Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

Az országgyűlés képviselőházának 17 U* tiltotta meg a mi gyűlésünket. Méltóztassanak megengedni, hogy én azt mondjam, hogy ez a feltevés megfelel az úgynevezett úri politika mentalitásának, (Zaj a jobboldalon. — Prop­per Sándor: Hol van a belügyminiszter úr! Már lemondott? — Egy hang a jobboldalon: Nem is fog!) amely szerint a proletárnak és a munkásnak jó az a bizonyos cselédlépcső is. Ez megfelel annak az úgynevezett úri menta­litásnak, amely szerint a munkátínak ebben az országban kevesebb jog jár, mint az urak­nak, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ez megfelel annak a mentalitásnak, amely szerint a munkásnak kisebb falat kenyér is jár, kevesebb szociálpolitika jár és rosszabb elbánás jár, mint amilyent az urak egymás­között szoktak tanúsítani., (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a jobbol­dalon: Ezt ön se hiszi!) Ez megfelel annak az úri mentalitásnak, hogy a Vigadó az uraknak való, a proletárnak jó a lóvásár is, vagy a piac is. T. Ház! Ez ebben az esetben még azt is je­lenti, hogy a munkásosztály nem élhet azzal a jogával, hogy védekezzék azon rágalomözön ellen, amellyel azon a bizonyos vigadói ülésen illettek. Ki kell jelentenem, hogy a munkásság egy ilyen másodosztályú elbánás ellen minden­esetre tiltakozik. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Tiltakozik többek között azon a cí­men is, hogy a szociáldemokratapártnak egé­szen elsőosztályú európai országokban minisz­terei és miniszterelnökei vannak, királyi pa­lotákban tarthatnak összejöveteleket és ülése­ket. (Rajniss Ferenc: Nem kell külföldi példa!) Igenis, ez a külföldi példa az, amelyet mégis szíveskedjenek figyelembe venni, mert az or­szágnak is érdeke az, hogy önök azokkal a politikai tényezőkkel, amelyekre én most hi­vatkozom, némileg jó lábon is maradjanak. Különben is az a helyzet,, hogy igenis az-urak a mi külföldi elvtársainknak, hivatalban lévő külföldi elvtársainknak, .akkor, ha azt hiszik, hogy ez közérdek, gazsulálni is szoktak. Hivat­kozom arra, hogy azok az urak politikai okok­ból többek között elősegítették azt, hogy a mi elhunyt Henderson elvtársunk szobrot kapjon Genfben. Bethlen amikor^ szükségesnek tar­totta, odakünn demokratának nevezte ki ma­gát. Amikor azonban a munkások egyenlő jo­gáról és egyenlő elbánásáról van szó, akkor itthon egv ilyen magatartásnak pont az ellen­kezőjét látjuk. Pont az ellenkező eljárásiban részesítik a magyar munkásságot. Ez az országnak nem érdeke, nem felel ímeg a jogról, az alkotmányosságról vallott^ felfogás­nak, nem felel meg az ország érdekénefc sem. Tessék elhinni, a dolog úgy áll, hogy ha volt idő, amikor egy ország civilizációjának fokát a szappanfogyasztáson mérték, ma az a helyzet, hogy odakünn a világban igenis a civilizáció fokmérőjének tekintik bizonyos mértékig azt is, hogy az illető országban hogyan bánnak a munkássággal és hogyan bánnak a szociálde­mokratapárttal. A dolog úgy áll, hogy az a gyakorlat, amelyet itt (kormányzat, rendőrség és fölöttes hatóságok gyakorolnak, teljesen Hitélesíteitéh : Nirnsee Pál s h. Tauffer Gábor s. Je. naplőbiráló-bizottsági tagok. ülése 1937 január 27-én, szerdán. 61 tarthatatlan. (Rajniss Ferenc: Sokkal jobb, mint Olaszországban!) Elég röviden megemlítem azt, 'hogy a mun­kásság olyan helyzetben van az ország főváro­sában, hogy olyan helyeket, ahol régebben gyűléseztünk, parkírozták, kiépítették ilyen, vagy olyan imódon, egyszóval megtisztították a proletárságtól, proletarrein-ná tették az egész fővárost. Ebben főként igenis az vezette őket, hogy az úgynevezett belterületen a proletárság, a munkásság nem mutatkozhatik. Az ilyen el­bánás ellen mindenesetre kénytelenek vagyunk tiltakozni és kénytelenek vagyunk megma­radni azon az állásponton, hogy ha mindenféle hivatásos szocialistafaló a város belterületén, a Vigadóban, vagy akármilyen más helyiségben a munkásokat rágalmazhatja és a munkások szervezkedését, a munkások becsületes politi­kai intencióit piszkíthatja, akkor a munkások­nak jogúk van ahhoz, hogy ugyanott, ugyan­azon a belterületen felelhessenek. (Zaj a jobb­oldalon.) A mi politikai gyűléseinken igen komoly politikai és társadalmi témákkal foglalkozunk. Mi vagyunk annyira fegyelmezettek, hogy eze­ket a kérdéseket tömeggyűléseken, népgyűlé­séken is igyekszünk nívósán, komolyan előadni, úgy, ahogyan ezt a munkásosztály és az ország érdeke tmegkívánja. (Zaj.) Mi ilyen kérdéseket szoktunk a mi ^gyűlé­seinken firtatni és vitatni, tehát igenis jogunk van ahhoz, hogy ezekben a helyiségekben, ezek­ben a közpénzeken fenntartott városi helyisé­gekben, városi termekben összejöhessünk. Jo­gunk van erre annál inkább, mert a mai gya­korlat szerint a kormányzat, a belügyminisz­térium, a rendőrség tűri és hallgatja, hogy ezekben a helyiségekben kékkeresztes mozgalom cíimén, vagy egyéb más címen mindenféle po­litikai zagyvaságokkal hozakodjanak elő. (Moz­gás.) Nekünk tehát jogunk van arra, hogy ikomoly, fontos, életbevágó politikai kérdé­seinkben ott megnyilatkozhassunk, azokkal ott előhozakodhassunk. Röviden ezek azok az indokok, amelyek minket erre az interpellációra késztettek. Az ilyen egészen egyoldalú, pártoskodó, reakciós elbánás ellen tiltakozunk és követeljük, hogy a belügyi kormányzat a rendőrségnek ezt a magatartását tagadja meg és ezt a végzést változtassa meg. (Helyeslés a szélsőbalolda­lon.) Elnök: Az interpellációt kiadjuk a belügy­miniszter úrnak. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőköny­vet felolvasni szíveskedjék. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben"? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hite­lesítettnek jelentem ki. Az ülést bezárom. (Az ülés végződött este 9 óra 3 perckor.)

Next

/
Thumbnails
Contents