Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-192

Az országgyűlés képviselőházának 192 Luxemburgiban, vagy Belgiumban minden további nélkül el lehet fogadtatni, miután a társadalmi viszonyok egészen mások és ennek keresztülvitele elé ott leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak. Kérdem, miért nem helyezi a kormány kilátásba ezeknek az egyezményeknek a 'ratifikálását? Nem helyezi kilátásba azért, mert van egy pontja ennek a kérdésnek, amely ezt megakadályozza és ez a háztartási alkalmazottak Öregségi biztosítása. Ez az egyetlen akadálya ennek, amiért Magyarország ezt az egyezményt nem ratifikálja és hiba, hogy nem ratifikálja. Méltóztassék megérteni, ez nemzetközi szempontból is hiba azért, mert nekünk nines okunk esetleg ezzel takargatnunk vaLamiit, sőt ellenkezőleg, ezzel ki kellene állnunk a kirakatba és uieg kellene mutatnunk azt, hogy Magyarországon mennyivel fejlettebb ez a szociális intézmény, mint például más országokban és mennyivel többet nyújtunk, mint amennyit, maga az egyezmény előír. Miért nem méltóztatik ezt az egyezményt ratifikálni? Azért, mert a háztartási alkalmazottak öregségi biztosítása állítólag leküzdhetetlen akadályokba ütközik. Én elismerem azt, hogy a háztartási alkalmazott fogalma nálunk más, mint külföldön. Külföldön ez a foglalkozás valahogyan tényleg hivatásszámba megy, nálunk átmeneti foglalkozás, amelyet vagy időhöz kötnek, — időszakonkint, különösen télen ismétlődik meg ez. amikor a faluról feljövő lányok vállalnak Budapesten és egyéb vidéki városokban háztartási munkát — vagy pedig j átmeneti foglalkozás fiatal lányoknak, amíg férjhez mennek vagy más pályára mennek-, máshol helyezkednek el. De mes; lehet oldani a problémát, ahogyan megoldották más országokban Az a felfogás ugyanis nem állhatja meg a helyét, hogy valakitől kérik a befizetést és a végén, ha az illető más pályára megy, akkor az illető befizetései elvesznek, tehát céltalanul fizette be ezeket az összegeket. Méltóztassék ezt a befizetést összekötni például azzal, bogy egy bizonyos kiházasítási összeget kap az illető, mint ahogyan egyes államokban meg van valósítva, hoe-y amennyiben bizonyos éven keresztül befizet bizonyos összeget és férjhez megy. akkor joga Van az intézettől yésrkielégítés címén meghatározott összeget kérni. Annak a kiszámítása azután már a matematikusokra tartozik, hogy mennyit lehet adni és ezzel azután minden igényük ki van elégítve. A háztartási alkalmazottak munkaadói körében borzasztó felháborodást keltett az is. hogv havonta 60 fillérrel fel kellett emelni a háztartási alkalmazottak biztosítási díját: néni elvkor azok kiabálnak legjobban, akik nem 60 filléreket, hanem sokkal nagyobb összegeket, sokkal könnyelműbb célokra adnak ki és nagyon érdemes volna egyszer felolvasni a névsort arról, hogy hány ezei- háztartási munkaadó áU Budapesten végrehajtás alatt ^zért mert háztartási alkalmazottai után nem fizette be a befizetendő összegeket ? "Né méltóztassék azt hinni ho«?"v kis összegekről va" szó meH naivon jómódú, gaz^ae- emberek, olyanok, j akiknek a vagyonát a kívülállók is százezrekre, esetleg milliókra becsiilik. tartoznak, azok tartoznak háztartási alkalmazottaik után németkor oárezer pengővel Csak azt nem tudom megérteni, hogy ezekkel szemben a végrehajtnst miért nem forszírozzák olyan szigorúan, mint a szegény kisiparosokkal szemben, akik tnlá*i m«s okok miftt nem, tudtaV ezeknek a kötélezettsée-eknek eledet tetíní Ha tehát ezt nem lehet megcsinálni kötelező alapon, akkor ülése 1937 március 2-án, kedden. 