Képviselőházi napló, 1935. XII. kötet • 1937. március 3. - 1937. május 5.

Ülésnapok - 1935-196

Az országgyűlés képviselőházának 196. ülése 1937 március 9-én, kedden. 111 ilyen küldetési joguk lesz. (Losonczy István: Sen/kinek eszébe sem jut!) Ha a képviselő úr ismeri a korimáinyhatóságoikat, tudja, hogy a magyarországi földmunkások szervezetét fogja megjelölni. (Losonczy István: A képviselő úr is benne van!) En is benne vagyok, azért beszélek^ a dologról. Mondom, t. Képviselőiház. hogy én aggodalommal mézem ezt és: szeretném, ha megfelelő megnyugtatást kapnék illetékes helyről abban a tekintetben, hogy nincs arról szó, hogy a küldetési jogot korlátozzák, vagy. hogy a miniszter úr most már a törvényadta felhatalmazás alapján megvonja a küldetési jogát olyan egyesületeknek, amelyeknek ez a küldetési joguk megvolt. Világosan meg.

1 tellett volna mondani a törvényjavaslatban, — ennek nincsen semmi akadálya — hogy melyek azok a mezőgazdasági kisbirtokos szervek és melyek azok a mezőigazdasági munkásegyesületek és szervezetek, amelyeknek megvan a küldetési joguk. Hiszem, hogy ha a földmívelésügyi kormány megkérdezte volna a (belügyminiszter urat, ő meg tudta volna mondani, hogy milyen egyesületeik vannak Magyarországon a földmunkásoknak és a kisbirtokosoknak és akkor ebben a törvényjavaslatban meg lehetett volna és meg is kellett volna határozni a küldetési jogot. Ez a törvényjavaslat nem teljesíti azokat a kívánságokat, .amelyeket én és más képviselőtársaim, így Láng Lénárd képviselőtársam is felihozott a Független Kisgazdapárt részéről és főleg nem nyújt lehetőséget a javaslat arra, hogy a mezőgazdasági munkások, kisbirtokosok és törpebirtokosok az eddiginél nagyobb súllyal jelentkezhessenek a kamarában, az eddiginél nagyobb és szélesebb körű képviseletet kapjanak. Mivel én ennek a két hatalmas nagy rétegnek szempontjából nézem ezt a kérdést és mert elsősorban azt tartom szükségesnek, hogy azok kapjanak képviseletet egy ilyen érdekképviseleti szervben, akik a legjobban rá vannak a támogatásra utalva s mivel azt látom, hogy ez a javaslat ezen a téren a kívánságokat egyáltalában nem elégíti ki, azt általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónokot többen üd vözlik.) Elnök: Törley Bálint képviselő urat illeti a szó. Törley Bálint: T. Képviselőház! Az előttem felszólalt Takács Ferenc igen t. képviselőtársam — bár a törvényjavaslattal magával nagyon keveset foglalkozott — azt mondotta, hogy a törvényjavaslatban foglalt módosítás tisztán a nagybirtokosoknak szánt kedvezés és ezenkívül csak azt teszi lehetővé, hogy, a kamarákban a jövőhen gazdatisztek is nagyobb szerepet játszhassanak. Azt, hogy a mezőgazdasági munkásság problémája (Propper Sándor: Nincs ennél aktuálisabb probléma!) rendkívül súlyos, mindannyian tudjuk, a rajtuk való segítésre nézve úgy a kormányban, mint itt a Házban, minden egyes pártban meg is van a jóakarat és ezen a téren a gazdasági helyzet javulásával kapcsolatban már bizonyos javulás észlelhető,

