Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-198

Az országgyűlés képviselőházának 198. ülése 1937 március 11-én, csütörtökön. 181 Mirbach Antal, az alsódunántúli mezőgazdasági kamara elnöke, az országos kamara elnökével, Meosér Andrással tanulmányúton volt Ausztriában, éppen a mezőgazdasági kamarák tanulmányozására. Amikor hazajött, egyik nyilatkozatában azt mondotta, hogy sírni szeretne, ha összehasonlítja az osztrák kamarákat a magyar kamaráikkal ós látja, hogy odakinn milyen nagy jelentőségük van ezeknek a kamaráknak, milyen nagy alátámasztásban részesülnek a koirmány részéről ós hogy mennyivel hatékonyabb működést tudnak kifejteni, mint a magyar mezőgazdasági kamarák, pedig elsősorban mégis csak mi volnánk agrárállam, nem pedig Ausztria. Ezen a téren 'szerettünk volna tehát változást és azt szerettük volna, ha a kamarák belső életét is megváltoztatták volna, hogy a kamarák ne instanciázó szervek legyenek, hanem csakugyan intézkedő szerviek, amelyek átveszik a mezőgazdaság adminisztrációjának legalább azokat a részeit, amelyeknek a központban, a minisztériumban való koncentrálása úgy sem helyes és okos,, adminisztratív szempontból sem. Sajnos, azonban úgy van, hogy eddig valóísággal semmibe sem vették a kamarákat és (bizony sokszor, főleg régebben, puszta levegőnek (tekintették őket. Maguk a kamarák nem okai annak, hogy _ feladatukat nem tudták teljesíteni — ezt teljes tárgyilagossággal meg kell állapi tan om —• és anyagi és szellemi függetlenség nélkül a jövőben sem tudják teljesíteni kötelezettségeiket. Éppen ezért szeretnénk, ha a kormányzat a kamarák megfelelő dotációjával megadná a lehetőséget, hogy a jövőben sokkal hatékony abban fejthessék ki működésüket. Nem arra . gondolunk, hogy a kamarai tisztviselők fizetését emeljék fel, hanem arra, hogy a kamarák céljaikat ezzel az alátámasztással jobban tudják megvalósítani, mint ahogy eddig megvalósították. A kamarák anyagi helyzetének taglalásánál meg kell említenem, hogy egy nagyon kitűnő magyar közgazdasági szaklap bizonyos támadást intézett az országos kaniara ellen és felvetette, hogy az Unió Székfűkiviteli Társaság, amelyet éppen a képviselőháziban nem egészen alaptalan támadások értek a közelmúltban, 10.000 pengő évi szubvenciót juttat az országos kamarának. Nem tudom, vájjon így van-e ez, én csak tisztelettel felvetem, itt ezt, mert a magam részéről is úgy látom, hogy ez nem volna helyes dolog, amennyiben összeférhetlenséget jelentene az országos kamarára nézve, amelynek tulajdonképpen kötelessége ellenőrizni ezt a Székfűkiviteli Társaságot, főleg pedig akkor nem helyes, amikor jól tudjuk, hogy ez a társaság a kisemberekkel szemlben akárhányszor érdekellentétbe kerül és az országos kamarának elsősorban a kisemberek érdekét kell megvédelmeznie ennek a társaságnak érdekeivel szemben isT. Ház! A kauiarai vezetők helyes kiválasztása természetesen szintén szükségszerű valami, mert ha a kamarai tisztviselők nem megfelelőek, akkor nem tudják magát a kamarai intézményt sem jól vezetni és nem tudják azt éppen a kisgazdaságok előtt szimpatikussá és arra alkalmassá tenni, hogy a nevelés és a tanítás terén — mert hiszen a kamaráknak az is feladatuk, hogy neveljék a kisgazdákat — meg tudjanak felelni a hivatásuknak. Bizony azt kell mondanom, hogy a kamaráknak a közelmúltban körülbelül annyi jogkörük volt, amennyi