Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-174
52 f" &2 országgyűlés képviselőházának l f * pedig attól eltérő és a szükségnek megfelelő i formájukban. Igen t. Képviselőház! A kormánynak a jövőre nézve is ez a célja, hogy tudniillik amint az. ország szükségletei kívánják, szabályoztassanak bizonyos jogviszonyok törvény alakjában. Amint ezek a kodifikatorius munkálatok előrehaladnak, fel fogják ölelni ezt a rendeleti joganyagot is, de természetesen kétségbevonni azt, hogy az ezökben a rendeletekben megszabott szabályozás nincs érvényben: jogibiztonság megrendülésére vezet. (Ügy van! Taps a jobboldalon.) Igen t. f Képviselőház! Tisztelettel kérem az általam előadottakat miut választ tudomásulvenni s ezzel a 'tudomásvétellel konstatálni egyszersmind azoknak a rendeleteknek létét a tÖrvényhozásnalk ebben a Házában. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a víszonválasz joga. Meizler Károly: T. Ház! Ez a kérdés 1932ben H Ház előtt volt. Akkor Ulain Ferenc képviselőtársunk hozta a Ház eïë, akinek a Károlyi-kormánynak belügyminisztere válaszolt ö lényegében ugyanazt mondotta, amit most az igazságügyminiszter úr mondott. 1930-ban Zsitvay igazságügyminiszter úr is hasonlóképpen válaszolt már ebben a kérdésben egy interpellációra s akkor is ugyanezt az álláspontot foglalta el az igazságügyminiszter úr, azonban hozzátette, hogy a törvényhozás a maga részéről soíhasem tűzte napirendre ezt a törvényjavaslatot. Az igaz, hogy a Ház nem tűzte napirendre, de én kérdezem, hogy a Ház szokta-e napirendre tűzni a javaslatokat és azoknak tárgyalási sorrendjét megállaDÍtaní? (Lázár Andor igazságügyminiszter: Csakis! Ez az alkotmányosság!) A kormány terjeszti elő, a kormány csinálja ezt, tehát nem vádolható a képviselőház azzal, hogy ezen a téren bármiféle mulasztást követett volna «l! A magyar jogban az üres formalizmus sohasem szerepelt, a magyar jog mindig azt szokta kutatni, " hogy mi volt a törvényhozó szándéka és célja a törvény megalkotásánál. (Ügy van! a baloldalon.) De itt is az első háborús korlátozást az 1912. évi LIIL te. hozta a 10. $-ában. A törvény azonban megállapította, hogy mikor kezdődik a kivételes hatalom kezdŐDontja s megmondotta, bogv melyik a befejező időpontja: a háború befejezése. Ez ígv volt 1912-ben. A háború alatt nem voltak ezek elegendők s újabb törvénnyel kiterjesztették ezeket a jogokat. Helyes, mert szükség volt rájuk., Most a trianoni békeszerződéssel, 1921 június 6-ával megszűnt volna ezek érvénve, ha ténylea: be nem terjesztik az 1920. évi VI. törvénvcikket Amikor ezt a törvénycikket tárgyalta a kéoviselőház, az akkori igazságügyminiszter, Ferdinándy. nagyon helyesen a következőket mondotta (olvassa): »A törvén vjavaslat elfogadásával tulajdonképnen az alkotmányon esik sérelem és ha a kivételes hatalom állandósulna, a: miniszteri felelősség elve illnzórius«á válna és könnyen fel lehetne forgatni az állampolgároknak törvényben biztosított közszabadsági jogait.« Ennen ezért csak ideiglenesen, meghatározott időre, earv évre kérték ezt a fehatalmazást. A nemzetgvűlés e miniszteri magyarázat után fogadta el ezt a törvényjavaslatot amelynek 2. $-a utasítja a minisztériumot, hogy mielőbb törvényiavaslntot terjesszen be. Ezzel a törvénnvel 1922 július 6-ig hosszabbíttatott meg a kivételps hatalom. Ez is lejáróban volt. A nemzetgyűlés megint meg4. ülése 1937 január 27-én, szerdán. hosszabbította ezt, de most már ismét rövidebb időt, egy év helyett hat hónapot tűzött ki. Az 1922. évi XVII. tc.