r amit természetszerűleg fokozni kell.. Nem hivatásom, hogy azokat az adatokat, amelyeket képviselőtársam a mezőhegyes! állami birtokkal kapcsolatban felhozott, megcáfoljam, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezek az adatok nem hitelt érdemlőek azért, mert minden nagybirtokon, ahol részkereset van, a részkeresetet a munkások egymásközött osztják fel és nincs olyan nagybirtok, amely nem tudom 296 kilót* vagy 340 kilót Nagy Péternek vagy Kiss Józsefnek kioszt; Ezután rátérek az 1920 : XVIII. "te. módosítása szükségességének vizsgálatára. Ez a módosítás véleményem szerint szükséges, elsősorban azért, mert tényleg azok a kúriák, amelyek az alaptörvényben megalkottattak, az egyes kategóriáknak nem gazdasági jelentőségüknek megfelelő képviseletet biztosítottak. Ezzel kapcsolatban azonban elismerem azt, hogy ha mindenütt olyanok lettek volna az állapotok, mint a képviselő űr városában, Hódmezővásárhelyt, ahol haladottabb gazdatársadalmat találunk és találtunk jóval a kamarák megalakítása előtt is, mert hiszen jóval a (háború előtt, 1907-ben, vagy 1908-ban egy virágzó lótenyésztést és szarvasmarha-tenyésztést bemutató" kiállításon ismerkedtem meg Kun Béla igen t. képviselőtársammal, aki annak az igen szép gazdasági kiállításnak a főrendezője volt, — az ilyen kedvező példát azonban, sajnos, nem lehet az egész országra általánosítani — akkor kétségtelen, hogy ennek a kategóriának a kamarában való újraosztására nem került volna a sor, és nem lett volna szükség, mert hiszen ez azt jelenti, hogy ott, minden területtől eltekintve, bizonyos intelligenciával rendelkezik a gazdatársadalom. Sajnos, ezt az egész országra nézve felállítani nem lehet s ezért az új beosztás nem, a nagybirtoknak akar privilégiumokat osztogatni. Nem is a nagybirtokosok agyában, hanem a kamarák vezetőinek agyában fogamzott meg ez az újraosztás. Itt hivatkozom Kiss Elemérre, a Dél-Dunántúli Kamara igazgatójára, aki 1932-ihen, vagy 1933-ban erre a hiányra és a kiegészítés szükségességére rámutatott. Szükségessé tette ezenkívül ezt a módosítást az is, hogy a (kamaráknak nem volt meg a felügyeleti joguk az összes szervekkel szemben. A kamaráik felügyeleti joga ugyanis csak a törvényhatósági, a törvényhatósági tvárosi és a törvényhatósági vármegyei gazdasági bizottságokra terjedt ki. ezek pedig végeredményben neon voltak olyan működő bizottságok, mint aminő működő bizottságok a községi és a járási mezőgazdasági bizottságok. Ennek folytán itt egy olyan hézag állt elő, amelyet feltétlenül meg kellett szüntetni. Üdvös intézkedése a törvényjavaslatnak az is, hogy a mezőgazdasági kamarai illetéket rendezi, mert hiszen teljesen lehetetlen állap:>t volt az, hogy azok a különféle társulások és egyesülések, amelyek elsősorban mezőgazdasági érdekeket voltak hivatva alátámasztani és szolgálni, nem a mezőgazdasági kamarák javára fizették be a kamarai illetékét. A gazdatisztek részére rendszeresített kúria tulajdonképpen szerves része a gazdatisztek hármas kívánságának, amelyben a gazdatisztek egyrészt a nyugdíj biztosítását, másrészt számukra a kamarákon belül a megfelelő képviseletet, harmadsorban pedig az új gazdatiszti törvény megalkotását kívánták, ami még hátra van. Még egy jelentős intézkedése van a törvényjavaslatnak az indítványok tekintetében. Az alaptörvény indítványok megtételére feljogosította ugyan a kamarákat, de nem biztosított nekik fellebbviteli jogot. A kamarák által előadott akár egyetemes mezőgazdasági érdekű, akár pedig — mondjuk — a munkásság helyzetének megjavítását célzó indítványok