Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-197

122 Áz országgyűlés képviselőházának 1 Szólásra következik Gyömörey Sándor képviselő úr. Gyömörey Sándor: T. Képviselőház! Képviselőtársaimnak tegnap elhangzott beszédeit nagy érdeklődéssel figyeltem és engedelmükkel beszédem folyamán majd reflektálni fogok egyes kijelentéseikre. Gróf Teleki Mihály képviselőtársam nagyon sok figyelemreméltó dolgot hozott fel és ő mint kiváló gazda és inint a magyar gazdaságig és mezőgazdasági érdekképviseletek vezérférfia, mindenesetre számot tarthat arra, hogy az általa elmondottakat különös figyelemmel kísérjük és figyelemre méltassuk. Engem az 6 beszédének,különöslen az a része érdekelt, amelyben a mezőgazdasági kamaráknak nagyobb hatáskört kíván biztosítani és az a része, amelyben a szabadtársulási alapon létrejött egyesületek működéséről és később túltengéséről szól. Legyen szabad, ha nem is sorrendben, de mégis ezekre a témakörökre annyival is inkább kitérnem, mert ezek szorosan ahhoz a tárgyhoz tartoznak, amelyet ma tárgyalunk. Az egyes országok mezőgazdaságában és egyáltalában nemzetgazdaságában nem újkeletű az a törekvés, hogy az egyfoglalkozású emberek, tömegek egyesületbe tömörülnek azért, hogy érdekeiket jelentősebben és jobban képviselhessék, hogy így jobiban tudjanak érvényesülni. Már a emuit, században kifejlődött 'ez a tendencia, különösen a nagy népsűrűségű és meglehetősen magas mezőgazdasági kultúrával bíró országokban, ahol az érdekeltek a legkülönbözőbb egyesülésekbe, szövetkezetekbe tömörültek s ezáltal sikerült is, különösen a háború előtt, a termelésbe és értékesítésbe bizonyos rendet vinni, ami hathatósan szolgálta ezen tömegeknek az érdekeit. Bizonyos célok elérésére egyesületeket, szövetkezeteket, társulatokat hoztak létre, amelyek azután nagyszerűen fellendítették nemcsak szellemileg, hanem anyagilag is azt a légkört, amelynek javára megalakultak. A jó Isten a megmondhatója, hogy különösen a német népek országában hány egyesület és szövetkezet szolgálta a mezőgazdasággal foglalkozók érdekeit és hány szövetkezet szolgálta ezenkívül még a fogyasztók érdekeit is. így például Németországban már a háború előtt is körülbelül 40 ezerre rúgott a híres Raiffeisen-szövetkezetek száma. De hány mezőgazdasági vonatkozású más Vérein, Gesellschaft, Bund és kamara szolgálta még ott külön-külön és egymás mellett a mezőgazdasággal foglalkozók érdekeit és hány mezőgazdasági iskola, főiskola, kísérleti állomás! — mind-mind abban az igyekezetben, hogy a német mezőgazdaság nívóját minél magasabbra emeljék és a német mezőgazdaság rentabilitását fokozzák. A háború előtt nálunk is alakultak már különböző egyesületek, szövetkezetek és gazdakörök, a vesztett háború után azonban szinte gombamódra nőttek ki a különböző szövetkezetek és egyesületek tömegei, amelyek azután részint felvették a harcot a lelketlen kapitalizmus túlkapásai ellen, de sajnos, akadtak olyanok is, amelyek a kapitalizmus karjaiból kimenekült gazdák tejesfazekait maguk akarták lefölözni. Ilyen kilengések azonban nemcsak minálunk Magyarországon történtek, hanem más országokban is. Jelentkezett a kapkodás, a spekuláció felütötte fejét és az érdekeltségek által alakított ezek az egyesületek és szövetkezetek 7. ülése, 1937 március 10-én, szerdán. már nem tudtak úgy funkcionálni, ahogyan kellett volna. Ezért felmerült a gondolata és szüksége annak, hogy vagy teljesen átépítsék, reorganizálják az egyes régebbi érdekeltségi intézményeket, vagy pedig teljesen új alapokon építsék fel a gazdasági rendszert. Ez szükséges volt azért, hogy egyrészt össze ne ömöljék a mezőgazdasággal foglalkozók életlehetősége, másrészt főleg a nagy népsűrűségű országokban azért, hogy a népélelmezés, a népellátás csődöt ne mondjon és hogy az országok belbékéjét meg lehessen óvni. Nálunk Magyarországon olyan érdekképviselet, amely törvény alapján megalakítva az összes mezőgazdasággal foglalkozókat egybefoglalta, egybezárta volna, hogy í^y érdekeiket külön-külön ós együttesen is törvényesen képviselni tudják, a háború előtt és alatt nem létezett s ezért alakult meg már az első nemzetgyűlés ideje alatt az 1920:XVIII. te. alapján a mezőgazdasági érdekképviselet. Ez a törvényjavaslat, amelyet ^ ma tárgyalunk, arra lesz hivatva, hogy a régi alaptörvénynek, az 1920:XVIII. tc.-nek eddig kiütközött hibáit és hiányait korrigálja, illetőleg pótolja. Mielőtt azonban ennek a törvényjavaslatnak a méltatására térnék rá, meg kell jegyeznem, miszerint nemcsak hazánkban, hanem a szervezkedések bölcsőiben, a germán népek országaiban is teljesen csődöt mondtak imíiindazoik az egyesülések, a tömörülésen lalapuló érdekképviseletek, amelyek a mezőgazdaság szolgálatában állottak. Csütörtököt mondtak egyrészt azért, mert a háború után a nagy német birodalom elszigetelődött és a gazdasági válság mindjobban megrázkódtatta a német mezőgazdaságot, a német nemzetgazdaságot, így azután nemcsak a szabad társuláson alapuló alakulatok mondottak csődöt, hanem a híres mezőgazdasági kamarák is teljesen a levegőben lógtak. A harmadik birodalom megszületése után végre gondolkodóba estek az emberek és kemény, elszánt munkával a harmadik birodalom teljesen új gazdasági rendszert hívott életre. Ennek a bázisa a német mezőgazdasággal foglalkozók megerősítése volt abból a helyes felfogásból kiindulva, hogy az elkövetkezhető nehéz helyzetekben, egy esetleges újabb elszigeteltségben csak egy megerősödött, munkakeresetével megelégedett, egészséges és jól organizált mezőgazdasági társadalom tudja a nagy népsűrűségű birodalom élelmezését ellátni és a hatalmas nagy ipart is életben tartani. Ennekfolytán megkezdődött a német birodalomban Walther Darré-val az élén 1932 után a mezőgazdasági világ teljes újjáépítése a réginek fokozatos, de elég gyors lebontásával, természetesen a nemzeti szocializmus elveire, a führer-rendszerre, a parancsuralmi rendszerre alapozva, rendeletekkel kormányozva, irányítva, amely rendeleteknek a mezőgazdaság minden vonatkozású érdekeltje, — termelő, értékesítő, szállító, feldolgozó, hitelező, fogyasztó, egyén, vagy vállalat — minden tekintetben köteles magát teljesen alávetni. Bár Magyarországon sok vonatkozásban nem követendő és nem is követhető ez az úgi birodalmi berendezkedés, mégis mert tanulságos, legyen szabad annak keletkezésére és organizációjára egészen röviden kitérnem. Wilhelm Saure német birodalmi miniszteri tanácsos, Walther Darré egyik legelőkelőbb munkatársa, a »Reichsnáhrstandsgesetze« című könyvében megállapítja, hogy 1932-bein a vi-