595 méltóztassék az egyezmény elfogadásával kapcsolatban valami ígéretet tenni, vagy pedig valami önkéntes biztosításra valamelyes lehetőséget nyújtani. En a most februárban tartott igazgató-tanácsi ülésen igen részletesen és behatóan beszéltem erről a kérdésről az ügy referensével, az osztály igazgatójával és beszéltem magával a hivatal vezérigazgatójával is, akik mindketten nem tudták megérteni, hogy a magyar kormány miért nem ratifikálja ezeket az egyezményeket. Ezek ismerik a dolgot, Hiszen az ügy referense véletlenül olyan ember, aki magyar viszonylatban sem idegen, hiszen mint osztrák ember a 32-eseknél szolgált, tehát közelről ismeri a magyarokat és tudja, hogy ezeknek a kérdéseknek nincs más akadálya, csak az, hogy a háztartási alkalmazottak biztosítása nem vihető keresztül. Méltóztassék ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni. Lehet olyan szöveget találni, amely egy kötelezettséget tartalmaz és ha a a magyar kormány ezt nem tudja teljesíteni a meghatározott négy vagy öt év alatt, akkor méltóztassék halasztást kérni; formailag ezzel is eleget tesz azoknak a kötelezettségeknek, amelyek az egyezmény elfogadásával kapcsolatosan szükségesek és ezáltal a magyar állam ratifikálni tudja az egyezményt, amelyet az iparii, magánajlkalmazotti és öregségi biztosítással kapcsolatban már különben is elfogadott. En magát az egyezményt helyesnek és szükségesnek tartom, az hiányt pótol és teljesen igaza van az előadó úrnak abban, hogy ennek elfogadása nem nálunk okozott nehézséget, hanem azoknál az államoknál, amelyek felé a bevándorlás irányul, mert azoknak kell majd fizetni és azoknak kell valamelyes áldozatot hozni, Nagyon érdekes, hogy vannak. rendelkezé; sefc az egyezményben, amelyek szerint, amenynyiben valamely tagállam nem rendelkezik máskép, vagy nem tud megegyezni,, akkor azt az állami hozzájárulást, amelyet például Csehszlovákiában kapnak az öregségi biztosítottak, abban az esetben, ha Magyarországra költözik a munkás, nem fogja megkapni. Most méltóztassék elképzelni: miféle helyzet áll itt elő. ha valamely csehszlovák bányatelepen dolgoznak különböző nemzetiségű munkások egy életen keresztül, azután megöregszenek és életük végén mégis honvágy fogja el őket és ha'za akarPak menni. Az egyik hazajön Magyarországba a falujába, a másik hazamegy az ő falujába Ausztriába. Az osztrákoknál vagy egy más országban, például esetleg Lengyelországban. ahol állami hozzájárulás van, a munkás megkapja teljes járadékát, de ha Magyarországra jön. csak kurtított járadékot kap; Az illetőnek tehát egyenesen érdekében áll. hogy ne jöjjön, vissza hazájába, mert ha hazajön, ez neki veszteséget jelent, mivel kevesebbet kap, mert^esetle g elesik attól a 10 pengőtől, amelyet az állam ad; ezTiel tehát, egyenesen arra kényszerítik, hogy külföldön maradjon, mert a magyar állam il ven vonatkozásban nem teszi meg a kötelességét, hanem, mint az előbb említettem, a 4 mülió neugőt megtakarítja önmagának. A másik dolog, amit nagy eredménynek tartok, az. hocy ez az egyezmény vészre szakít a bonosság kérdésével és nincs tekintettel arra, hogy valaki állampolgár-e vagy sem; nem vizsgálja azt, hogy az, aki ott dolgozik, milyen országnak az állampolgára, hanem a járadékot erre való tekintet nélkül folyósítja. Az, aki külföldön járt, de az is, aki idehaza