Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 319 Béldi Béla: Kiderült, hogy 74% köztisztviselői pályára akart menni és csak 26%i akart menni magántisztviselői pályára. Ebből a 26%ból 11% volta zsidóság, úgyhogy maradt 15 százaléknyi keresztény fiatalság, amely a magántisztviselői pályát önként akarta választani. Véleményem az, hogy a keresztény fiatalság addig nem iis fog nagyobb tömegekben ezekre a pályákra tódulni, illetőleg minidig: csak átmeneti állapotnak, 'mindig csak kényszerhelyzetnek fogja tekinteni az ezeken a pályákon való működést, ameddig ezeket a pályákat az ő szemében nem teszik (kívánatossá és vonzóvá. Mi a módja annak, hogy ez megtörténjék? Legelsősorban a munfcabérkórdés írendezésével kell kezdeni a dolgot. Az a 60 és 80 pengő havi fizetés, amelyet az ÁDOB-isták vagy az. ÁDOB-on kívül bekerültek hiúznak az egyes vállalatoknál, embertelenül, demoralizálóan alacsony; ihozzá kell még tennem azt is, ihogy elbből a 80 pengőből 4 pengő 32-őt a MABI is elvesz. Természetes tehát, heigy az ia fiatalember nem tekintheti életcéljának azt, hogy 22— 23—25—26 éves korában valahová bekerülve, 80 pengőt kapjon. (Malasits Géza: Legjoblb esetben!) Égy nőtlen, értelmiségi fiatalemibernelk a létminiimiuma, — a kulturális létminimumiot értem, — 150 pengő. Méltóztassék megengedni, hogy ezztel iszefmiben felolvassam a következő statisztikát. A magántisztviselők 16.2%-a 50 pengőn aluli fizetésit kap, 28.3%-a 50 és 100 pengő közötti fizetést kap havonta, tehát 44.5%, vagyis majdnem a fele 100 pengőn aluli fizetést kap. 19.9% 100—150 pengőt kap, vagyis 64.4%, a magántisztviselők kétharmad része a nőtlen ember létminimuma alatt él. Mindez természetesen egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a keresztény fiatalságot erre a pályára csábítsa. A Innegoldás mármost az, hogy az egész vonalon emelni kell az alacsony fizetésieket, a kezdő fizetéséket és ennek fedezetét a magas fizetések lefaragásában kell megkeresni. Be kell vezetni továbbá a családi bér rendszerét és ha (mindezt másképpen nem lehet, méltóztassék a jól (bevált kollektív szerződések Tieandszerét elővenni ennek a ikérdésnek megoldására. (Helyeslés balfelől. — Reibel Mihály: Arányos fizetést!) Régi súlyos sérelmük a magántisztviselőknek a büntetés jellegű különadó is. {Ügy van! Ügy van! balfelől.) Amikor ezt a különadót 1931-ben átmenetileg bevezették, akkor nem gondolták még a magántisztviselők, hogy hat év alatt 100 milló pengőt fognak áldozni csekély, 80 pengőnél kezdődő fizetésükből. Ugyanakkor, amikor például a háziurak különadóját eltörölték, vagy 50%-kai leszállították, — pontosan nem tudom — tehát koncessziókat tettek, éppen ezt a legigazságtalanalbb adónemet nem akarják eltörölni. Biztosítani kell azt is, hogy az átmenet egyik vállalatból a másikba a fizetésnívó elvesztése nélkül történhessék meg. Mert mi történik akkor, ha egy 22 vagy 23 éves fiatalember elhelyezkedik egy vállalatnál, ott dolgozik 20 esztendeig és 40—43 éves korában megbukik a vállalat? Vagy nem fog másik állást találni, vagy ha másik állást talál, 40 éves korában újból 80 pengővel kell kezdenie. Errenézve is lehet elképzelni megfelelő biztosítási megoldást, A munkabérkérdés legfontosabb tétele azonban a (magántisztviselői pályán a nyugdíjkérdés. Merem állítani, hogy a köztisztviselői pálya nagy vonzóerejét, majdnem kizárólag a. biztosított öregkor, a nyugdíj jelenti.