Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1937 március 10-én, szerdán. 173 évi létfenntartásiát. Abból a napszámból ugyanis, amit keres, képtelen volna családját fenntartani. Inkább csak a mezőgazdaságról, azokról a gazdákról van szó, akii: tényleg a hizlalással és a tenyésztéssel iparkodnak pótolni azt, amit a mezőgazdaságiból kihozni nem képesek. Tisztelettel tudomásul veszem a miniszter úr válaszát, amelyben kilátásába helyezte, hotgy ezt a kérdést humánusan fogják kezelni és ezeket a dolgokat esetről-esetre humánusan fogják elbírálni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Reibel Mihály képviselő úr második interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): interpelláció a miniszterelnök úrhoz a gazdaadósok érdekének védelmében. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a gazdavédelmi rendeletek kibocsátása óta az eredetileg védetteknek mintegy egyhatod részénél és pedig sok esetben nem is a rendeletek intencióinak alapján, a védettséget megszüntették'? 2. Van-e tudomása a miniszter elnök úrnak arról, hogy aí kormány és a Pénzintézeti Központ intencióinak ellenére a hitelezők jobb termésre és állatárakra hivatkozva megrohanást intéztek a védettségüktől elesett gazdaadósok ellen? 3. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az eddig kiadott gazda védelmi rendeletek elégtelensége néha helytelen és a gazdaadósokra káros magvarázata miatt, valamint az előbb felsorolt hitelezői niegrohanások miatt a gazdaközönségben nyugtalanság mutatkozik? 4. Hajlandó-e a kormány olyan rendeletet kiadni, amely azonnali hatállyal felfüggeszt minden hitelezői cselekményt, amely az 1932 április l-e előtt keletkezett és minden néven nevezendő jelzáloggal fedezett adósság behajtására vonatkozó perlésre, végrehajtásra és védettség törlésére irányul? 5- Hajlandó-e a kormány oly intézkedést tenni, hogy a pénzintézetek az árverés vagy adósságrendezés címén kezűikre került ingatlanokat további rendelkezésig ne adhassák el? 6. Hajlandó-e a. kormány intézkedni, hogy az ilyetén teremtett nyugalmi állapot! maradjon érvényben mindaddig, amíg a kormány a törvényhozással karöltve az adósok legszélesebb rétegeinek meghallgatásával is minden társadalmi rétegre egyformán kiható gyökeres, végleges é* igazságos adósságrendezési törvényt léptet életbe?« Elnök: Az iinberpelláló ktepviselő urat illeti PL 'SZÓ Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! (Halljuk! balfelől.) Az újságok is foglalkoztak azzal, hogy a múlt héten a Nagy Alföld gazdaadosai összegyűltek Makó városában, hogy sérelmeiket megtárgyalják. Ezek ímegíbízásából kívánok most itt felszólalni és az igen t. Haz türelmét igény bevenni. _ Rövid leszek felszólalásomfban. Felszólalásom lényege a gazcLaadósságok végleges rendezése. Az eddigi miniszteri rendelet, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott, egy 1933-ból való mioiiszterelnöika rendtelet. Ez állította be a védettséget. (Mozgás.) A védettségről szolo tőrvényben kilátásba volt helyezve egy magánegyességi eljárás lehetősége, (Mozgás a baloldalon.) amely most nem sokat jelentett volna, de amennyiben a végrehajtási utasításiba beillesztették volna, a gazdaadós a .bankokkal tényleg sokszor mégis meg tudott volna egyezni. Sajnos, azonban ez nem történt meg, pedig ez is csaík egy ifcicsit segített volna a helyzeten. Sokkal^ helyesebb lett volna, ha a kényszeregyességi eljárást illesztették volna bele a konstrukcióba,^ (Helyeslés balfelől.) úgy,, amfint az iparban és a 'kereskedelemben van, ami sok mindenféle megegyezésre adhatott volna lehetőséget. Ez azonban nem történt meg. Erre következett az 1935. évben a gazdaadósságok rendezése. A gazdaadósokról szóló rendelkezések tárgyalásánál az ellenzék elég bőven reámutatott arra a helytelen felfogásra, amely ezekből az intézkedésekből kiütközik és már előre is kifejezte abbeli véleményét, hogy ez a rendezés orvoslást nem igen fog nyújtani. Igaz, hallottuk, hogy ez megnyugtatás lesz mind a hitelezőre, mind az adósokra nézve, sajnos, azonban azt láttuk, hogy már az első hónap végén módosítani kellett ezt a gazdaadós rendeletet is. (Mózes Sándor: Ez batnkvédelmi rendelet volt!) Ügy van! A dolog eredménye most az* hogy a védettek egyhatodrészét a törvény alapján egyszerűen megfosztották védettségüktől, sőt mi több, azokat, aíkik a védettségből kiesitek, azon a címen, hogy most jó esztendő volt, jó állatárak vannak, bár a Pénzintézeti Központ figyelmeztette a biankókat, hogy ne legyenek olyan mohók, bizony megtámadták a bankok és az árverések napról-napra folynak. Ez lehetetlen állapot. A gazdaadósokon akart ez a rendelet segíteni és most ezt a rendeletet félremagyarázzák, a rendelet által nyújtott helyzetet kihasználják a bankok, hogy a követelésüket száz százalékig kielégítsék. (Mozgás.) Érthető, hogy az az adós iparkodott kötelezettségének eleget tenni. Volt olyan adós, akinek azelőtt adóssága nem volt, de ezzel a hitellel belemerült az adósságba, reáment erre addig teljesen tehermentes vagyona, háza, földje és amikor az illető azt hitte, hogy most már révbe jutott, azért, mert tovább már nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségének, egyszerűen elárve rezték. Érthető, hogy ezeknek az embereknek lelkében összegyűlt a keserűség. Az az ember, akinek azelőtt egy rendezett kis gazdasága volt, sehogyan sem tud belenyugodni abba, hogy ma tönkremenjen csak azért, mert míg a környező államokban mindenütt rendezték a gazdaadósságokat és átlag* az adósságok 50 százalékát elengedték, addig nálunk nem mertek hozzányúlni a bankokhoz, hanem ezeket az embereket kiszolgáltatták a bankoknak. (Farkas István: Azok adták a> választási költséget!) Ezek a birtokok, amelyek elárverezésre kerülnek, nagyobbrészt mind a bankok kezén maradnak, ha azonban azt a bank tovább is adja, megint csak olyan ember veszi meg, aki megfelelő tőkével nem rendelkezik, mert hiszen a mai mezőgazdaság nem tőkeerős — ez mindenki előtt eléggé ismeretes — tehát megint csak kénytelen hitelt igénybe venni és ezzel a bankoknak továbbra is örökös adófizetője lesz. Napról-napra azt olvassuk az újságokban, hogy a különböző pénzintézetek, iparvállalatok, a P. K„ a nyugdíjintézetek stb. mind földbirtokokat vásárolnak. Igaz, hogy ezek bizonyára nem maguk művelik meg a földet, ha-