Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-198
188 Az országgyűlés képviselőházának 15 amikor nézik, kutatják, ihol van valami elégedetlenség, akkor szerintem nem 'helyes például, ha egy egész társadalmi rétegnek — hiszen a föld munkásai igen tekintélyes számú réteget alkotnak — elkedvetlenítéséhez, nem akarom mondani, elkeseredéséhez némi törvényes támpontot nyújtunk. Mert kétségtelen, hogy ez nem tetszik ezeknek az embereknek, akik azt hiszik, úgy gondolják, hogy a 'nagybirtok érdekében történik a kuriális beosztásban ez az eltolódás, mintha bizony a nagybirtok érdekei eddig kellőképpen 'megvédelmezve nem lettek volna, eltekintve attól, hogy a nagybirtok amúgy is meg tudja imagát védelmezni, elteikintve attól, hogy nem látok semmiféle különösebb támadó szándékot,^ amely miatt különösebb védelemre lenne szüksége a nagybirtoknak. Semmi indok nem szól tehát a mellett, hogy ezt a törvényes rendelkezésit, ezt a régi, egyébként is bevált beosztást megváltoztassuk. Hogy mennyire ellentétesek a kúriákban lévő különböző mezőgazdasági rétegek érdekei, arra jellemző >az a levél, amelyet ma kaptam, amelyben mezőgazdasági napszámosok memorandum formájában egy csomó aláírással felhívják figyelmemet, hogy szálljunk síkra azért, hogy -a mezőgazdasági munkások dolgoztatása körül bizonyos kedvezményeket verekedjünk ki. Tudniillik a napfelkeltétől napnyugtáig való munka, ennek ilyen formában való kikötése szerintük végtelenül sérelmes. Belátjuk, hogy a földmívelés nem ipari foglalkozás, ahol meg lehetne állapítani, hogy ennyi vagy annyi óráig dolgozzanak az üzemben, azt is nagyon jól tudjuk, ihogy a földmívelés szorít, a földmívelésnól bizonyos munkákat el kell végezni, az is kétségtelen azonban, hogy ha méltányos megszorítást alkalmazna a törvényhozás, abban az esetben az a munkáltató, mondjuk az a nagybirtokos vagy nagyobb középbirtokos több munkaerőt lenne kénytelen alkalmazni, ami a mezőgazdasági napszámosok nagy munkanélküliségét bizonyos vonatkozásban megoldás felé segítené. Tekintettel arra, hogy a mi leszegényedett országunknak végeredményben az emberi munka a legnagyobb értéke, az emberi munkát minden vonatkozásban védelembe kell vennünk, különösen annál a hatalmas, nagy tömegnél, a mezőgazdasági munkásoknál, akiknek körében bizony ebben a pillanatban, sajnos, meglehetősen szomorú izgatás folyik. Ezeket az izgató és az izgatásra alkalmas anyagokat kellene valamiképpen kiküszöbölni. Van a törvényjavaslatban egy újítás, amely szerény véleményem szerint rossz és helytelen s ez a gazdatiszteknek ilyen formában való szervezése. Azoknak talán egy külön kamarát kellett volna felállítani, ez sokkal helyesebb lett volna, mert így a gazdatiszt különösen az alkalmazásban lévő gazdatiszt nem a saját gazdatiszti érdekeit fogja képviselni, hanem rendesen azét az uraságét, aki őt oda beküldi, aki gazdatisztjének működését állandóan figyelemmel kíséri és ha a gazdatiszt esetleg olyan működést fejt ki a mezőgazdasági kamarában, amely az uraság érdekeinek nem felel meg, akkor őt felmondással egyszerűen elküldi; tehát a gazdatiszti kategória beállításával esetleg nem a gazdatiszteknek adtunk érvényesülési mankót, nem a gazdatiszteket segítettük meg, nem a gazdatiszteknek azt a régi óhaját váltottuk valóra, hogy legyen valamely érdekképviseleti szervük, amelyben súllyal ós hatékonyan fel tudjanak lépni, hanem