Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

168 Az országgyűlés képviselőházának H legyenek. (Br- Berg Miksa: Csak ritkán enge, mk el!) Ezek a törvényes rendelkezések. r A tényleges helyzet pedig az, hogy az ápolási költségeket annál, akinek ingatlana van, bekebelezik, az ingatlanra. De nagyon kérném t, képviselőtársaimat, hogy jelöljenek meg olyan esetet, amikor ilyen címen ingatlant tényleg elárvereztek volna,, mert én ilyen esetről nem tudok. (Zaj a baloldalon.) Ez biztosan az én hibám, mert lehet, hogy vannak ilyen esetek, de ón nem tudok róla. Felajánlom, hogy méltóztassanak bizonyítani ós ón alkkor meggyőzetem magamat, de mint pénzügyminiszter jóhiszeműen kijelentem, hogy nem tudok olyan esetről, aikor kórházi ápolási díjhátralék miatt az ingatlant elárverezték volna. (Meizler Károly: Meg kell fizetni!) A helyzet az, ho,gy he van kebelezve ós az volna az eljárás, hogy elárverezzék az ingatlant, de ón nem engedem elárvereztetni. Hogy helyesen járok-e el, vagy sem, (Br- Berg Miksa: Nagyon helyesen!) ezt méltóztassék eldönteni. Ha szorosan mint fináncminiszter veszem a dolgot, akkor ezért felelősséggel tartozom, mert kötelességemet nem teljesítem, de mint hazafi és szociális lelkiismeretére hallgató ember, azt hiszem, fel vagyok mentve e kötelességmulasztás vádja alól. Ezt nem érdemül hozom fel, hanem azért, mert ez a való tényállás., Hogyan áll a dolog? Formailag megnyugtatóbb volna, ha ezek az ápolási költségek a kicsiny ingatlanoknál töröltetnének. Ez a kérdés tulajdonképpen a belügyminisztériumhoz tartozik. Hozzám csak annyiiban, hogy mindennek az ódiumáért én vagyok felelős: ha pénz van, azért, mert az adózótól hajtottam be, ha pedig nincs pénz, akkor azért, mert nem tudok pénzt adni az elérendő célokra, Bn vállalom ezt a felelősséget de mondom, ez csak annyiiban tartozik hozzám, hogy amikor a költségvetés tárgyalásakor ezt a kérdést, — amely még nincs teljesen kiérlelve — átvizsgáltuk, eredményre jutottunk, hogy bizonyos összeget azokban a keretekben, amelyeket igen t. képviselőtársam nagyon alapos és megokolt interpellációjában érintett, hajlandó voltam az állam terhére vállalni. (Élénk éljenzés és taps.) Ha ez a kórdós ezekben a keretekben megoldható, akkor meigi is fogjuk oldani. Azt hiszem, nincs .szükség arra, hogy szociális érzés tekintetében versenyfutás legyen közöttünk. Lelkünkben mindannyian érezzük ezeket a bajokat, együtt érezünk elesett társainkkal ós segíteni akarunk rajtuk. Nekem azonban, sajnos, nem elég, hogy megvan bennem a lelkesedés ezen célokért és a sajnálkozás' a szenvedők iránt, hanem nekem helyes háztartást is kell folytatnom; mert Magyarországon nemcsak az adósokat, a betegeket és az elesetteket kell istápolni, hanem az egészséges embereknek is lehetővé kell tenni, hogy megéljenek. (Ügy van! a középen.) Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy az én nagyon gyötrelmes foglalkozás (.annak minden idejét ez a törekvés tölti be. (Élek éljenzés, helyeslés és ta&s.) Elnök: A képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Fricke Valér: T. Ház!- Hálás köszönettel veszem tudomásul a pénzügyminiszter úr válaszát. Engedje meg, hogy választóim nevében, különösen pedig a kisbirtokos- és zsellertarsadalom nevében őszinte és hálás köszönetemet fejezzem ki neki. (Helyeslés.) 7, ülése, 1937 március 10-én, szerdán. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Szinyei Merse Jenő képviselő úr interpellációja. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz a községi alkalmazottak és a nem állami tanszemélyzet tagjainak a Pénzintézeti Központ útján tisztviselői kölcsönben való részesítése tárgyában. 1. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a községi alkalmazottak és a nem állami tanszemélyzet tagjai hitelszükségletük kielégítése tekintetében milyen nagy nehézségekkel küzdenek? 2. Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intézkedni aziránt, hogy a jelzett nehézségek megszüntetése céljából az említett alkalmazottak a jövőben a Pénzintézeti Központ által tisztviselői kölcsönben legyenek részesíthetők?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a Siz4< Szinyei Merse Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A világháború utolsó esztendejében, 1918 július 17-én nyújtotta be a Wekerle-kormány akkori pénzügyminisztere, boldogult Popovics Sándor, a képviselőházban a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok hivatali járandóságait terhelő tartozások rendezéséről és hitelszükségleteik kielégítéséről szóló törvényjavaslatot, amely alkotmányos letárgyalás és szentesítés után mint 1918:XXII. te. hirdettetett ki. A törvényjavaslat már^ címéből láthatólag is kettős célt kívánt szolgálni. Egyrészt lehetővé kívánta tenni, hogy a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok fennálló terhes adósságaikat kedvezőbb és olcsóbb kamatozású kölcsönökre konvertálhassák, másrészt pedig a jövőre nézve óhajtotta megoldani a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok indokolt hitelszükségletének Melegítését. Igen nagy sízociális jelentőségű és a közvéleményt már a háború előtt is ismételve foglalkoztató kérdés rendezéséhez nyúlt hozzá az akkori kormány, amely kérdés az állam szempontjából is nagyfontosságú, mert elsőrangú állami érdek, hogy a közszolgálati alkalmazottakat anyagi gondok lehetőleg ne hátráltassák hivatali teendőik ellátásában. Megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy a kérdést az idézett 1918.

"XXII. te. nagyon szerencsés kézzel oldotta meg akkor, amikor a Pénzintézeti Központot hatalmazta és jogosította fel arra, hogy a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok tartozásainak konverzióját ós hitelszükségleteinek kielégítését kölcsönök nyújtásával bonyolítsa le. Legyen szabad felhasználnom az alkalmat arra, hogy elismeréssel emlékezzem meg a Pénzintézeti Központ tisztviselői kölcsönosztályáról és annak kitűnő vezetőjéről, nádasdi Baán Achilles igazgatóról (Helyeslés.), aki olyan sok megértéssel, szociális érzéssel és a szokásos bürokratikus lassúság kikapcsolásával intézi valóban közmegelégedésre, tudomásom szerint már tíz év óta a kölcsönkérelmek elbírálását. Az idézett 1918:XXII. te. végrehajtása a háborút követő összeomlás ós forradalmak miatt tulajdonképpen csak 1920-ban kezdődött és kezdetben csak a kinevezéshez kötött állami tisztviselői állásokat betöltő egyénekre,—