Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

Az országgyűlés képviselőházának 17. év alatt 45%-kai, az ólom ára 66%-kai, a cink ára 40%-kal, a kaucsuk ára 50%-kal emelkedett, a nyersbőr ára pedig — amint méltóztatik tudni, nyersbőrben behozatali ország vagyunk — több mint száz százalékkal emelkedett a legutóbbi időben, sőt kapni sem lehet, mert a környező államok, sőt a távolabbi államok is egymásután hoznak kiviteli korlátozásokat ezekre a cikkekre nézve. Ennek ellenére meg kell állapítanom, hogy az árelemző bizottságnak a legutóbbi hetekben kifejtett működése máris bizonyos mértékű hatást fejtett ki az iparcikkek áralakulására, így szeretnék rámutatni arra, hogy igen fontos közszükségleti cikk árának vizsgálatát fejezte be az árelemző bizottság, — a rizsről van szó — amelynek árát körülbelül 10%-kai olcsóbbá tette s ez a napokban a kereskedelemben érvényesülni is fog. A növényvédelmi cikkek árát például 15%-kai mérsékelte, azonkívül egész sereg iparcikket vizsgált át és akadályozta meg az indokolatlan áremelkedést. Most van folyamatban a bőr árának a vizsgálata, méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy az árelemző bizottság teljes pártatlansággal és hozzáértéssel fogja e kérdésben a közönség érdekeit megvédeni. Természetes azonban, hogy a jogos áremelés elől nem zárkózhatik el, mert ezzel a termelés folytonosságát veszélyezteti. Nagyon szeretném kérni a mélyen t, képviselő urakat arra, hogy ne méltóztassanak ebben a kérdésben a közvéleményt a szükségesnél jobban felingerelni, felcsigázni. (Kéthly Anna: Fel van az már magától csigázva!) A mezőgazdasági termelés fenntartásához bizonyos árnívóra szükség van. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A mezőgazdaság vásárlóereje, illetőleg vásárlóerejének a növekedése a gazdasági élet felfrissítését szolgálja s ez kihat az ipari termelésre, kihat a munkásság jólétére. (Malasits Géza: Azt nem érezzük!) Éppen a munkásság nem panaszkodhat, mert a legutóbbi félévben a munkásság ikereseti viszonyai a bérmegállapítások révén sokkal erősebben emelkedtek, — a falusi munkásságé talán nem annyira, de a városi munkásság kereseti viszonyai lényegesen emelkedtek — szembeállítva a szabadpályán működők keresetével, vagy különösen a fixfizetésű alkalmazottak fizetésével. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Amikor a munkába állított egyének száma az elmúlt évekhez képest olyan jelentősen emelkedett, emelkedőiben volt már 1935-ben is, de különösen 1936-ban az egyes munkásrétegek keresete, ebben az esetben nem a munkásosztály az, amely a legsúlyosabban érzi ennek az áremelkedésnek a terhét és hátrányát. A kormány látva azt, hogy jogos áremelések ürügye alatt egy sereg árucikkben illegitim áremelkedéssel is számolnia kellett, haladéktalanul felhatalmazást kért a 33-as bizottságtól az árelemző bizottság szervezetének kiépítésére, amelynek alapján most már minden közszükségleti cikket — akár kartelizált, akár nem kartelizált cikkről van szó — jogában áll érvizsgálat alá vonni és amennyiben az érvizsgálat azt állapítaná meg, hogy indokolatlan árdrágításról van szó, ezeknek a eikkéknek a termelőivel és forgalombahozóival szemben jogosult íniudazukat a rendszabályokat alkalmazni, amelyéket a kormány részére a gazdasági versenyt szabályozó törvény előír. A kormány ezt ezentúl is meg fogja tenni. Ez a rendelkezés eddig nagyon jól bevált. Az árelemző bizottság felfrissítve új (szervezettel, hozzáfogott munkájához, úgy a külföldi, í. ütése 1937 január 27-én, szerdán. bl mint a belföldi cikkek elbírálására, amely az áralakulást állandóan vizsgálja és nem mulasztja el a közbelépést, amikor az áralakulás ezt indokolttá teszi. A kormánynak eltökélt szándéka, (hogy az árelemző bizottság vizsgálatai alapján a leghatározottabban szembe fog fordülni minden indokolatlan árdrágítással és meg fogja azt akadályozni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Müller Antal képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Müller Antal: T. Képviselőház! Én a t. miniszter úrnak nagy Itisztelője és a kisipar terén végzett munkájának igazán nagy elismerője vagyok, de a miniszterelnök úrhoz és az összkormányhoz intézett interpellációmra adott válaszával — sajnos — nem vagyok megelégedve azért, mert a miniszter úr szavai szerint nem nagymérvű a drágaság. Igaz, hogy lehetne nagyobibmérvű is. Azonban azok, lakik kint élnek a 'kisemberek ezrei között, tudják a legjobban igazolni, hogy az a százalékos drágaság, amely bekövetkezett az elsőrendű élelmicikkeknél és közszükségleti cikkéknél, "' a mai kereseti viszonyokkal nincsen arányban. Azt mondja a miniszter úr, hogy az index sem mutatja ezt. Tisztelettel kérdem a miniszter urat, mi az az index 1 Mert az indexet minden tudós másképpen magyarázza. Az index mindig olyan, amilyennek ki akarom hozni. Ha azokat a tételeket veszem bele, amelyek tényleg drágultak és kihagyok egy-két olyan tételt, amely nem drágult, akkor egészen mást mutat az index. A statisztikát aszerint lehet magyarázni sok esetben, ahogy az érdekek megkívánják. Azt mondja a miniszter úr, hogy az olcsó ár nem jelent jó gazdasági helyzetet. Nem is azt mondom, hogy olcsó legyen az ár, mert a munkát a tisztességes, becsületes munkát, legyen az mezőgazdasági, ipari vagy bármilyen munka, meg kell fizetni, ellenértékét meg kell adni. De ennek az árnak mindig aranyban kell állania a kereseti, a jövedelmi viszonyokkal, és éppen azt állapítom meg, hogy nincs arányban. Az árnívót éppen a kar telek diktálják éis éppen ezért sajnálattal nem veszem tudomásul a miniszter úr válaszát. Mert ha a mezőgazdaság élvezné ezeket a magas árakat, akkor azt mondanám, hogy megérdemli az országnak az a többsége, amely éveken keresztül alig kapott valamit, munkájának jogos ellenértékeképpen, de nem a mezőgazdaság kapja, hanem azok a közbeékelődő egyének, amelyek a közterheken, illetékeken kívül drágítják az életet. Egyrészt a mezőgazdaság nem kapja meg munkájának ellenértékét, másrészt r a fogyasztó közönség fizeti meg az árát. Végtelenül sajnálom, hogy a miniszter úr nem volt abban a helyzetben, hogy bejelenthette volna a lisztforgalmi adó eltörlését, mert bár ezzel a mezőgazdaság helyzete nem javult volna, viszont a fogyasztó helyzetén nagyon sokat javított volna. Ezt az adót a legkisebb emberekkel fizettetik meg, ami antiszociális. (Zaj. Elnök csenget.) A miniszter úr felsorolt egypár cikket, amelyek olcsóbbak lettek, én pedig felhoztam azokat a fontos közszükségleti cikkeket, amelyek drágábbak lettek. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Az iparcikkekre vonatkozólag azt mondja a miniszter úr, hogy azok főleg olyan cikkek, amelyeket külföldről hozunk be nyersanyag, vagy félkészáruképpen. El is hagytam azokat a cikkeket, amelyeket tényleg részben