ismét a nagybirtoknak adtunk segítő erőt és azonfelül, ?. ülése 1937 március 11-én, csütörtökön. hogy két kategóriája van, megerősítettük még egy harmadik kategóriával is. A.legnagyobb szeretettel és a legnagyobb rokonszenvvel nézzük a mezőgazdasági kamarák működését. A mezőgazdasági kamarákat mindenféle formában, minden körülmények között meg kell erősíteni. (Helyeslés.) Annak azonban, hogy a mezőgazdasági kamarák megerősödjenek, első feltétele az lenne, hogy a mezőgazdasági kamarák erkölcsi súlyát növeljük. (Úgy van! balfelől.) Lehet, hogy van a mezőgazdasági kamaráknak erkölcsi súlyuk a legmagasabb tagozatban; én elhiszem, hogy például az Országos Mezőgazdasági Kamaránál, vagy a kerületi kamaráknál, (Kun Béla: Annak sem hallgatják meg a véleményét, vagy ha meghallgatják, nem követik!) amelyeknek előkelő és nagy társadalmi tekintélyt élvező urak állanak az élén, azok bizonyos tekintélyt kétségtelenül ki tudnak maguknak verekedni, az alsóbb tagozatoknál azonban ez a tekintély teljesen megszűnik. Látjuk, hogy falvakban a mezőgazdasági bizottságoknál mi a helyzet. Falusi mezőgazdasági bizottság tulajdonképpen nincs. Az megvan itt papíron, ha azonban kimegyek a faluba ós megkérdezem, hogy ki itt a mezőgazdasági bizottság elnöke, a legtöbb ember megkérdi, hogy mi az a mezőgazdasági bizottság, (Ügy van! Úgy van! balfelől.) tudniillik azt sem tudják, hogy van ilyen a világon. (Plósz István: Az az elnök bűne. Tessék kijönni mihozzánk!) Lehet, hogy esetleg meg sem alakult, ha pedig megalakult, abban az esetben csak azok tudnak róla, akik esetleg benne vannak valami tisztségben. Azt méltóztatik mondani, t. képviselőtársam, hogy ez az elnök bűne. (Plósz István: A községinek!) Lehet, hogy úgy van, az a szegény elnök azonban ott, abban a faluban nem egy tudós férfiú, az a szegény elnök szintén egy elmaradt polgárember, aki tudja, hogy megválasztották a mezőgazdasági bizottság elnökévé, (Láng Lénárd: Kinevezték!) vagy tudja, hogy kinevezték a mezőgazdasági bizottság elnökévé és várja, hogy valamit csinálni kell, azt hiszi, hogy majd megkapja az ukázt, azt hiszi, hogy megkapja az irányítást, azonban nem igen törődnek vele, senki sem irányítja. Ebben a vonatkozásban tartanám szükségesnek, hogy egy kicsit többet törődjünk ezekkel az alsóbb tagozatokkal. (Plósz István: Törődünk!) Meg lehet oldani ezt a' kérdést, természetesen ehhez is egy kis pénz kellene. Tudom, hogy pénz kellene hozzá, mert hiszen az is egyik hiba, hogy mezőgadasági bizottságaink nem tudnak működni, mert nincsenek kellőképpen alátámasztva. (Kun Béla: A szeszkartelt meg kell adóztatni a kamarák javára!) Azt nehezményezem, hogy amikor a különböző karteleket, azt lehet mondani, a legnagyobb bőkezűséggel támogatjuk, ugyanakkor nincsen pénz arra, hogy ai mezőgazdasági kamarákat nénzzel, anyagi támogatással valamiképpen lábra állítsuk, (Egy han.a jobb felől: Elég baj!) pedig ez nagyon belterjes befektetés kuné. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha például annak a pénznek csak fele, ami elmegy — mondjuk — karteltámogatásra, odajutná, a mezőj gazdasági kamarákhoz, azt hiszem, kitermelné ez azt a másik félt,, amellyel az ipart vagy a karteleket támogatjuk. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Kun Béla: Ebben egyetértünk!) Az én szerény véleményem szerint a hiba tényleg ott van, hogy ezek az alsó kis mező-