Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1937 március S-án, szerdán. 19 ban, hogy ez után az eredményes működés után itt megállni nem szabad, hanem végle­ges rendezést kell teremteni. Itt bérminimu­mok, (megállapítására van szükség, de ez is csak átmeneti munka, mert a további és meg­győződésem szerint a helyes lépés az, ha az állam ezt az idegen, vagy senki kezében nem lévő bányavállalatot megszerzi. Igen t„ Ház! Magától értetődik, hogy itt nem lehet arra gondolni, hogy önkényesen 30, vagy 50 millióért adják el az államnak. Az ál­lamnak megvan a módja és a lehetősége arra, hogy (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Kommunizáljuk el?) — Nem!— olcsó áron vegye meg. Végeredményben ennek a bányának ér­téke nem a beinvesztált értékből áll, hanem úgy, mint a németországi ruhrvidéki bányák­nál, abból, hogy mekkora kitermelést engedé­lyeznek számára. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Viszont az eladási ára attól függ, hogy mennyiért adják!) Akkor viszont ezt a rizikót nem vállalhatjuk. (Peyer Károly: Az ára aszerint alakul, ahogy a miniszter szenet vesz tőlük a vasút részére. Ne méltóztassék a vasút részére venni, majd olcsólb'b lesz az ár!) A munkások sinylenék meg. (Peyer Károly: így is megsinylik, olyan mindegy már!) Igen t. Ház! Ennek az államosításnak mesz­szebbmenő célja van, mert ezzel a lépéssel^a széntermelésnek 16—18, vagy pláne ha fokoznák ennek a bányának termelését, a széntermelés 20%-a kerülne állami kézbe, ez pedig minden­kori árszabályozó tényező lehetne az állam ke­zében a szénárak megállapítása terén. Igen t. Ház! Nem felejtem el azt a tárgya­lást, melyet két évvel ezelőtt nyáron a bánya­vállalatokkal folytattak a gazdák s amelyen magam is jelen voltam mint szakértő. Ezen a tárgyaláson a gazdák a cséplési szén árának néhányszázalékos 'mérséklését kérték. A csép­lési szén az egész széntermelésnek alig 2%-át teszi ki és még ennél a csekély mennyiségnél sem voltak hajlandók a bányavállalatok 5%-os árengedményt adni. Ilyen körülmények között az a meggyőződésem, hogy itt igenis állami módszereket és eszközöket kell keresni a szén árának szabályozására, hogy az ilyen egészen méltányos kéréseket teljesíteni lehessen. Az államosításnál az a másik szempont, hogy a villamosítás fejlődésére is irányítóan folyhasson bele az állam. Azt nem is érdemes vázolni, hiszen köztudomású, hogy a villamo­sítás milyen méreteket Öltött és milyen fejlő­déseken ment keresztül az elmúlt tíz év alatt. Ennek a fejlődésnek további nagy lehetősége van még Magyarországon, hiszen itt a villa­mosítás iaz energiagazdálkodásnak egyik leg­fontosabb alapja. Tudjuk, hogy Angliában is, ahol pedig mindenütt van szén, mégis egy nagy országos villamosítási tervet dolgoztak ki és hajtottak végre abból a célból, hogy gazdasá­gosan és észszerűen használják ki Anglia szén­kincsét és így lóerőóránként több mint egy ki­logramm szenet takarítottak meg. Ez pedig kü­lönösen ilyen energiaszegény országban, mint Magyarország, igen nagyfontosságú és nagy­jelentőségű. Igen t. Ház! Ezt az államosítási tervet nem én javaslom. Erről hosszas tárgyalások folytak, kitűnő szakemberek e mellett foglaltak állást. Nem akarom megnevezni azt a ma is előkelő pozícióban levő urat, aki többek között e mel­lett foglalt állást. (Rajniss Ferenc: Nevezd meg, hadd halljuk! — Halljuk! Halljuk!