Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 203. őszén kerülhet csak sor arra, hogy megkezdik j a titkos választójog tárgyalását. (Felkiáltások jobb felől: Nem baj!) Elismerem, hogy nem 'baj, de méltóztassék elgondolni, hogy miként készül el & titkos választójogról szóló törvény. Ehhez szükséges, hogy kiadassók az életbeléptetéssel kapcsolatos utasítás, szükséges a választóikerületek kiigazítása, más 'beosztása, szükséges az új névjegyzékek összeállítása; azonkívül ennek jogerőre 'kell emelkednie, az eredmény tehát az lesz, amit Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársunk elmondott, hogy esetleg' két év alatt sem tudjuk a munkát befejezni. Nagy tévedés volna azt hinni ési nem ismeri az ellenzék felelősségérzetét az, aki azt gondolja, hogy azért akarná az ellenzék ezt a javaslatot gyorsan letárgyaltától, mert utána rögtön új választást kell kiírni. Nem ez a kívánság, hanem az, hogy a titkos választójogról szóló törvény meglegyen, hogy ez a mérgező fog kihúzassék és ezáltal is igyekezzünk munkaképesebbé tenni a Házat. Ez a kívánság, semmi más és én csak arra akartam ezzel rámutatni, hogy oly sokáig húzódhat ik az alkotmányjogi törvények egymásutáni letárgyalása, hogy ez azt eredményezheti, hogy majd ismét a kelleténél gyorsabban, nem kellően megfontolva, nem kellően nyugodt légkörben fogjuk ezt a kérdést tárgyalni; nem hiszem ugyanis, hogy ezt a treuga Dei-t, ezt a nyugalmi állapotot túl sokáig fenn lehessen tartani. Ezt akartam csak felemlíteni. (Zaj a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelöl: Pecsenyeszaig? — Rakovszky Tibor: Két éve ki szagolja a, pecsenyét'?) Azért méltóztassék a terminusokat megfontolni, vájjon nem volna-e tényleg helyes, ezt a légkört mérgező kérdéskomplexumot, ezt a (hosszú idő óta, több évtizeden keresztül húzódó választójogi kérdést egyszer már közmegnyugvásra a parlamenti munkaképesség érdekében is, de meg azért is, hogy ez a kérdés egyszer már levétessék a napirendről, megoldani. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, .méltóztatnak-e a .miniszterelnök úr válaszát tudomásul venni

I (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Lázár Imre képviselő úr interpellációja a belügy-, valamint a kereskedelmi és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter urakhoz az Oti.hátralékok ügyéiben. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció sízövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Van->e tudomása a belügyminiszter úrnak, illetőteg az iparügyi minisízternek arról, hogy az ország kisiparosságának 50%-a olyan nagy Oti.-hátralékban van, hogy ha azt ki kellene (mindazoknak fizetni, teljesen anyagi összeomlás előtt állanának és a meglévő kis ingatlanukat akár árverezés, akár szabadkézből való eladással, nem kapnának többet, mint amennyit az Oti.nak kellene hátralékukért kifizetni. Hajlandó-e a belügyminiszter úr, illetőleg az iparügyi miniszter^ úr olyan intézkedést tenni, hogy ezen szegény kisiparosság, akik ilyen nagy 0ti .-hátralékban vannak, 50%-os összegben kiegyezzenek, amit csak részletfizetéssel a folyó évi kivetésekkel fizethessenek? A részletfizetést úgy értve, hogy minél kisebb öszegekben azt havi részletben fizethessék. Valamint az Oti .-járulékoknak fizetése KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XII. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 315 szintén elviselhetőbb annak, illetve a mostani kivetésnek 50%-ra csökkentve, hogy ez is fizethető legyen számukra anélkül, hogy ez ne okozzon nekik teljes elszegényedést. Lázár Imre s. k.« Elnök: Az interpelláló'képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Lázár Imre. T. Képviselőház! Sokat hallottam vezető férfiakat arról beszélni, hogy minél több kisexisztenciát kell létesíteni, illetőleg minél több kisexisztenciát kell megsegíteni. Ezt a kívánságot mi ellenzék, itt a túloldalon, szintén magunkévá tesszük, mert hiszen tudjuk azt, hogy a kisemberek megsegítésével erősödhetik a nemzet. A kisiparosság, a kézműiparosság is a kisexisztenciák közé tartozik. Nézzük meg tehát, hogy ezek milyen segítséget kapnak. Az illetékes tényezők jelentéséből azt állapithatnók meg, hogy a kisiparosságnak nincs semmi baja, jól megy dolga, de ha az országot járjuk és a kisiparos-műhelyekbe bemegyünk, megdöbbentő képet látunk, mert ezekben a legnagyobb nyomorúságot találjuk. A kisiparosság nyomorúságos helyzetét nem lehet ígérgetésekkel, vagy nem tudom milyen pepecselésekkel orvosolni, még kevésbbé lehet azt gyökeresen megváltoztatni. Márpedig a kisiparosság méltán megérdemelné (Rakovszky Tibor: De mennyire!), hogy a már hosszú idő óta tisztességesen, becsületesen végzett munkája után a kormány gyökeres változással, gyökeres reformmal segítsen helyzetén. A vezető férfiak ne csak zászlószentelésekkor, vagy más jubileumi ünnepségek alkalmával menjenek és beszéljenek a kisiparosságról, hanem nézzenek be a kisiparosság műhelyeibe, nézzék meg hogyan él, hogyan dolgozik, hogyan fizet adót az a kisiparos és akkor megállapíthatják azt, hogy a sok adósság alatt roskadozó kisiparos műhelyében a segédeknek és tanulóknak hűlt helye van és ma már csak a kisiparos maga dolgoznék, ha volna munkája. A kisiparosságnak az állam is szokott időnként munkát nyújtani, ez azonban igen silány, mert részben a gyárak veszik el annak zömét, részben pedig a kisiparosoknak juttatott munka olyan gyengén van megfizetve, hogy abból nemcsak hogy az Oti.-járulékot nem tudja kifizetni, de még az életét is alig tudja tengetni. Megállapítást nyert az, hogy egy katonai köpenyen, amelynek elkészítéséért 2 pengő 30 fülért kap az a kisiparos, 8 órán keresztül dolgozik, tehát nem jut neki több, mint 29 fillér óránként, ami a legalacsonyabb napszémbérnél is kevesebb, de még ezt is szívesen vállalják, ezt a munkát is örömmel veszik és mindent elkövetnek azért, hogy legalább ilyen munkát kapjanak, hogy ne kelljen nekik pengős napszámok mellett mezőgazdasági munkába menni, amit nem íanultak. T. Ház! Kisipari hitelt is nyújtottak ^a kisiparosságnak 1930-ban. Ez a hitel is csak papíron van. Aki felvette, jobban járt volna, ha nem jutott volna, hozzá annál is inkább mert a rendelet a kisipari hitelt nagyon elrontotta. Három év alatt ugyanis vissza kellett volna a felvett összeget fizetni. Aki tehát a kisipari hitelt felvette 1931-ben, az a kamatot hiába fizette pontosan, három év munlva felmondták a kölcsönét, mert a, rendelet szerint ezt a kölcsönt ez alatt az idő alatt vissza kellett volna neki fizetnie. Nem tudta azonban visszafizetni, mert a bankoktól kölcsönt nem kapott és éppen az 44