Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-190

54& Az országgyűlés képviselőházának ÎÔ vei máról-holnapra egyszerre, hangos ós lelkes i szószólói lesznek a demokráciának. T. Ház! Maradjon meg mindenki a maga | felfogása mellett. Ez a felfogás legyen azon­ban igaz szívből fakadó, meggyőződéses és be­csületes, és mindenkor azok alkossák a képvi­selőház többségét, akik egyformán gondolkoz­nak, nem pedig azok, akik divergálnak. Akik­nek más felfogásuk volt négy és fél hónappal ezelőtt, azok ne változtassák meg politikai véle­ményüket egyik hónapról a másikra. (Meizler Károly: Meggyőzték őket!) Koncedálom azt is, hogy valakit meggyőz­nek, de az illető ne akkor győzesse meg ma­gát, amikor a hatalom, is megváltoztatta fel­fogását. Ennek a meggyőződésnek a változása történjék meg akkor, amikor ebből reá semmi­féle politikai előny nem háramlik. Nagy szük­ség van erre, nehogy a magyar nép, amely máris készül a jogainak a gyakorlására, — ami kitűnik abból is, hogy a reménykedés jelent­kezik az országban, mert az egyszerű nép kö­zött járva, valami felszabadulás érzését lehet tapasztalni és megállapítani — egy újabb csa­lódásra ébredjen. Azt hiszem, politikailag nagyon helyes, ha azt az atmoszférát, amely^ itt négy és fél hó­napja uralkodik, még tovább mélyítjük, s ak­kor meg vagyok győződve, hogy a különböző polgári - pártok az új választás után igen közel fognak kerülni egymáshoz, (vitéz Martsekényi Imre: Már előbb!) Az a véleményem, hogy azok a pártok, amelyek a Friedrich-féle vá­lasztáskor kialakultaik, fognak ide újból több­ségbe bekerülni, azért, mert ezek a pártok fe­jezték ki 1920-ban a magyar nép akaratát. A problémák pedig azóta nem változtak, legfel­jebb elmélyültek azáltal, hogy nem nyertek megoldást. Ezek a pártok fognak tehát ide is­mét többségben visszakerülni. Ezek a pártok tegyék meg az előmunkálatokat és tegyék meg kötelességüket a magyar nemzettel szemben. Sajnos, a magyar nép politikailag nincsen kellőképpen iskolázva. r Nem azt mondom, hogy nem érett, — hiszen érett, mert ezer esztendő alatt megszerezte érettségét — a nemzet poli­tikai iskolázottsága azonban még hátra van. A polgári pártoknak kötelességük mindent megtenni éppen a szélsőségekkel szemben való védekezés miatt, hogy mielőtt a. magyar nép a titkos választójog birtokába jut, érezze azt, hogy a magyar intelligencia törődik vele, a magyar polgári pártok vezetői községről-köz­ségre járva világosítsák fel az ő hivatásukról, az ő kötelességükről önmagukkal, családjuk­kal és nemzet jövőjével szemben. Ha ebből ^ a szempontból nézem a pártokat, a kormánypárt igen előnyös helyzetben van, viszont hátrányos helyzetben van ezen cél el: érése szempontjából abban a tekintetben, hogy már nem rendelkezik azzal a népszerűséggel, amely alkalmas a nép ilyen irányú nevelésére. Nincs más hátra, mint a kereszténypárt és a kisgazdapárt kötelességévé tenni és r vállalni, hogy ezt a felvilágosító, ezt az iskolázó mun­kát végezze. (Kun Béla: A Nep.-pel mi lesz akkor?) A kisgazdapárt és a kereszténypárt lesz a mai egészséges polgári politikai felfogás leté­teményese a jövő képviselőházban is, amelyet titkosan fognak megválasztani. (Kun Béla: Szóval miénk lesz a többség!) Ez nem jelenti azt, hogy az igen t. kormányzópártnak azok a tagjai, akik akár személyileg, akár egyéb vo­natkozásiban, komoly gyökerekkel bírnak vá­). ülése 1937 február 25-én, csütörtökön. lasztókerületükben, nem fognak ide visszatérni, — mert vissza fognak térni! — de akkor ezek a polgári párotk már nem fognak egymástól ilyen távol állni, hanem igen közel fognak jutni egymáshoz lelkileg és közös programjuk szem­pontjából. iS épp ein erre kell előkészülnünk ak­kor, amikor a szélsőségek ellen fel akarjuk venni a harcot. Sajnos, az ellenzéki pártok a nemzettel szemben ezen reá háruló kötelességüknek nehe­zen tehetnek eleget, mert először is nincs kellő sajtószolgálat, amely a néphez el tudna jutni, — hiszen a sajtó a nép szempontjából ma anya­gilag^ elérhetetlen vagy kismértékben elérhető — másodszor pedig ezek az ellenzéki polgári pártok, amelyeknek az volna a feladatuk, hogy lelkileg előkészítsék a bizalom alapján a nem­zetet, a népet a jövő titkos szavazásra, anyagi­lag a lehető legrosszabb helyzetben vannak. Már pedig politikai akciókat anyagi támogatás nélkül alig lehet folytatni. (Meizler Károly: A kartelekkel nincsenek jóban!) A magyar társa­dalomnak nagy hibája és a magyar politikai életnek hallatlan mulasztása, hogy anyagi ala­pot a pártok részére nem szerzett abból a célból, amire most oly nagy szükség lenne, hogy fel­világosítsa a népet és felvértezze a szélsőségek ellen. (Kun Béla: Nincsenek kartelbarátaink!) Mivel azt látom, hogy a kormányelnök úr és a mai kormány át van hatva attól a törté­nelmi felelősségtől, amely terheli azt a kor­mányt, amely a népnek több jogot ad, mivel azt látom, hogy ez a kormány átérzi azt a köteles-., séget, hogy a néphez nem erőszakos úton, ha-, nem. a keresztény testvériség alapján kell kö­zeledni, ezért ezt a törvényjavaslatot elfoga­dom. 1931 óta, amióta a Háznak tagja vagyok, ez az első törvényjavaslat, amelyet elfogadha­tok, de elfogadom ezt azért is, hogy kifejezzem a polgári pártok szolidaritását azzal a politikai elgondolással, amely nem iheccelődésekkel, nem erőszakkal, hanem igenis a lelkek összekapcso­lásával keresi az útját annak, hogy ennek a nemzetnek szebb jövőt építsen. {Élénk helyeslés és taps a balodalon és a balközéven.) Elnök: Szólásra következik Kun Béla kép­viselő úr. Kun Béla: T. Képviselőház! Az idő előre­haladottsága folytán kérem a t. Ház szíves hozzájárulását ahhoz, hogy beszédemet holnap mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a kért halasztáshoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást meg­adja. . . T. Ház! A napirend tárgyalására szánt idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. f ­Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, pénteken dél­előtt 10 órakor tartsuk meg s annak napirend­jére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását, továbbá a Hidas és Püs­pöknádasd, valamint Bonyhád és Nagymá­nyok községek közötti határrendezéssel kapcso­latos területátcsatolásról szóló belügyminisz­teri jelentés, az 1935. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által az öregség, rokkantság, halál esetére szóló biztosításban szerzett jogok r fenntartá­sára irányuló nemzetközi viszonosság létesíté­séről tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényja­vaslat, és végül az 1934. évi XII. te. 27. §-ában, illetve az ennök alapján kibocsátott tervezet­ben biztosított kivételes jogkörben tett t intéz­kedésekről szóló belügyminiszteri jelentés tár­gyalását.

Next

/
Thumbnails
Contents