Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-193

Az országgyűlés képviselőházának 193. ülése 1937 március 3-án, szerdán. tott volna, avagy pedig általa a forgalom biztonsága tekintetében a legkisebb zavarok is bekövetkezhettek volna. Ennek ellenére azonban ez a csökkentés mégis igen tekintélyes összeget, mégpedig a dologi kiadásoknál évi 3,400.000 pengő megtakarítást tesz ki, míg a személyi kiadásoknál — az illetményeket terhelő adóknak az alkalmazottakra való áthárításán kívül — körülbelül évi 2,060.000 pengő megtakarítást fog majd végkifejlődésében a Eeszkárt. háztartásában eredményezni. (Petrováez Gyula: Éppen az ellenkezője! Plusz, nem mínusz!) Másodsorban ugyancsak a Beszkárt. költségvetési egyensúlyának biztosítása érdekében történt az a belügyminiszteri intézkedés is, amely a terhek egy részét áthárította a fővárosra azáltal, hogy öt év tartamára évi 500.000 pengővel szállította le a székesfőváros részére fizetendő területhasználati díjat. (Müller Antal: Ezt a szanálást könnyű megcsinálni! Az egyik zsebből kiveszik és a másikba teszik!) Ezenkívül mint harmadik és szintén komoly szanálási lehetőség, felmerült a Beszkárt. vezetősége részéről — és ezt hangsúlyozom, t. Ház — a viteldíjak felemelésének gondolata is, amelynek teljesítése elől a belügyi kormányzatnak a szanálás eredményének kockáztatása nélkül kitérnie, a legnagyobb sajnálattal, semmiképpen sem lehetett, jóllehet ez az intézkedés az utazóközönségnek is bizonyos mértékben való anyagi megterhelését vonta maga után. T. Képviselőház! A kiadások korlátozására nézve életbeléptetett intézkedések eredménye ugyanis a Beszkárt. pénzügyi helyzetének gyökeres rendezése és anyagi helyzetének megszilárdítása szempontjából nem bizonyult elegendőnek, ennélfogva gondoskodni kellett a bevételek fokozásáról is. Már pedig ez nem volt másképpen elérhető, csakis a viteldíjak felemelése által, mert a Beszkárt. bevételeit 'kizárólag a viteldíjak alkotják. Ez a viteldíjfelemelés egyébként a számítások szerint előreláthatólag évi 2280.000 pengő bevételi többletként fog a Beszkárt. üzeménél jelentkezni. (Petrováez Gyula: Eddig csak 676.572!) Csonka évről van szó. A tarifaemelés egyébként a több oldalról előterjesztett tervezeteknek gondos áttanulmányozása és alapos mérlegelése f után a szakértők javaslata alapján történt éis ha már ettől a művelettől a szanálás sikerének érdekében eltekinteni semmiképp sem lehetett, mindenesetre megnyugtatásul szolgálhat az egész ügy elintézéseméi az a körülmény, hogy sikerült ezt a meglehetősen nehéz és bonyolult kérdést az utazóközönség anyagi megterhelésének rigyszólván alig számottevő mértékben való igénybevételével megoldani. Ha most már mindezekhez a most vázolt eredményekhez még hozzávesszük azt az évi 230.000 pengő megtakarítást, amely a jegykedvezmények korlátozására nézve kiadott intézkedéssel éretett el, akkor megkapjuk a Beszkárt, üzeménél végrehajtott szanálás végső pénzügyi eredményét, ami igen tekintélyes összeget — évi 8,010-000 pengőt — tesz ki. Ebből az összegből 5-5 millió pengőt tesz ki azoknak a megtakarításoknak az összege, amely a kiadások csökkentésére irányuló intézkedésekkel éretett el, míg a bevételi többietet az a 2,280.000 pengő adja (Petrováez Gyula: Amely nincs! Amely a holdban van!), amely a számítások szerint a viteldíjak felemelése következtében fog előreláthatólag befolyni. (Petrováez Gyula: Csak papiroson!) Ezt az összeget azonban csakis beruházásokra lehet majd felhasználni és a forgótőkeképzésre fog fedezetet teremteni. Összegezve már most, t. Ház, a kiadások apasztására, illetőleg a bevételek fokozására irányuló és úgy az általános és közoktatási, mint pedig az üzemi igazgatásnak úgyszólván egész területére kiterjesztendő szanálási intézkedések pénzügyi eredményeit, megállapítható, hogy azok az 1937. évben előreláthatóan 9*5 millió pengő, a későbbi években pedig mintegy 11-5 millió pengő (Petrováez Gyula: Osztva tízzel!) kiadási megtakarítást, illetőleg bevételi többletet fognak a főváros javára eredményezni. T. Képviselőház-! Kétségtelen dolog azonban az isi, hogy annak a szanálási eljárásnak az eredménye, amelyet a bélügyi kormányzat az, eltelt két év alatt a székesfőváros háztartási egyensúlyának biztosítása érdekében nemcsák a legjobb szándékkal, hanem emellett a legnagyobb lelkiismeretességgel is és különösen a kisexisztenciák anyagi érdékeit érintő szociális szempontoknak fokozottabb figyelembevételével végrehajtott (Müller Antal: Ez nem volt meg! Ez nem történt meg: a kisexisztenciák védelme!) nemcsak azo'kban a kedvező pénzügyi kihatásokban fog jelentkezni, amelyeket a belügyminiszter úr jelentése számszerűleg feltüntet és amelyeket én a fentebb előadottakban voltam bátor röviden ismertetni, hanem abban a vonatkozásban is, hogy ezek a szanálási intézkedések úgy a személyi illetmények, mint pedig az alkalmazottak létszámának megállapítása tekintetében is — 'különösen a nagyüzemeknél — végre rendezett állapotokat fog teremteni. És végül, ha mindezek után — a számszerű eredmények jelentőségének mérlegelése mellett — még tekintetbe vesszük azt is. hogy történtek olyan szanálási intézkedések is, amelyekkel bizonyos elkerülhető kiadásoknak már eleve eleje vétetett, akkor tárgyilagosan meg lehet állapítani, hogy a szanálási eljárás a székesfőváros anyagi érdekei szempontjából nemcsak nem volt hiábavaló és felesleges, hanem egyenesen üdvösnek is mondható, (Derültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Ezen nevetni kell!) mert a fővárost abba a kedvező helyzetbe hozta, hogy egy mindenesetre nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak mondható háztartási és pénzügyi helyzet mellett ezentúl sokkal inkább képes lesz majd megfelelni minden tekintetben azoknak a feladatoknak, (Farkas István: Majdnem olyan, mint az állami Az állam fizesse meg a fővárosnál lévő tartozását, a kórházi számlákat!) amelyek egyrészt az általános közigazgatás zavartalan továbbvitelének biztosítása, másrészt a beruházások és a városfejlesztés terén mind sűrűbben jelentkező szükségletek kielégítése tekintetében, nemkülönben oedig egy egészséges, rentábilis és a községi háztartás javára is minél nagyobb , hasznot hozó üzemi politika inaugurálása tekintetében reá hárulnak. Ezekben voltam bátor a belügyminiszter úr jelentését röviden ismertetni. Ezekután tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot tudomásul venni és. tudomásulvétel céliából az országgyűlés felsőházához áttenni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Müller Antal: Nem lehet!) Elnök: T. Ház! A tegnapi ülésen úgy határoztunk, hogy az interpellációk nagy számára való' tekintettel, azok meghallgatására fél 11