(Ü02/ van! (Ügy van! balfelől.) Ezért tartja átmeneti állapotniak az a fiatalember, ha magán tiszt viselői pályára kerüli és ezért akar inkább sokkal ailacsonyolblb fizetés mellett köztisztviselői állásba ikerülni. A helyzet az, hogy nagyon sok nagyvállalatnak ma sincs nyugdíjintézete, ezek kegydíjat fizetnek és ha a vállalat megbukik, az Öreg korára munkaképtelenné és állásnélfeülifvé vált^ magántisztviselő egyszerűen elmehet a világba koldulni. Egységes nagy nyugdíjiszervezet megalkotására van tehát szükség. Az állani vállaljon ezért garaneiát, mint ahogyan garanciát vállalt már sok minden olyan dologért, — kezdve a vasutak kamatbiztosításánál — ahol szükség volt erre. Szolid vezetés mellett gyakorlatilag úgy sem kerül a sor a garancia érvényesítésére. A nyugdíjkérdés mellett meg kell még az egyéb munkafeltételek kérdését is oldani. A munkaidő kérdéséről .már beszéltem, de egyidejűleg szociális és kulturális berendezéseket is kell teremteni, amelyek alátámasztják a tisztviselő munkáját, kedvet és lelket öntenek munkájába. Tessék továbbá rendet teremteni a munkapiacon is. A munkapiacon jelenleg a protekciótól eltekintve az anarchia dühöng. Anarchia dühöng talbban a tekintetben, hogy a megfelelő ember ritkán kerül a megfelelő posztra. Például a közgazdasági egyetem mezőgazdasági .szakosztályának végzettjei, az okleveles mezőgazdák, mezőgazdasági doktorok a földmívelésügyi minisztérium fogalmazói karába nem juthatnak be, a jogász pedig (bejuthat. En nem a jogászok ellen mondom ezt, ihanem az ellen az igazságtalanság ellen, hogy egy sok jogi tárgyat, jogi ismeretet is elsajátító ember nem kerülhet be^ az ő saját szakigazgatásának fogalmazói karába. Ugyanis a közgazdasági egyetem kereskedelmi szakosztályának végzettéi ós doktorai nem kerülhetnek be mint fogalmazók a kereskedelemügyi minisztériumba, az iparügyi minisztériumba és a pénzügyminisztériumba. (Felkiáltások balfelől: Furcsa! — Lázár Andor igazságügy miniszter: A közigazgatáshoz bejuthat!) Bocsánatot kérek, nem fogadhatom el azt az álláspontot, hogy egy államtudományi doktor többet értsen akár a jogi stúdiumokhoz is, mint az a közgazda, aki elvégezte a közgazdasági egyetemeit és megfelelt annak a tanulmányi kötelezettségnek, melyet számára előírtak. Hisz végeredményben Kuncz Ödön tanította és Nizsalovszky tanítja most ott a kereskedelmi jogot, Fabinyi Tihamér ő excellenciája tanította annakidején a peres és perenkívüli eljárást, Zachár tanítja a magánjogot Azt hiszem, ezek vannak olyan márkák, hogy ha a jogon meg tudják tanítani a hallgatókat, meg tudják tanítani a közgazdasági egyetemen is. A Tébe-vizsgákat nem helyeseltem, de érthetővé válnak, ha. tudjuk, hogy például egyik nagy bankintézetünkre egy állatorvost kényszerítettek rá, a másikra fizika- és történelemszakos tanárt, a statisztikai hivatalra rajztanárokat. Bocsánatot kérek, természetes, hogy ezek sorsáról is gondoskodni kell, de nem olyan módon, hogy az állatorvos menjen banktisztviselőnek. Természetes, hogy ő sem fogja ott jól érezni magát, meg a munkaadója sem tekinti őt teljesértékű szakembernek. Azonkívül például: a rendőrségnél vannak olyan dijnokok közgazdasági egyetemi vég-