Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.
Ülésnapok - 1935-197
162 Az országgyűlés képviselőházának 1 elbírálást. Mindezekre nézve a (miniszter úr •megnyugtató válaszát tudomásul veszem. Különálló rész azonban az a 7 millió pengő, amely még tehieortételként nyomja ezeket az amúgy is tönkretett, súlyos karóikkal megrakott ós a visszatérő árvíz alá jutott gazdákat. A közeljövőben ebben a kérdésben szintén interpellációval fogok a miniszter úrhoz fordulni. Tekintettel arra, (hogy interpellációm egy részére kielégítő választ adott a miniszter úr, válaszát köszönettel tudomásul veszem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul ves>zi. Következnék Drózdy Győző képviselő úr interpellációja. A képviselő úr a 'miniszterelnök úr megnyugtató 'kijelentésére figyelemmel, interpellációját törölte. Következik Fábián Béla képviselő úr interpellációja a 'belügyminiszter urat helyettesítő miniszterelnök úrhoz. Kéirem az interpelláció szövegének felolvasását. vitéz Kenyeres János jegyző (felolvassa): »Interpelláció a belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a 'belügyuiiniiszter úrnak arról, hogy az esőzések következtében egyes pestkörnyéki községeikben, különösen Rákoscsabán és Pestszentlőrincen az újonnan épített házak, lakóinak helyzete tarthatatlanná vált. Mit kíván a miniszter úr tenni a víz által sújtott lakók helyzetének javítása céljából^ Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó.. Fábián Béla: T. Ház! Most már nem emlékszem, hogy Jókai Mór melyik regényében említi a Százesztendős Kalendáriumnak azt a mondását, hogy aki 1837-iben nem fúl a vízbe, azt biztosan megsegíti az Isten. TJgylátszik, hogy a Százesztendős Kalendáriumnak ez a mondása száz esztendő után megint visszatér. Ebiben az országiban azt szokták mondani, hogy esőből soha sincs elég. Ez az esztendő azonban úgy kezdődik, hogy most már azt mondhatjuk, hogy elég volt az esőből, •' különösen mondhatjuk ezt Budapest környékén, ahol az új telepeken, de a régi házakban is, igen sok helyen olyan szörnyűséges állapotok vannak, hogy a lakók vederrel kénytelenek házaikból kiönteni a vizet. Különösen áll ez Pestszentlőrincen és Rákoscsabán, amely helyekről interpellációm szól, mert itt egyes házakból az anyák és az apák a hátukon viszik a gyermekeket az iskolába, mert a kis elemisták nem tudnak keresztül lábolni a vízen. Méltóztasssanak megengedni, hogy egymásután említsem meg ezeket a telepeket és egyszersmint megemlítsem azokat az okokat, amelyek szerény véleményem szerint ezeket a katasztrófákat előidézték. Sajnálom, hogy nincs itt a^ .miniszterelnök úr, akihez interpellációimat intéztem. Van egy utca Pestszentlőrincen, amely az ő nevéről van elnevezve, a Darányi Kálmán-utca. (Malasits Géza: De siettek vele!) Ott a legnagyobb a vízvesaedelem. Utána következik a Hunyadi Janos-út, a Reviczky-út a Madách- és a Benedek Elek-utcák. Talán a miniszter úr megnyugtatására szolgál, hogy elődei közül a Bánffy Dezsőről ós Bethlen Istvánról elnevezett utcákban nem kevésbibé rossz a helyzet, mint amilyen rossz a miniszterelnökről elnevezett utcában. -'*-- , ' 97. ülése, 1937 március 10-én, szerdán. T. Képviselőház! A Lipták-telepről és a pestszenlorinei Rendesi-féle telepről meg kell állapítanom, hogy ezeket a telepeket — különösen a Rendesi-féle telepet — rossz helyre, mélyedése® területre építették. Micsoda lelkiismeretlenség kellett ahhoz, hogy ilyen területen építtetsenek ezekkel a szegény kisemberekkel, hiszen csupa dolgozó munkás, kistisztviselő, vasutas; és postásaltiszt lakik ezeken a telepeken, akik életüknek utolsó reménységeként építették meg ezeket á kis házakat 'és ma kiderül, hogy ezekben tarthatatlan az élet. Hogy sorra vegyemj a dolgokat, a szakértők véleménye szerint meg lehetne szüntetni a nestszentlőrinci Rendesi-telep katasztrofális állanotát azzal, ha vagv csatornát építenének ott, vagy pedig egy vízátemelő telepet készítenének, de a telep elkészítése még késik. Ma délelőtt kaptam végre értesítést arra vonatkozólag, hogy a Rendesi-telepen a minden esztendőben ősszel és tavasszal visszatérő árvízkatasztrófát a jövőben egy ilyen vízátemelő telep létesítésével meg fogják akadályozni. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy rátérjek arra a kérdésre, amellyel itt a képviselőháziban nemrég foglalkoztam már, a városrendezési törvényjavaslat tárgyalásánál. Minden kép visel őtásam tisztában van azzal, mit jelent egy dolgozó embernek az, ha ötezer pengő értékben építtethet, hogy mit jelent egy vasúti altisztnek, egy postásaltisztnek, egy fővárosi kis tisztviselőnek, egy munkásnak az, ha egyszer egy száz vagy kétszáz négyszögöles területen egy kis kertes házat építhet magánakEzek a budapestkörnvéki telepek mind úgy keletkeztek^ hogy megjelentek a hangzatos és szép felhívások, hogy: »építs magadnak Budapest közelében, hivatalodtól alig néhány kilométernyi távolságban kertes házat, hadd emlékeztessen szüleidre«. Megígérték, hogy megépítik az utakat, hogy az árvíz veszélyétől mentesíteni fogják őket, megígérték, hogy vízvezetékkel, villanyvilágítással látják el azt a területet. De mi történt? Felépült például Rákoscsabán egy ezer háziból álló telep, amelyen nincs út, mert csak markírozták az utakat, nincs közvilágítás, mert a közvilágítás kérdését nem oldották meg, ellenben vadvíz annyi van, hogy azzal száraz időkben igazán ezer és ezer holdakat lehetne megtermékenyíteni. Most a község azt mondja, nekem semmi közöm az egészhez, ezek jöttmentek, hiszen 1 még adót sem fizetnek, — még nem esnek ugyanis adó alá ezek az ingatlanok — a közvilágításra pedig a parcellázok azt mondják, hogy^ a községre tartozik, a község pedig azt mondja, hogy- azt a költségvetési összeget, melyet közvilágításra szánt, a régi telepítéseknél felhasználta és itt újból felhasználni nem tudja. Nincs tehát út, nincs közvilágítás, a vizet pedig nem tudják elvezetni azért, mert semmiféle irányban nem történnek megfelelő intézkedések. Hol van tehát az állam keze és hol jelentkezzék az államhatalom, ha nem ilyen esetekben, ahol azt látja, hogy kis-emberek, kiscxisztenciák a saját hibájukon kívül bajba kerültek. Az a meggyőződésem, hogy a talajvízért, az utak és a közvilágítás hiányáért száz százalékig az felel, aki ezeket a parcellázásokat csinálta, mert amikor csinálta a parcellázásokat, tudatában kellett lennie annak, hogy közvilágítás, utak és a víz elvezetése nélkül az ott felépített házakban a lakhatás lehetetlenné válik* '. . .. , -.v:. ...... Zl..•_,; ú n ' : •/- ....;..' -