-ben hat hónapot tűzött ki és kimondotta, hogy ha még hat hónapon túl is akarja a kormány ezt a kivételes hatalmat igénybe venni, abban az esetben köteles négy hónapon belül törvényjavaslatot, beterjeszteni. De t. Ház és t. igazságügyminiszter úr, itt van a nagy tévedés: nem azért írta elő a törvény azt, hogy négy hónapon belül beterjesztessenek ezek a törvényjavaslatok, hogy ezeket a képviselőház előtt visszavonja a miniszter, hanem azért, hogy az letárgyaltassék.^ Itt a törvénynek kifejezetten a szavát kell néznünk. Azért kellett volna beterjeszteni, hogy a szabályozott jogviszonyok törvényes rendezése bekövetkezzék, nem pedig azért, hogy visszavonják. Törvényes rendezés pedig csak úgy következhetik be, ha a képviselőház letárgyalja azt a javaslatot. (Zaj a baloldalon.) Azt hiszem, senki sem állíthatja, hogy a törvényjavaslat benyújtása egyenlő a törvény letárgyalásával. (Zaj.) Ha ez így volna, nagyon sok dolgot igen egyszerűen el lehetne intézni. Tisztelettel utalok arra, méltóztassék az igen t. igazságügyminiszter úr megnézni ennek a törvénynek indokolását. (Nagy zaj.) Ebben a következők vannak. (Felolvassa): »A háború esetére megállapított kivételes hatalom igénybevételére való jog- azonban az 1922:XVII. t.-c. 6. §-a értelmében az 1923 év február H-én megszűnik és ek éppen a rendkívüli idők követelte rendkívüli intézkedések megtéfelére elenyészik a megfelelő jogalap.« (Lázár Andor igazságügyminiszter közbeszól. — Zaj a jobb- és baloldalon.) Igaz, hogy a Ház előtt fekvő javaslatot visszavonták, az is igaz, hogy pár napra rá beterjesztettek egy másik javaslatot, amelynek címe ugyanaz volt, 4e a lényege már nem volt ugyanaz. Ezzel megszűnt a benyújtás jogi következménye és az új javaslat benyújtásához már nem volt ugyanaz a jogkövetkezmény hozzáfűzve, mint az elsőhöz. (Ügy van! balfe161.) Ugyanezért tisztelettel rámutatok összefoglalva arra, hogy hat hónapot rendelt a törvény a benyújtásra; póthatáridőt nem adott az a törvény, amely a felhatalmazást adta. A törvény szava maga is azt mondja, hogy nemcsak »benyújtani« kell, hanem »a jogviszonyok rendezése céljából kell benyújtani«, ami azt jelenti, hogy le kell tárgyaltatni a törvényjavaslatot. (Zaj a jobboldalon.) Nem azért nyújtják be a törvénytjavaslatot, hogy visszavonja a jkormány, hanem azért,* hogy azt le is tárgyaltassa. T. Ház! Éppen ezért az a helyzet, hogy ha a kormány ragaszkodott volna továbbra is ehhez a gondolatköréhez, hogy be kell nyújtani a javaslatot, akkor ma ennek a javaslatnak itt kellene állni a képviselőház asztalán. (Dinnyés Lajos: Hol van? — Zaj jobbfelől. — Felkiáltások a baloldalon: Mit védik? — Lázár Andor igazságügyminiszter: Micsoda beszéd ez? — Nagy zaj. — Horváth Zoltán: Minden, ami alkotmányellenes, az diktatórikus! Megmondta a Közigazgatási Bíróság!) Kétségtelen tehát, hogy amikor mi sürgetjük ennek a dolognak törvényes elintézését és amikor kérjük ezt a törvényes elintézést, ezzel még nem támadjuk a kormányt. Mi nem mondjuk, hogy a kormányzat hibás ebben a kérdésben. Nem ez a kormányzat követte el ezt a — hoery úgy mondjam — slendriánsásrot, azonban a kormányok szívesen felhasználta'^ szívesen éltek ezzel a kivételes hatalommal, mert ez
