Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-192

580 Az országgyűlés képviselőházának történik az ajánlási iveknek a választókkal való aláiratása. Ennek viszont következménye, hogy éppen száz olyan aláirót tudok megszerezni a magam számára, akiknek szavazata nagyon is kétséges, akikről nem tudom, mellém állanak-e vagy sem. De ez a rendelkezés nem is száz szavazónak a leszavazását jelenti, hanem százat jelent az én javamra és százat jelent az ellenfelem kárára, ami tehát, 200 szavazónak előre való befolyását teszi lehetővé. Már most, t. Ház, még egy aggály van itt> nevezetesen az az aggály, hogy az aláíratásokat a Választási eljárási periódus első szakában végezhetjük el, amikor a programmbeszédeket még nem mondta el a jelölt. Az az ember tehát, aki aláírja az én ajánlási ívemet, már le is szavazott rám, amikor még nem is ismeri Programm beszédemet, amikor tulajdonképpen még azt sem tudja, milyen pártállású képviselőjelölt vagyok. (Rajniss Ferenc: Ismernek már téged! — Egy hang a jobboldalon: Vizitbe mennek! — Felkiáltások a középen: Ismerik!) Engem ismernek, de nem tudom, hogy igen t. képviselőtársamat, ha majd a következő választáskor egy másik kerületbe megy, ismerni fogják-e? A szóban lévő rendelkezés eredménye tehát az lesz, hogy énreám vagy bárki másra, minden jelöltre leszavaz már 200 szavazó akkor, amikor még nem is tudja rólam vagy a másik kép viselő jelöltről, hoigy az illető milyen programmot vall magáénak, amikor programmbeszédét még el sem mondta. Akkor mi szükség van _ arra, hogy a^ jelölt programmbeszedet mondjon, mi szükség van arra, hogy a választókkal érintkezésbe lépjen és ismertesse a maga álláspontját, amikor 100 szavazata már anélkül is van, hogy az ő pártállását, hovatartozását, programmját ismernék a választók? Ezért tisztelettel ellenzem a 6. § elfogadását és egyúttal tisztelettel kérem, hogy a nagy kerületekre is terjesztessék ki az ajánlási rendszer megváltoztatása. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik Buchinger Manó képviselő úr. Buchinger Manó: T. Ház! A tárgyalás alatt lévő szakasz abban a lényeges intenciójában, hogy az aláirottakat leszavazottaknak is kell tekinteni, nagy és súlyos igazságtalanságot foglal magában. Ez a súlyos igazságtalanság különösen nyilvánvalóvá válik akkor, ha megnézzük, hogy milyen hatással^ lehet ez a törvényjavaslat azokra a választóelemekre, amelyeknek az úgynevezett függetlensége egészen problematikus a mai időkben. Nyilvánvalóvá válik ez az igazságtalanság különösen a dolgozók, a munkás-szavazók nagy rétege számara. Méltóztassanak figyelembe venni, hogy a mai viszonyok között milyen helyzetben van az a munkás, milyen helyzetben van az a tisztviselő, az a földmunkás, aki — tegyük fel — állami vállalatnál van alkalmazásban es ott az irodában vagy az egyes állami gyártelepeken a feljebbvalók egész sora a választások alatt semmi mással nem foglalkozik, mint azzal, hogy idejekorán próbálja elhalászni annak a szegény munkásnak, annak a szegény alkalmazottnak a szavazatát, próbálja biztosítani a hivatalos jelölt számára az ajánlásokat, próbálja a maga számára lekötni ezeket az embereket, jól tudva azt, hogy milyen lelki, sőt gazdasági . nyomást és terrort jelent ez a mai viszonyok között ennek az embernek. • Aki már látott Magyarországon választást vagy a választási aktust megelőző r mozgalmakat^ az igen sokat tudna arról