Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-202

248 Az országgyűlés képviselőházának inányolásit, öt-tíz fillért fizessenek egy blúzért, vagy egy hímzésért Nincs adatgyűjtés az inségmunka méreteiről, a fizetett bérekről és a munkaidőről, erről a legszörnyűbb munkafajtáról, amely tökéletesen meghamisít j 11 ti munka jellegét. A munka alkotás, az inségmunka pedig haszontalanul elpocsékolt munkaerő, azonkívül a felesi egességnek egy olyan érzését kelti fel az emberekben, amely demoralizál és a közösségnek: szörnyű ártalmára van. Nincs hivatalos adatgyűjtés arról, hogy hány családban nem dolgozik a családfenntartásra hivatott férfi és hány nő és gyermek dolgozik helyettük. T. Ház! A születési statisztika módosítása sem segít a dolgokon, ha alapos gazdasági intézkedésekkel nem előzzük meg azt a szörnyűséget, amely a születések számának csökkenésében jelentkezik. Nagyon röviden csak néhány szóban tudok foglalkozni az új adatgyűjtés legfontosabb és legérdekesebb csoportjával, amely a mezőgazdasági népesség munka- és bérviszonyaira vonatkezik. Ezek a számlálólapok sem fognak tisztánlá/tást adni, csak az egyre erősebbé váló felelősségrevonás ellen kívánnak védekezni. Ezek a módszerek nem fognak őszinte képet szülni. Miért vonatkozik a felvétel csak az 500 holdon felüli birtokokra és miért válogatnak ki adatszolgáltatásra a kisebb gazdaságok közül csak egyeseket és vájjon ki lesz az, aki ezit az alkal*másságot minősíteni fogja? Miért korlátozzák a mezőgazdasági cselédekre vonatkozó adatgyűjtést a foglalkoztatottak 10 százalékára? A munkaviszályok statisztikájánál miért a gazdálkodóktól, tehát az elfogult érdekelt féltől kérik az •adatszolgáltatást a viszály méretéről és okáról, miért nem kíváncsi például arra az öszszeírás, hogy milyen közgazdasági, közegészségügyi kár éri az egész országot azzal, hogy a gazdálkodó éhenhalatja a munkást, ha rossz ivóvizet, romlott húst és pihenésre alkalmatlan fekvőhelyet ad neki és ezzel belekergeti őt a a munka-viszályba? Miért nem kérdezi az adatszolgáltatás azt, hogy a gazdálkodó követett-e el szerződésszegést azzal, hogy a kikötött feltételeket nem tartotta be és miért nincs kérdés arra vonatkozóan, hogy a kikötött feltételek hogyan viszony lanak a környéken szokásos egyéb munkafeltételekhez? Arról sincs kérdés, hogy a sztrájktörők milyen feltételekkel vállalták a munkát. Hiszen sokszor nem is vállalják olcsóbban, sokszor a munkaadók még ráfizetnek arra, hogy a sztrájktörőt munkábaállítják csak azért, hogy presztizsokokból megbüntessék azt a munkást, akit munkaviszályba kergettek éppen a gazdálkodónak^ szerződésszegő intézkedései. (Malasits Géza: Például a pécsi bányászok. A legszebb példa erre) Hegy a munkaviszályok oka a munkások követelése-e, ez a kérdés követel itt világos feleletet, melyből megállapítható lenne a bérviszálynak, a munkaviszálynak gazdasági és szociális háttere. Ami tehát az adatgyűjtésiben régi, az nincs megfelelően kiegészítve, az új pedig nem jelent megoldást, még félig sem, főleg és elsősorban nem jelent megoldást, a mezőgazdasági munka területére vonatkozólag. Az egyetlen alapos, gyökeres ós célravezető megoldás az lenne, ha ezeknek a munkásoknak, .akiknek a viszonyairól' most ezek az adatgyűjtő lapok megemlékez. nek, szervezkedési szabadságot biztosítanának. 02. ülése 1937 április 27-én, kedden. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor ezt követeljük, mem is követelünk jogtalan dolgot, hiszen a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnál egyezményekben, ajánlásokban és egyéb ezerféle módon szó volt erről a kérdésről. Ezenkívül olyan szociális és gazdasági viszonyokat kell teremtenünk, amelyek mellett a mezőgazdasági munkáltató és munkavállaló mint egyenrangú szerződő felek állhatnak egymással szemben, nem pedig ahol patriarchális módon, — ezt •maoskakörmök között vagyok kénytelen mondani, — mint úr és szolga állnak egymással szemben., (Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Ez az állapot lelkileg szörnyű veszedelmet alakít ki. Hogyan lehetséges az, hogy azok, akik ilyen szellemiséggel nézik a dolgokat, nem félnek attól, ami ezeknek az .állapotoknak nyomán kialakul odalenn a mezőgazdasági munkások között? T. Képviselőház! Nem is a robbanástól és nem is a forradalomtól félek, hanem, sajnos, sokkal rosiszabbtól: attól, hogy ebben a levegőben kialakul a kollektív öngyilkosság szelleme, kialakul az öntudatlan halálraítéltség érzése, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), az az apátia, az az eltoimpulás, amely a legértékesebb dolgozó réteget alkalmatlanná fogja tenni a nemzetfenntartó munkára. A legutóbbi napokban és hónapokban annyit •beszéltek uazafiasságról. Meg kell kérdeznem, mi az a hazafiasiság? Egyszerű és közönséges malaclopóköpönyeg-e, amely alá minden jogtalan és önző magánérdek megbújhat, vagy pedig súlyos és szent felelősség a leggyengébbek és a gondoskodásra legjobban rászorultak irányában? Azt hiszem, hogy ebben a Házban senki mással, mint a második felelettel erre a kérdésre nem válaszolhat. Ebben a statisztikai adatgyűjtésben azonban ennek a válasznak a szelleme nincs benne. Száraz kérdéseken és számokon keresztül csak érintik a dolgokat, az okokat azonban nem tárják fel, a szociális és gazdasági hátteret nem lehet ebből meglátni, egy bölcs és> értelmes megoldás alapjául szolgáló adatgyűjtésre ebből nem számíthatunk. Amit itt kapunk — ne vegyék rossznéven, — csak szemfényvesztés, a problémák elkenése, én azonban azt ihiszem, azt vallom, hogy többre es átfogóbbra van joga a magyar dolgozó népnek. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Többet és átfogóbbat adni kötelessége azoknak, akik ebben a nehéz korban felelős helyen állnak. (Helyeslés' és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Müller Antal képviselő urat illeti a Müller Antal: T. Képviselőház! Czermann Antal t. képviselőtársam mint előadó szakszerűen ismertette a statisztikai adatgyűjtés helyzetét és tényleg megállapítható az ő beszédéből, hogy mi volt eddig és mit vetett fel most újabban az 1937—38. évre szóló statisztikai adatgyűjtés. ,•*'/•'•.'•,.»" ^ • Kéthly Anna t. képviselőtársam azt mondja, hegy ő azt szeretné, ha nem elvont, hanem közszükségleti adatokat honosítana meg ós vezetne be a statisztikai adatgyűjtés. En nélkülözhetetlennek tartom az eddigi statisztikát, de természetesen magam is kibővítését kérem az eddigi statisztikai adatoknak és pedig több szempontból. Az előttem szólott képviselőtársam említette a munkanélküliséget és a háziipart, én szükségesnek^ tartom a statisztikának a kisipar szempontjából való ki bő-