•— Zaj.) Igen t. Ház! Az én tiszteletteljes kérésem az,.. (Felkiáltások: Halljuk a nevet! — Br. Berg Miksa: Kenyeres-Kaufmann! — Derült­ség. — Gr. Festetics Domonkos: Ez a legelő­Kelő bbl — Horváth Zoltán: Volt képviselőtár­suk! — Egy hang jobbfelől: A tied is! — Moj­zes János: Ő volt a fajvédő! — Dinnyés Lajos: Hivatalos jelölt volt! — Horváth Zoltán: Az elnöki tanács tagja! — Mojzes János: Ügy vá­lasztották meg, mint ébredőt! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás: Igen t. Ház! Be is vég­zem felszólalásomat, hiszen ezt a problémát úgysem lehet egy interpelláció keretébe bele­szorítani. Azonnali intézkedésre van itt szük­ség a nyugalom biztosítása érdekében. Szükség van elsősorban a minimális munkabér megálla­pítására, másodsorban pedig arra, hogy a bánya átvételére vonatkozó tárgyalás megkezdődjék. Amennyire örvendetes körülmény az, hogy as egész Ház megbotránkozással és felháboro­dással fogadta a bányászok sötét helyzetét, (Zaj. — Elnök csenget.) annyira szomorú, hogy a mezőgazdasági munkásság köreiben sokkal szélesebb rétegek vannak ugyanilyen, vagy még sokkal rosszabb helyzetben. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Ezeknek a tömegeknek sorsán is sür­gősen segíteni kell. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj és felkiáltások: Halljuk az elnököt! — Rassay Károly: Halljuk a miniszter urat!) Bejelentem a t. Háznak, hogy az iparügyi miniszter úr a 6., 11. és 15. számú interpellá­cióra együttesen fog válaszolni. (Helyeslés.) Minthogy Dinnyés Lajos képviselő úr in­terpellációját törölte, következik Soltész János képviselő úr interpellációja. Kérem az interpel­láció szövegének felolvasását. Veres Zoltán jegyző (olvassa): »Interpellá­ció a kereskedelmi és iparügyi miniszter úrhoz: Az elmuilt év folyamán a Képviselőház több­millió pengőt szavazott meg azon célból,, hogy annak felhasználásával az ország különböző vi­dékein a közmunkák megindulhassanak és a szociális nyomorúság enyhíttessék- Heves me­gyében ki volt jelölve ez a munka a Hatvan--­Füzesabony közötti útszaikasz (megépítésével, azonban ez a munka sem az ősszel, sem tavasz­szai nem indult meg Válaszát kérem a miniszter úrnak arra vo­natkozólag, hogy mikor szándékozik a törvény­hozás intézkedésének eleget tenni. Soltész Já­nos s. k.« Elnök: Soltész János képviselő urat illeti a szó! Soltész János: T. Képviselőház! A múlt év április havában a képviselőház 27 millió pen­gőt szavazott meg abból a célból, hogy* az orj szagban levő munkanélküliséget a 27 millió pengő felhasználásával a lehető legkisebb mér­tékre csökkentse. A törvényjavaslat indokolása maga is azt mondotta, hogy a gazdasági élet­nek a kereseti lehetőségek emelése és munka­alkalmak teremtése útján való támogatása cél­jából, (Zaj. — Elnök csenget.) az államháztar­tás részéről nagyfontosságú közmunkák foly­tatása a jelenlegi viszonyok között elengedhe­tetlen. A törvényhozás tehát bölcsen belátta azt, hogy a munkanélküliség kérdésébein a ; tör­vényhozásnak sürgős intézkedést kell tennie és e célra 27 millió pengőt egy rövid ülés kereté­ben meg is szavazott. Annakidején arról volt szó, hogy a közmun­kákban Heves vármegye is részesülni fog és ki fogják építeni a Hatvan—Füzesabony közötti útszakaszt, mert á Budapest—Miskole között levő állami útból a Budapest—Hatvan' közötti, majd a füzesabony—lillafüredi szakasz teljesen 3*

Next

/
Thumbnails
Contents