben az országokban. Természetesen Dániában nincs is olyaii kisgazda, aki ne használna műtrágyát és ennek következménye az, hogy ott sok 8—10—12 holdas kisgazdaságban 5—6 fejős tehenet is találtam. Minthogy a kis Dániában hárommillió darab szarvasmarha van, ennek az óriási tömegű szarvasmarhának takarmány is kell és a takarmánytöbbletet csak úgy tudják előállítani, ha műtrágyával dolgoznak. (Baross Endre: És legeltetnek!) T. Ház! Merem állítani, hogy ha például a dán gazdák nem használnának annyi műtrágyát, akkor jószágaiknak talán még a felét sem tudnák eltartani. Dániában nagy gondot fordítanak a mezőgazdaságra, ós így természesen a gazdaságok évről-évre fejlődnek. A dán mezőgazdaságról 1875 óta vezetnek statisztikát és a statisztika kimutatja, hogy 1875 óta a dán mezőgazdaság minden tekintetben 75%-kai emelkedett, nem beszélve az állattenyésztésről, amely talán kétszáz százalékkal is emelkedett. Itt van előttünk egy másik kis államnak, Ausztriának példája. Az osztrák mezőgazdaság a háború előtt úgyszólván nem is jött számításba, a háború után azonban az osztrákok mindent elkövettek, hogy mezőgazdaságukat minél jobban fejlesszék és él is érték céljukat, mert ma a kis Ausztriában a szarvasmarhaállomány 2,340.000 darab és ez a szám évrőlévre emelkedik. Ez annak a jele, hogy igazán komolyan foglalkoztak Ausztriában a mezőgazdasággal. Magyarországon 1,750.000 darab szarvasmarha van és ma a kis Ausztria majd-