Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

03. ülése 1937 március 3-án, szerdán. 8 Az országgyűlés képviseíöházÓMak 1 tottáik el. Korban van ezek közül a munkások közül olyan, aki az üzemnél öt évnél rövidebb ideje dolgozik, mindössze öt, 48 olyan, aki 5—10 éve dolgozik és 62 olyan, aki 11—20 éve, továbbá 13 olyan, aki 21—30 éve dolgozik a vállalatnál. Ezek a munkások tehát már ott töltötték az életüket. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Közönséges betyárság!) Egyik-másik • 34—35 éve van a vállalatnál. (Gr. Festetics Domonkos: Kétszáz gyermekről van szó!) A Duna gőzhajózási Társaságnak ez nem új receptje. Ugyanezt csinálták az óbudai hajógyárban, ahol nem volt sztrájk, amely ürügy lehetett volna a munkások kidobására. Kérdem a Házat, meddig méltóztatik tűrni azt, hogy egy idegen bányatársulat idegen kapitalista érdekekből magyar munkásokat földönfutóvá tegyen? (Gr. Festetics Domonkos: Ha Csehországban magyar vállalat ilyet tenne, úgy kidobnák, hogy no!) A Ház védelmét kérem e szerencsétlen emberek érdekében. (Helyeslés és zaj' — Egy hang a jobboldalon: Mi is azt akarjuk!) Olyan emberekről van szó, akik több mint 30 éven át dolgoztak ott és felvirágoztatták az üzemet. Ne méltóztassék ezt pártkérdésnek tekinteni, mint ahogyan mi sem tekintjük annak. Ebben az akcióban benne vannak a keresztényszocialisták, benne vannak a nemzeti egység emberei, benne vannak a Credo emberei, benne vannak mindazok, akik egy életen át dolgoztak. (Egy hang a jobboldalon: Ez nem politikum! Ez magyar kérdés!) Én a Házhoz, a magyar nyilvánossághoz fordulok (Élénk helyeslés.) és kérek védelmet e szegény, üldözött emberek részére. (Altalános élénk helyeslés és taps.) Elnök: Brogli József képviselő úr kíván a napirendhez szólni, Brogli József: T. Képviselőház! Peyer t. képviselőtársam megállapításaira vonatkozólag ki kell jelentenem, hogy azok tárgyilagosak, a, tényeknek megfelelők és az a visszhang, amelyet beszédével elért, amikor a munkásság védelmét kérte a Háztól, ez az általános tetszés bizonyítja azt, hogy a Ház igenis a munkásszociális kérdések megoldása felé törekszik s annak igazi hűséges barátja is. (Igaz! — Ügy van! jobbfelől. — Rajnis

s Ferenc: Igazságot a munkásoknak!) Tekintettel azonban arra, hogy az interpellációk során bőven lesz alkalmunk ezzel a kérdéssel foglalkozni s mert nem tartom, helyesnek azt,, hogy az interpellációs jog' mellőzésével ez az interpellációs anyag napirendi vitává devalválódjék és mert, mondom, ezzel a kérdéssel egy későbbi időben az iparügyi miniszter úr megfelelő nyilatkozata alapján, majd foglalkozhatok a Ház, ezért kérem, hogy az elnökség napirendi javaslatát méltóztassék elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Kéthly Anna képviselőtársunk a napirendi javaslathoz kért szót. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Én magam is lennjártam a pécsi bányatelepen és azokból, amiket most nem először látok — hiszen most nem előszön voltam lenn — megállapítottam, hogy ha a Dunagőzhajózás1 Társaságnak most lehetővé teszik, hogy hatalmi eszközökkel ezeket az embereket visszakényszerítsék a régi pokolba, ott soha többé rend nem lesz. (Gr. Festetics Domonkos: Ez a baj, hogy hatalmi kérdést csinálnak belőle. — Peyer Károly: Ez nem hatalmi kérdés!) Én az asszonyok és gyermekek sorsát néztem odalenn és megállapítottam, hogy bár másutt sincsenek ideális állapotok a bányatelepeken, de a . szociális megértésnek azt a hiányát, (Rajniss Ferenc: Tökéletes hiányát!) az érzéketlenségnek azt a mértékét, (Ügy van! Ügy van!) amely odalenn van, sehol sem lehet látni. Egyetlen szociális intézmény nincsen, egy Stefánia védőotthon nincsen; (Gr. Festetics Domonkos: Nincs bizony!) a védőnőknek, ha szükség van reájuk, Pécsről kell kimenniök, mert a Dunagőz azt a néhány fillért is sajnálja, amely az otthonokhoz való hozzájárulásra szükséges. A korai kapitalizmus idejéből, angol parlamenti jegyzőkönyvekből állapíthatók meg ugyanilyen állapotok. Amikor végignézzük a gyermekeket és asszonyokat és főleg azokat a gyermekeket, akiknek egyike sem üti meg az átlagsúlyt és az átlagmértéket, akkor csak arra kell gondolni, hogy azokból a fizetésekből sem kenyeret, sem húst, sem lisztet, sem cukrot vásárolni nem lehet. Az asszonyok úgy élnek és úgy vannak, mint a hajótöröttek egy puszta szigeten, minden nélkül, reménytelenül, fásultan és kétségbeesetten. Ök kérdezték tőlem, értelmes asszonyok, hogy milyen hazafiúi és nemzeti érdek az, amelynek szolgálata eltűri ezeket az állapotokat és milyen kereszténység az, amely csak azt tartja meg a Bibliából, hogy ha az egyik oldaJon arculütnek, a másikat is tartsd oda. Van egy egyetlenegy szociális intézmény és ez ia lakás. De a lakást sem szociális érzésből adják nekik, hanem azért, hogy ezzel az eszközzel még erősebben fogják őket kézbe ós a kidobatástól való félelem visszatartsa őket attól, hogy emberséges munkaviszonyokért harcoljanak. Ezek a lakások szűkek, vizesek, kéthárom lépés szélesek, alig lehet bennük mozogni és most ezek a lakások is zárva vannak. Valóságos internálás alá kerültek odalent az asszonyok is és mivel éjjel a gyermekeknek sem szabad kimenniök, ha az asszonyok reggel ki akarják vinni — bocsánatot kérek — az éjjeliedényt, még ezt sem tehetik meg, mert ott áll előttük a csendőrfedezet, nehogy kimozdulhassanak, nehogy a sztrájkotokat segíthessék. (Zaj.) A férfi nagyon sokat eltűr. (Felkiáltások a baloldalon: Kormánybiztost kiküldeni! — Gr. Festetics Domonkos: Helyes! Benne vagyunk! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék folytatni. Kéthly Anna: A férfi nagyon sokat eltűr, az asszony nagyon sokat elbír, noha az asszony állítólag a gyöngébbik nem. Én láttam ott, hogy ezek az asszonyok rettenetes terhet cipelnek. Azt kérik, hogy az államhatalomnak necsak ökle, hanem felelőssége is legyen feléjük és ennek a felelősségnek világánál lássa meg azokat a puhacsontú gyermekeket, akik a rossz táplálkozás miatt nem tudnak felnőni, lássa meg azokat a 30 éves korukban megöregedett asszonyokat, akik ott élnek, (Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Itt beszélünk a sok gyermekről, ott pedig éheznek! — Farkas István: Ügy van! Azok éheznek!) akiknek számára hiába halad a technika, akiknek számára nincs technikai fejlődós, akiknek számára nincs orvostudományi fejlődés, akik semmihez sem jutnak hozzá és semmit a maguk költségén meg nem vásárolhatnak, mert örülnek, ha puszta életüket tengethetik egyik napról a másikra. Az asszony és a gyermek sorsa nem lehet közömbös a jövőjét féltő állam és államhatalom