Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

48 Az országgyűlés képviselőházának 1 bába, hogy bírói, mégpedig' legfelsőbb bírói, közigazgatási bírói ítéletet kritika tárgyáva tett. Ezt az igazságügyminisztemek kétségtelenül nem szabad tennie. (Ellenmondások jobbfelől. — Egy hang jobb felől: Mindenkinek szabad! — Hunyadi-Vas Gergely: Tudományos kritika!) Semmiféle kritika tárgyává nem szabad tennie! De éh nem ezt tartom fontosnak. Majd a hivatalos hely, illetőleg az irányadó hely nyilatkozott, mégpedig a. nyilatkozatokban a hivatalos hely igyekezett a közigazgatása bíróság eme ítéletének hatályát minél inkább deminuálni és ennek jelentőségét csökkenteni. Az első ellenvetés ezzel a bírói ítélettel szemben az, hogy ennek a bírói ítéletnek nincsen elvi jelentősége, mert hiszen ez csak egyetlen-egy konkrét esetre vonatkozik és minthogy konJkrét esetre vonatkozik, nem bír jogszabály jellegével, tehát egy adott esetben ugyan eldöntötte a kérdést, tehát X. esetében eldöntötte a kérdést, de Y-ra már egyáltalában nem vonatkoztatható. Ugyanekkor szembeállította a hivatalos hely, vagy legalább is szembeállították ezek a kommünikék a közigazgatási bíróság ítéletét a m. kir. Kúria ítéletével, (Felkiáltások jobbfelől: Gyakorlatával!) azt mondván, hogy viszont... (Bornemisza Géza a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: Gyakorlat! — Zaj.) Az igen t. iparügyi miniszter úr tudomásom szerint nem jogász. Örülök, hogy ért hozzá, de úgy látom, hogy nem tökéletesen. (Zaj.) Nem hasonlítható össze a közigazgatási bíróság ítélete például a kir. Kúria jogegységi tanácsának döntésével, amely döntés mindenkire nézye kötelező, tehát a kir. Kúria alá rendelt összes bíróságokra és természetesen mindazokra nézve is, akik ezeknek a bíróságoknak bármelyikéhez fordulnak. Ez kétségtelen, természetes dolog. Minden jogász tudja, hogy a nyilatkozatnak ez a része teljesen helytálló. Nagy hiba volna azonban a kir. Kúria állásfoglalását ebben az ügyben úgy beállítani, mint amely ellensúlyozni képes a Közigazgatási Bíróság álláspontját. Ez teljesen téves beállítás volna. (Felkiáltások a jobboldalon: Miért?) Mindjárt ki fogom fejteni, hogy miért. Való igaz, hogy nem alkot jogszabályt a Közigazgatási Bíróság döntése. Az is igaz, hogy a Közigazgatási Bíróság bármikor más álláspontra is juthat, egy következő, adandó esetben is másképpen határozhat. Az is igaz, hogy magára a minisztériumra semmiféle döntő behatással nem kell, hogy legyen a Közigazgatási Bíróságnak ez az ítélete. Ezzel az ítélettel szembehelyezkedni azonban mégsem lehetséges, mert egy következő adott esetben .szintén azonnal panasszal élhet a Közigazgatási Bíróisághoz az érdekelt személy és akkor a Közigazgatási Bíróság előreláthatóan ismét ezt a határozatot fogja hozni. (Egy hang a középen: Vagy pedig nem!) Megmondom miért előreláthatólag. Azért, mert a Közigazgatási Bíróság nem lehet annyira inkonzekvens, hogy amikor alapos megfontolás után és kellő előrelátás mellett, igazán nagy körültekintéssel megállapított egy ilyen tényt kardinális ügyben, a következő ügyben ennek az ítéletnek az ellenkezőjét hozza meg. (Huaiyadi-Vas Gergely: Hát a Kúria?) Méltóztassék megvárni, t. kartársam, erre ki fogok térni, ne tessék az időmet elrabolni. (Dinnyés Lajos: Kartárs, csendben lenni !) Nem látszik