Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-203

Az országgyűlés képviselőházának 20 3. ülése 1937 április 28-án, szerdán. 275 tönkre, hanem lényeges csökkenést szenved a nemzeti vagyon is. Az ilyen föld nemcsak, hogy vetetlen marad és abban az évben, amikor ez történik, nem hoz termést, hanem elromlik több esztendőre is. Ez a rendelkezés tehát szöges ellentétben áll a kormánynak az utóbbi évek­ben hozott igazán szociális, okos és gazdasági szempontból is helytálló rendelkezéseivel, úgy­hogy ennek hatályon kívül helyezését a legnyo­matékosabban kérjük. Az instrukció — legyen az élő és holt instrukció — a gazdaság fontos tartozéka. Ha kell, vigyék el az egész birtokot, de lehetetlen, hogy a birtokot meghagyják és a tartozékait elviszik. Állapítsuk meg, — talán a gazdasági felügyelők bevonásával — hogy egy bizonyos birtok karbantartásához és az azon való rendszeres gazdálkodáshoz mennyi igás állat, mennyi haszonállat, mennyi szer­szám szükséges, s ami azon felül van, azt vi­gyék el, de ami a birtok szoros tartozéka, azt hagyják meg. Az adófizetésről beszélve, meg kell említe­nem azt a nagyon helyes intézkedést, hogy azok, akik pontosan fizetik adójukat és így ebben az értelemben eleget tesznek állampol­gári kötelességüknek, bizonyos bonifikációban részesülnek. Azonban nemcsak adófizetés útján lehet és kell a haza iránti kötelességet teljesí­teni. Vannak ugyanis a magyar társadalom­hali olyan rétegek is, amelyek nehéz időkben még sokkal nagyobb áldozatokat hoztak a haza számára. Mivel pedig éppen ezekhez a rétegek­hez — sajnos, ezek közé tartoznak legnagyobb részben a háború harcosai is — a gazdasági javulás hullámai még nem érkeztek el, szüksé­gesnek és fontosnak tartom, hogy ezeknek az ügyéről is mondjak néhány szót. (Halljuk! Hall­juk!) T. Ház! Mi, frontharcosok nem szívesen kérkedünk a háborúban szerzett érdemeinkkel, de amikor azt látjuk, hogy a társadalom egy része nem aszerint értékeli az embereket,, hogy milyen áldozatot hoztak a haza számára nehéz időkben, hanem aszerint, hogy zavaros idők­ben milyen eredménnyel szolgálták saját ma­guk előnyét, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akkor rá kell eszmélnünk arra, hogy ennek a világszemléletnek továbbterjedése, megerősö­dése és a fiatalság lelkéhez való eljutása ve­szélyeztetheti nemzetünk sorsát, mert ilyen felfogás mellett nemzetünk nehéz és súlyos időkben a helyét nem állhatná meg. Ezt látva, szükségesnek tartjuk, hogy állandóan hangoz­tassuk és követeljük a háborús érdemek elis­merését és a háború harcosainak megbecsülé­sét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Mindenekelőtt a vitézekről szólok néhány szót. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a vitézek igen sok és súlyos szelekción mennefc keresztül addig, amíg a vitézi címet elnyerik. Ahhoz, hogy valaki a vitézi rendnek tagja le­hessen, nemcsak kimagasló háborús teljesít­mény szükséges, hanem a forradalmak alatt tanúsított hazafias magatartás, testi és lelki egészség, fedhetetlen nóvel kötött házasság és így tovább. De még a jelenben is állandó kontroll alatt állnak a vitézek és ha valaki a vitézek közül olyan cselekedetet követ el. amely nem egyezik a vitézi becsülettel,* az azonnal elveszti címét és rangját. T. Ház! Az államnak örülnie kell, hogy egy ilyen sok próbát letett és minden tekin­tetben megbízhatónak bizonyult sereg áll ren­delkezésére. Vigyázni kell tehát arra, hogy ezek a vitézek ne küzdjenek súlyos anyagi gondokkal, hogy biztosítva legyen számukra a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XII. tisztességes, szerény megélhetés, hogy azután igazán egész odaadásukkal őrt állhassanak azon a helyen, ahová a magyar sors rendelte őket: a magyar nemzeti eszme védelmére. