Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

142 Az országgyűlés képviselőházának 197. ülése 1937 március 10-én, szerdán. gatni a termelőt. Azonkívül gondoskodni kell arról, hogy az illető a közbeeső időre ne legyen adóval megterhelve ebben a vonatkozásban, mert akkor nem tud átalakulni gyümölcstermelővé, vagy nemesszőlőtermelővé. Gondoskodni kell arról is, hogy az értékesítés és a borkezelés terén lényeges reformok lépjenek életbe. (Mózes Sándor: Ügy van! Borközraktárak!) Magyarországnak ugyanis nagy baja, hogy úgy látszik, mintha nem eléggé értene a borkezeléshez. Kevés ország van, ahol olyan sokféle elsőrangú bor teremne és kevés ország van, ahol a megkedvelt kitűnő minőségből való ismételt vagy állandó vásárlás olyan nehézségekbe ütköznék, mint nálunk. Ezért szükség van a borértékesítés megszervezésére (Helyeslés a jobb- és a baloldalon), szükség van arra, hogy borközraktárakat építsünk (Helyeslés a baloldalon.), szükség van arra, hogy warrans, vagy valamilyen hitel formájában a borkészletek meghitelezését lehetővé tegyük, szükség van arra, hogy a hordók beszerzése terén a gazdáknak segítségére legyünk és szükség van arra, hogy az exportot is megszervezzük és minden igyekezettel fokozzuk. {Helyeslés. — Mózes Sándor: Jó a programm, de meg kell valósítani!) Mert a trianoni bajhoz még az is hozzájárult, hogy azok az exportpiacok, amelyek a háború előtt fennállottak, — én csak Lengyelországra utalok — tulajdonképpen egészben vagy részben, de sajnos, inkább egészben, megszűntek. (Meizler Károly: A reciprocitás elve alapján!) Nem, kérem. (Zaj.) En, mint kereskedelemügyi miniszter, két és fél éven keresztül közvetlenül kötelességszerűen foglalkoztam ezzel a dologgal és külföldön járva és itt is, külföldi látogatások alkalmával a legilletékesebb külföldi tényezőkkel erről is tárgyaltam. Ennek a helyzetnek nem olyan okai vannak, amelyek teljesen a mi hatalmunkban állanának. Ennek ellenére, mindent meg kell tennünk a helyzet javítására és bizonyos javulást látunk is most legutóbb a francia relációban, ahol sikerült egy nagyob kiviteli kontingenst, azt hiszem, 74.000 hektólitert biztosítanunk. (Felkiáltások a balközépen: A spanyol háború miatt!) A spanyol háború is természetesen egyik okként szerepel. Tehát a borértékesítés megszervezése, borközraktárak létesítése, warrans vagy más hitelnek a lehetővé tétele, a hordókérdésnek bizonyos mértékű rendezése és aa exportnak ebbe való bekapcsolása az, amit me^ kell csinálnunk. Természetesen ezt észszerű magángazdasági tevékenységgé kell tenni, mert nem lehet örökké szubvenciókat adni és elveszíteni százezreket, mint ahogy százezreket- veszítettünk el — nem kritikaképpen mondom, a krízis okozta nagyrészt — a különböző borszövetkezeteknél. Ezt a munkát a magángazdaságnak kell végeznie, de állami kontroll mellett és állami támogatással addig, amíg lábrakapnak. Ez a borkérdés organikus rendezése. Ebbe beletartozik az is, hogy mit csináljunk ia borfogyasztási adóval. A borfogyasztási adó kérdését is meg kell vizsgálni és — nézetem szerint — a konkrét végrehajtás és keresztülvitel terén belátással számos zaklatást mellőzni lehet. Méltóztassék megengedni, hogy most a borfogyasztási adó eltörlésével kapcsolatos számrendűségekre térjek