valószínűnek, hogy a közigazJf. ülése 1937 január 27-én, szerdán, gatási bíróság megváltoztassa ebben a kérdésben állásfoglalását, mert a közigazgatási bíróság, nem^ az első ilyen határozatot hozta, egy ízben már határozott hasonló tárgyban és akkor azt mondotta ki, hogy bármelyik hetilapot miniszterelnöki engedély nélkül lehet napilappá átalakítani. Ez^ érdemében teljesen hasonló döntés, tehát már két hasonló döntése van a közigazgatási bíróságnak. Egyébként is az ítélet annyira logikus, annyira jól megindokolt, hogy nem valószínű, hogy ezzel ellentétes döntést a közigazgatási bíróság hasonlóan jól meg tudna indokolni. Nyilvánvaló, hogy a közigazgatási bíróság álláspontja hasonló ügyekben ezentúl is ugyanez lesz. így tehát a közmorállal lenne ellentétes az, ha alsófokú közigazgatási hatóságaink, vagy akár a minisztérium, szembehelyezkednének a közigazgatási bíróságnak ezzel az ítéletével. Való igaz, amit az előbb mondottam, hogy a kir. Kúria döntvénye kötelező az alsóbíróságok számára. Ez így van. Az is igaz, jól tudom, hogy a kir. Kúria ebben a kérdésben a Közigazgatási Bíróság megállapításával ellentétes^ határozatot, jogegységi döntvényt hozott. Métóztassanak azonban türelemmel lenni, mindjárt rátérek, hogy mégis mi itt a különbség. A Kúria^ azt mondotta ki, hogy a javaslat benyújtásának puszta tényével a kormány eleget tett a törvényhozás által megszabott feltételnek. A kir. Kúriának ez a megállapítása azonban ebben az esetben nem kompetens, (Mo£gŐ£ a jobboldalon.) mégpedig azért nem, mert a kir. Curiának ez a megállapítása (Zaj a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Kartársak csendben lenni!) egészen más szempontból kifolyóan történt. A Kúria ugyanis pusztán magánjogi és büntetőjogi szempontokat tartott szem előtt, de nem vizsgálhatta a kérdés közjogi vonatkozásait. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, tudjuk, hogy a büntetőjog mennyire közjog, de tulajdonképpen nem az a közjog. Ez tehát egészen más álláspont és a kettő nem állítható egymással szembe. Még egy dologra hívom fel a t. Ház figyelmét és ez az, hogy a m. kir. Kúriának előre kellett látni a a büntető ügyekben és polgári perekben is azokat a konzekvenkciákat, amelyek akkor álltak volna elő, ha nem ezt az álláspontot foglalja el. A büntetőjog terén ugyanis az a helyzet, hogy amikor a bűnöző elköveti azt a bűncselekményt, fennáll már az a bizonyos jogszabály, az a jogszokás, amely éppen ezen a döntésén alapul, következőképpen másrészt pedig polgári ügyekben a felek megkötik szerződéseiket, vagy megállapodásaikat és bizonyos jogviszonyok keletkeznek azzal a tudattal, hogy a kir. Kúriának ez az álláspontja. Ha a kir. Kúria más álláspontot foglalna el, ezzel természetesen zavart keltene és az egyének jogait kétségtelenül bizonytalanná tenné. Azt tartom lényegesnek az egész kérdésben, hogy a közigazgatási bíróság nem dönthet magánjogi és büntetőjogig szempontok szerint, a közigazgatási bíróság ítéletének . nincsen magánjogi és büntetőjogi jelentősége, s azonképpen a kir. Kúria határozatainak van magánjogi és büntetőjogi szempontból jelentősége, de közigazgatási, közjogi szempontból, alkotmányjogi szempontból jelentősége nem lehet. (Hunyadi-Vas Gergely: Ez nem helytálló! — Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Alapvető, elemi tévedés!)