a kisbírónak szokott lenni. (Kun Béla: Az bizony elég kevés!) Több van? (Kun Béla; Nem nagyon. Még ami joguk volt, azt sem engedték gyakorolni.) Csak ekkora keretet biztosított eddig a kamarák számára az alaptörvény. Mi szerettük volna, ha ez a keret megfelelő változtatásokat nyer ebben az új javaslatban. Meg kell említenem, hogy az egyik vidéki kamara elnöke a következőket mondotta ezzel a javaslattal kapcsolatban (olvassa): »Mondhatom, valósággal elképesztett és elkeserített ez a velünk való nemtörődés, az a semmibevevés, amelyben a kamarákat és az álláspontjukat részesítették. Minden eddigi elgondolhatót is megcsúfoló nemtörődömség nyilvánult meg a leadott javaslatban. Az itteni szűkebbkörü bizottság előtt ki kell nyilatkoztatnom, hogy kénytelennek érzem magáim ara, hogy m.é,g< egy utolsó kísérletet tegyek megakadályozására annak, hogy ebből a javaslatból törvény legyen.* Ha egy kamarai elnök így nyilatkozik erről a javaslatról, természetesen, sajnos, mi sem lehetünk más állásponton. Azt mondja ez a kamarai elnök úr, hogy (olvassa): »Le kell rögzítenem azt, hogy a jelenlegi miniszterelnök úrnál a legteljesebb megértéssel találkoztunk és ő komoly tárgyalást kezdeményezett velünk egyéb óriási elfoglaltsága dacára is és azt hiszem, hogy azokat. akik e tárgyaláson résztvettek, a legnagyobb hálára és elismerésre kötelezi a miniszterelnök úr magatartása.« Azt kérdezem tehát, hogy ha a kamarák így vélekednek és a miniszterelnök úr is konciliáns és megértő volt a kamarák álláspontjával szemben, akkor hogyan lehet, hogy ebben a javaslatban mégsem jelentkezik ez a konciliáns magatartási Azt kell hinnem, hogy a miniszterelnök úr háta mögött itt is ismét bizonyos befolyásolásokat kell látnunk, — (Marschal Ferenc államtitkár felé:) nem az államtitkár úr részéről, (Derültség.) akiről tudom, hogy régi kamarai ember — de befolyásokat látunk és ezeknek következtében nem jutnak ide'megfelelő javaslatok. Hivatkoznom kell az Országos Mezőgazdasági Kamara véleményére is. Azt mondja az Országos Mezőgazdasági Kamara a képviselőkhöz eljuttatott körlevelében, hogy (olvassa): »Sajnálattal állapította meg az igazgató-választmány és a közgyűlés azt is, hogy a kamarai javaslatok egynémelyike éspedig éppen azok, amelyek megvalósítására a mezőgazdaság törvényes érdekképviseletének hatékonyabbá tétele érdekében, különösen súlyt kellett volna helyeznünk, a javaslatban figyelmen kívül hagyattak.« Az Országos Mezőgazdasági Kamara is így nyilatkozik, tehát kénytelen az országgyűlési képviselőkhöz bizonyos módosításokat eljuttatni és kérni őket, hogy képviseljék itt ezeket a módosításokat. Ezekben a módosításokban benne foglaltatik az, hogy a községi mezőgazdasági bizottság minden nagyközségben, illetve körjegyzőségben, az illetékes mezőgazdasági kamara javaslatára pedig kisI községekben is megalakítandó legyen. Szó van itt azután arról is, hogy a, gazdatisztek saját testületi érdekei szempontjából külön kúria beiktatásával az ő beillesztésük a mezőgazdasági kamarába mellőztessék, vagyis a gazdatisztek önálló kamarát kapjanak. További indítványa az Országos Mezőgazdasági Kamarának az, hogy különféle jogkörökkel gazdagíttassék a kamarák belső élete. T. Háa! Ha ezeket mind figyelembe veszszük, akkor azt kell mondanunk, igaza van egy másik vidéki kamarának, amely azt mondja, hogy ilyen körülmények között nem