át és szélesebb perspektívába helyezzem a kérdést, beállítva azt a 16 milliót, amelyről itt szó van, a mi küzdelmes, nehéz életünkbe, amelynek bevételi ós kiadási tételeit át kell néznünk. Ne ^méltóztassék rossznéven venni, ha egy pillantást vetek azokra a kívánságokra, amelyeket a mai interpelláeiós napon ós a múlt interpelláeiós napon a büdzsét érintően a kormányhoz intéztek. Méltóztattak kívánni — igen ékesszólóan és sok komoly érvvel — a borfogyasztási adó eltörlését^ ami 16 millió pengőt jelent. Ezt a községektől vennénk el, amelyek igen nehéz üeiyztítben vannak. Méltóztatik tudni, hogy a pótadó felemeléséről, ami ezt kipótolná náluk, sajnos, szó sem lehet; hiszen ismeretes, hogy az állami ellenőrzés során hetekig tárgyalunk egy-egy f ilyen kérdésről ós végül igyekszünk valami állami támogatással elkerüni azt, hogy a pótadó, amely — 50%-ról nem is beszélve — sok községben 100, meg nem tudom, hány százalékot is elér, valahogyan még ésszerű és elviselhető méretű legyen. Tehát 16 millió pengőt jelent az a kívánság, hogy a borfogyasztási adót töröljük el. Méltóztattak kívánni, továbbá, hogy a lisztforgalmi adót is töröljük el. Ez is 20—25 milliót jelentene. (Felkiáltások a baloldalon és a balközépen: Altalános adóreform kell! — Béldi Béla-' A karteleket adóztatni! — Egy hang a baloldalon: Ha nem tudja megcsinálni, akkor távozzék a miniszteri székből! — Mózes Sándor: Az emberek éheznek, mert drága a kenyér! — Rakovszky Tibor: Ez cinizmus! így nem lehet erről beszélni! — Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Szavaló kórus! •— Folytonos nagy zaj. — Elnök csenget.) Méltóztatnak kívánni, hogy töröljük el a házadó rendkívüli pótlékát, ami szintén 24 millió pengő. (Rakovszky Tibor: Igenis, követeljük!) Méltóztatnak követelni, hogy töröljük el az alkalmazottak különadóját, ami 25 millió pengő. (Müller Antal: Ez mind szociális szempont! — Kun Béla, Ha nem volna kartel- és bankkapitalizmus! — Gr. Festetics Domonkos: Könnyű felelősség nélkül valamit kérni! — Mózes Sándor: Tessék jobban megadóztatni a nagyvállalatokat m&g a 'bankokat! — Kun Béla: A szeszkartelt, a szénkartelt, a cukorkartelt jobban meg kell adóztatni! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Méltóztatnak látni, hogy ezek a tételek önmagukban meghaladják a. 90 millió pengőt. (Rakovszky Tibor•• Helyes! — Sárkány Ernő: Mi az nekünk? — Rakovszky Tibor: Dózsinak nem fáj! — Gr. Festetics Domonkos: De fáj nekem is, de mit csináljak? — Rupert Rezső: 1800 millió a büdzsé, meg lehet takarítani 90-et! Meg I is kell! Okosabb pénzügyi politikával!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Azt méltóztatik azután kívánni, hogy a szegény köztisztviselők terhén is enyhítsünk, a redukciókat, amelyek 1931 óta bekövetkeztek, szüntessük meg. (Propper Sándor: Igen! Adják vissza! — Rakovszky Tibor: Aludjunk tovább! Müller Antal-' Nem lehet csinálni semmi szociális intézkedést'? — Propper Sándor: Hol a reformprogramm? — Kun Béla: Üj adóreformot a becsületes fokozatosság alapján! Mindjárt lesz pénz! — Zaj.) Nem tudom pontosan a számokat, de ennek a kívánságnak teljesítése •is hozzávetőleg 70 millió pengőibe kerülne. Ha ezeket a számokat összeadom, akkor 160 millió pengőnél tartunk. En csak azt kérem, meitoz-