beszélni, hogyan történnek ezek a szavazatfogdosások az állami 92. ülése 1937 március 2-án, kedden. telepen, a bányában vagy máshol. A szavazó szemben találja mag-át a gyárigazgatóvai, aki ött ül a bizottságokban vagy szemben találja magát az ottani nagybirtokossal. Méltóztassék figyelembe venni, hogy az utóbbi esztendőkben a munkások helyzete lényegesen rosszabbodott, A válság esztendői hozták magukkal azt a helyzetet, hogy a munkás vagy az alkalmazott valósággal remeg ma a munkáért vagy a kondícióért és katasztrófa számára, ha a munkából kiesik. Ilyen gazdasági, társadalmi, erkölcsi nyomás alatt hogyan tudjon az az alkalmazott, az a munkás ellenállni annak a terrornak, amely úgynevezett kenyóradó gazdája részéről éri őt. Ezekre a szempontokra tekintettel keli lennünk akkor, amikor számolunk azzal, hogy a munkás, az alkalmazott a mai viszonyok között sok esetben nem tehet mást, mint hogy szívességből aláírja az ajánlási ívet. He van a dolognak másik oldala is: a munKílS, MZ alkalmazott, a tisztviselő az ő társadalmi osztálya iránt, politikai szervezete, pártszervezete iránt, de egyszerűen az ő munkás és alkalmazott testvérei iránt is, valósággal mo- ' ralis kötelezettséggel tartozik. Vájjon nem történhetik-e tehát meg az, hogy a munkás vagy az alkalmazott abba a helyzetbe jut, hogy két irányban kell valahogyan lavíroznia és két helyre kell aláírását^ odaadnia az ajánlások al1 kalmával? De ezenkívül azt is tudom, hogy kongresszusokon, gyűléseken, tanácskozások alkalmával, — hogy úgy mondjam — még a politikai nobilitás is sokszor arra bír valakit, hogy tegyük fel, ha egy indítványt tárgyaláshoz akar segíteni, aláírását odaadja. Ezzel még nem mondta meg azt, hogy az indítvány mellé áll;^ pusztán csak politikai liberalizmusból elősegítette azt, hogy cLZ clZ indítvány tanácskozásra kerüljön, több kötelezettséget viszont nem vállalt. Itt látom ennek az egész törvényjavaslatnak helytelen intencióit és ezért tartom politikailag morálisabb, helyesebb, modernebb, tisztább dolognak azt, ami más országokban van, ahol az ajánlás már csak puszta formalitás, míg itt farkasvermeket ásnak, megkötözik száz és százféle módon a szavazókat abból a célból, hogy ilyen kény szeraláírásokat biztosítsanak maguknak és ezekkel akarnak — nem tudok más kifejezést erre — politikailag nyerészkedni. Ez olyan igazságtalanság, amely ellen fel kell szólalnunk és amely ellen dolgoznunk kell. Tetézi még ezt a politikai álmorált, hogy a kormány éppen ezen az alapon akarja büntetni azokat, akik esetleg két ajánlási ívet írnak alá és ennek a politikai álmorálnak alapján akarja kodifikálni a törvényjavaslatban azt, hogy aki egyszer az ajánlóívet aláírta, egyszersmindenkorra szankcionálta a maga szavazatát. Ezek tarthatatlan spekulációk és azt hiszem, ezt a kormánynak is be kellene látnia és a törvényjavaslatot ilyen értelemben kellene módosítania. Meg kell adni a választónak azt a lehetőséget, hogy eltekintve most már az ajánlás aktusától, a tulajdonképpeni választási aktusnál, a szavazásnál a maga elhatározását végleg kifejezésre juttathassa; igenis ez legyen a szavazás utolsó aktusa „ és ennek az ajánlás ne prejudikálhasson. Ezek alapján tisztelettel csatlakozom az ide benyújtott módosításokhoz,, az eredeti szöveget pedig nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Ház! Én is elvi aggályokból csatlakozom azokhoz az előterjesztések-