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Köszönettel fogadjuk a kormánynak^ azo­kat az intézkedéseit, amelyeket a vitézi tel­kekre vonatkozólag a földbirtoikreform útján földlhözjuttatottak ügyének rendezésétre kiadott rendeletben is tett, köszönettel vesszük a mi­niszter úrnak azt a bejelentését is„ hogy 200.000 pengőt fognak arra a célra fordítani, hogy a pénzzel nem rendelkező vitézek is földhöz jus­sanak, de kérem a kormányt, legyen gondja arra is, hogy minden vitéz hozzájuthasson egy kis földhöz vagy egy kis telekhez, mely bázisa legyen boldogulásának. Szerintem azért is szükséges, hogy a kormány a vitézeket minden tekintetben — még az elhelyezkedés terén is -«_ támogassa, mert a helyzet jelenleg az, hogy a vitézek a társadalomban — a magánalkalma­zásokra gondolok — nem hogy előnyben,, ha­nem hátrányban részesülnek másokkal szem­ben. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tudok olyan esetet, amikor egy magánvállalat tiszt­viselője nem merte kérni a Vitézi Eendbe való felvételét, mert különben állását vesztette volna el. (Zaj.) Tudunk olyan esetekről, hogy vitézek, mint gyárimunkások nem vállalhat; nak munkát, mert ez ellen a szakszervezeti munkások tiltakoznak. (Mozgás a jobboldalon. — Buchinger Manó: Hol törtónt ez? — Zaj.) Amikor tehát ekként valóságos hátrányt jelent a vitézi cím, akkor a kormánynak gondoskod­nia kell arról, hogy más oldalon ezért a vité­zek kárpótlást kapjanak. (Helyeslés.) T. Házi Szólanom kell néhány szót a hadi­rokkantakról és a hadiözvegyekről is. (Jir. Jtíerg Miksa: Magyon fontos téma!) Örömmel naiiottam a pénzügyi bizottság tárgyalása fo­lyamán és látom különben a költségvetésből is, hogy azt a 17 millió és párszázezer pengőt, amit a Kormány a hadirokkantak és hadiözvegyek járadékaira íordit, teljes egészében meghagyta ebben az évben is, annak ellenére, hogy a hadi­rokkantak, a hadiellátottak száma elég lénye­gesen csökkent. Külön megnyugtatás volna a hadirokkantakra és a hadigondozottakra nézve, ha ez valamikép törvényes intézkedéssel fixi­roztatnék, ha törvény mondaná ki azt, hogy ez az Összeg állandó marad mindaddig, amíg az alacsonyabb kategóriák járadéka összhangban nincs a százszázalékos rokkantak járadékaival és amíg legalább a hadiözvegyek járadékai nem lesznek véglegesen rendezve. Olyan intéz­kedések kellenek tehát, amelyekkel éppen a most öregedő és munkaképtelenné váló hadi­özvegyeknek biztosíthatjuk életük utolsó nyu­godt éveit. (Élénk helyeslés.) A hadiözvegyek számára otthonokat kellene felállítani, ame­lyekben a legnagyobb áldozatot hozott hadi­özvegyeket elhelyezhessék. (Friedrich István: Helyes! Csináljuk meg! Elfogadjuk!) Ezenkívül kívánjuk a rokkanttörvény maradéknélküli és szigorú végrehajtását. (Br. Berg Miksa: És re­vízióját, módosítását!) A hadirokkant-törvény­ben foglalt elhelyezési kényszer nagyon helyes, esak sajnos, nem hajtják végre és pedig azért, mert a társadalom is igyekszik kivonni magát a törvényes intézkedések alól, sőt tovább me­gyek, egyes közületek is. És nem veszem ki Bu­dapest Székesfővárost sem. (Zaj.) Én magam egy fővárosi rokkantcsoportnak vagyok az el­nöke és elégszer tapasztaltam, hogy a hadirok­kantakat nagyon sokszor a legigazságtalanab­bul mellőzik a fővárosnál való elhelyezkedések­39

Next

/
Thumbnails
Contents