Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-199

Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1937 március 12-én, pénteken. 217 kező mondattal (olvassa): »Az 1920:XVIII. te. 49. §-ának második bejkezdése azonban mind a mezőgazdasági kamarák, mind pedig az Országos Mezőgazdasági Kamara tekintetében akként módosul, hogy a kamarát (Országos Mezőgazdasági Kamarák) az elnök (helyettese) — és az igazgató (helyettese) együttesen képviseli.« Az alaptörvény 49. §-a tudniillik nem mondja meg világosan, kik képviselik a kamarákat, nem említi meg külön a kamarákat és az országos kamaráról szó sincsen. Indítványom indokolása a következőiképpen szól: Az 1920, évi XVIII. te. 49. §-a a kerületi kamarák jogi személyiségéről és képviseletéről szól. Ez a rendelkezés az eddigi törvénymagyarázat szerint, de nem kifejezetten vonatkozott az országos kamarára is. Helyesnek látszik e kérdésben félreérthetetlenül törvényileg állást foglalni, egyben a képviseletet együttesen az elnökre és a kamarai intézmény folytonosságát erősebben képviselő, mert rendszerint jóval hosszabb időre választott igazgatóra bízni. T. Képviselőház! Kérem indítványom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Meizler Károly ! Elnök: Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Ház! A törvényjavaslat 18. §-ához tisztelettel indítványozom a következő szöveg felvételét az első bekezdés elé. (Felolvassa): »A (mezőgazdasági kamarák évente. az átlaíuk kivetett mezőgazdasági kamarai illetékek összegének megfelelő államsegélyben részesülnek.« Az egész Házban (baloldalon és jobboldalon egyaránt sürgették a kamarák támogatását és Hertelendy t. képviselőtársunk fel is sorakoztatta azokat a hatalmas összegeket, amelyeket Ausztriában adnak a mezőgazdasági kamarák támogatására. Sok tekintetben fennáll az a helyes indok is, 'hogy a kamarák működésüket azért nem tudják kifejteni, mert anyagiakban nem elég erősek, nem tudják céljaikat megvalósítani anyagi fedezet hijján. Ha ez így van, nekünk kétségtelenül alá kell támasztanunk a mezőgazdasági kamarákat. Annyi mindenre jut pénz: a nagyipar támogatására az adókedvezmények megadása során milliókat fecsérelünk el. (Zaj.) Ha már egyszer mezőgazda államnak tituláljuk magunkat, tessék, itt van a lehetőség, nyújtson az állam a kamaráknak valami kis segélyt. Ne tessék azt gondolni, hogy kidobott pénz. Ennél hasznosabb beruházást wem lehet elképzelni, amelyet a kamarák kapnak. (Marschall Ferenc államtitkár: En tudom!) Az igen t. államtitkár úr tudja, meg vagyok győződve róla, mégis azt mondják mindig: erre sincs pénz, arra sincs pénz. Ahicil a termelést elő kellene segíteni, ott soha sincs pénz, ahol a nagyipart, vagy a bankokat kell támogatni, ott mindig van pénz. Azért kérem, hogy tessék törvényileg lehetőséget adni a mezőgazdasági kamarák számára, mert így nem kerülnek függő viszonyba a kamarák, ha törvényileg van ez nekik biztosítva, sőt... (Gyömörey Sándor közbeszól. — Zaj a középen.) Ha törvénybe van iktatva és nem kell kérniök a kamaráknak, a kormány nem esetenként adja azt a segélyt, abban az esetben az az arány, amelyet felállítottam, 50 százalék az államtól, 50 százalék a kamarai díjakból — körülbelül megfelelő arány a kamara bevételi forrásaiban. (Zaj a középen. — Egy hang a jobboldalon: Az országosnál megvan!) De a vidéki kamaráknál is legyen így. így sokkal nagyobb lehetőségek állnának rendelkezésre. Ez ugrópontja az egésznek, -hogy akarunk-e a kamarákkal valamit csinálni és akarjuk-e a kamarák életét felépíteni vagy sem. Ha nincs pénz, természetesen a legjobb törvény is hiábavaló. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Csoór Lajos szót kér.) Tessék! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Néhány szóval vagyok bátor Meizler Károly igen t. képviselőtársam előadását megtoldani. A kamaráknak nyújtandó segélynek a törvényben való lerögzátése azért szükséges, hogy a kamarák függetlenségét a kormányzattól biztosítsuk. T. Ház! Amint az előttem szóló t. képviselőtársam is mondotta, és amint közbeszólások formájában is elhangzott, kívánatos, hogy a kormány adjon a kamaráknak bizonyos évi segélyt, de ha ezt Ikórni kell, akkor a mezőgazdasági érdekképviseletek mindig regarddal tartoznak lenni, mindig úgy kell beszélniök, hogy a segély esetleg el ne maradjon. Ha tehát mi a kamarák függetlenségét és önkormányzati hatáskörét akarjuk megerősíteni, akkor jogos és méltányos, hogy törvényben biztosítsuk annak kimondását, hogy a (mezőgazdasági kamarák évente az általuk kivetett (mezőgazdasági kamarai • illetékek összegének megfelelő államsegélyben részesüljenek. Ezzel a gondolattal voltam bátor kiegészíteni az előttem szóló igen t. képviselőtársam előadását. Elnök: Kíván még valaki a szakaszhoz hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi államtitkár úr kíván szólni. Marsehall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Mint a földmívelésügyi kormány képviselőjének mondanom sem kell, hogy a imagunk részéről mindig örülünk, ha megvan a földmívelésügyi kormányzat számára a pénzügyi lehetőség arra, hogy a kamarák munkásságát pénzügyileg is alátámasssza, ez azonban nem a földmívelésügyi kormányon múlik, hanem a pénzügyi kormányzat hozzájárulásától függ. Ez különben is költségvetési kérdés, ebben a tekintetben tehát természetesen a földmívelésügyi kormányzat nevében én semmiféle kijelentést vagy ígéretet nem tehetek. Így tehát kérnem kell a t. Házat, hogy Meizler Károly t. képviselőtársam módosító indítványát mellőzni szíveskedjenek, készséggel hozzájárulok azonban s elfogadásra ajánlom Plósz István t. képviselőtársam módosító indítványát. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 18. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Plósz István és Meizler Károly képviselő urak módosító indítványával? (Nem!) Kérdem tehát, méltóztatnak-e a 18. §-t Plósz István képviselő úr módosító indítványával elfogadni, szemben Meizler Károly képviselő úr indítványával? (Igen!) A Ház a 18. §-t Plósz István képviselő úr módosításával fogadta el. A 18. § után Meizler Károly képviselő úr új 19. § felvételét javasolja. Meizler Károly képviselő urat illeti a szó. Meizler Károly: T. Képviselőház! Mint xij