Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 193? február Éi-én, szerdán. 519 hes, de ez az 5—6%-os kulcs a bérlők esetében sem változik. A lényeg itt a kisbérlők helyzete és a kis­fa érlőknél neancsaik ez a kérdés a fontos. Az egészen kicsiny kisbérlő, sajnos, vagy bála Istennek, — nem is tudom, hogyan mondjam — ritkán van eladósodva, mert nem kap hitelt. Az egészen kicsi bérlőnek a bérbeadójával való jogviszonya és a bérösszeg kifizetése a rend­kívüli nehéz kérdés. Ha megnézzük a helyzetet, az olyan tömeges kisbérleteknél, aminőket Szeged városa és számos más közület alakított, látjuk, hogy ott rendkívüli engedmények vol­taik, aanielyeikire szükség volt, mert ez elsőrangú szociális kérdés, (Dinnyés Lajos: Még mindig magas!) de azt hiszem, hogy ezek az engedmé­nyek néha inkább túlmentek a szükséges hatá­ron, mint hogy innen maradtak volna. Végül méltóztatott érinteni a gazdahitel kérdését. Méltóztassék meggyőződve lenni ar­ról, hogy ezek a védelmi intézkedések — ha le­hetséges volna ezeket a bérlőkre kiterjeszteni — csirájában megölnék egy újabb gazdahitel felépítésének lehetőségét, mert hiszen a korlá­tozó intézkedések képezik a legfőbb okát an­nak, hogy a normális hitelélet nem alakul ki, mi tehát ezeknek a rendelkezéseknek terén sem a kisiparosoknál, sem a bérlőknél nem me­hetünk tovább, hanem egyéb vonalakon és leg­főképpen a gazdasági helyzet javulása révén kell várnunk helyzetük jobbrafordulását. Azt hiszem, jó szolgálatot teszek mindnyájunknak, ha ezt nyíltan mindenki előtt megmondom. Ezeket voltaim bátor az. interpöUáeaória vá­laszolni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. Gallasz Ágost Rudolf: T. Ház! Már annak­idején, amikor a gazdavédelmi rendeleteket a kormányzat kiadta, szó volt arról, hogy a bér­lők,, vállalkocaók. A bérlőik szívesen belemennek abba, ha a Gyosz. fogja őket megvédeni, de azt remélik, hogy akkor ők is abban az elbánásban fognak részesülni — amint az előbb említet­tem — mint a cukorgyárak, malmok és a töb­biek. Ez volna a legjobb megoldás és akkor fel kellene őket hívni, hogy lépjenek be a Gyosz.­ba és ott keressenek védelmet. (Mozgás-) Én egyébként most csak azokról a bérlők­ről beszélek, akiknek nincs földjük. Ma a kis­bérlők között vannak középbérlők és középbir­tokosok fiai közül is sokan, akik szintén mint bérlők dolgoznak. A legnagyobb baj az, hogy azok a szegény bérlők, akik 7.5 vagy 8 százalé­kos kamatot fizetnek mindenképpen ki vannak téve a hitelezőknek és arra kényszerülnek, hogy abbahagyják munkájukat. Nem szabad elfelejteni, hogy 1931-ben _ a bérlők, — amint mondani szokták — egy tyúk­kal kifizethették volna az adósságaikat, ha az államhatalom a hitelezők javára nem veszi igénybe az aranypengőt, a bankzárlatot és a többi ehhez hasonló intézkedést. (Zaj és moz­gás.) Ha a krach bekövetkezett volna — ame­lyet az állam, a pénzügyi kormányzat nagyon okosan és helyesen megakadályozott, ha az ál­lamhatalom nem tett volna ilyen intézkedése­ket, akkor a bérlő ez időben is egy borjúval ezreket fizetett volna ki. Ha a bankérdekeltség ilyen nagyfokú védelemben részesült az állam­hatalom részéről ... (Fabinyi Tihamér pénz­ügyminiszter: Nem a bankérdekeltség! A pengő mindannyiunké! — Ügy van! — Zaj.) Ez csak az elv. Azt mondták, hogy a nemzet becsülete a pengő. De a font sem az angol nem­zet becsülete és a többi nagy ország is megmu­tatta, hogy nem a pénz a nemzet becsülete. Az igazság a nemzet becsülete. Ebben az esetben pedig a tények azt mutatják, hogy a bankok kaptak védelmet, a bérlők pedig nem kaptak védelmet, s adósságaikat ki kellett fizetniök. Hogyan lehet tehát most kiszolgáltatni ezt az általam említett 140.000 főnyi tömeget egy olyan bankérdekeltségnek, amelyet csak az ál­lamhatalom védett meg attól, hogy a vagyonát az utolsó krajcárig elveszítse és amely most akkor mondja fel a kölcsönét a bérlőnek, ami­kor akarja. A bérlők most amúgyis csak va­gyonrészleteket akarnak megmenteni maguk­nak. Annakidején Imrédy akkori pénzügymi­niszter úr is megértéssel fogadta ezt a gondo­latot és el is rendelte záros határidőn belül a bérlőadósságok összeírását. A pénzügyminiszter úrnak a részletkérdé­sekre vonatkozó válaszát tisztelettel tudomásul veszem, a válasz többi részét azonban sajnála­tomra nincs módomban tudomásul venni. (He­lyeslés balfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatnak-e az interpellá­cióra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. . Csoór Lajos, Baross Endre képviselő urak egy-egy rendbeli, Payr Hugó képviselő úr két­rendbeli interpellációinak elmondására halasz­tást adtam. Hátra van még a. mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegy­zőkönyvet felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa, az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben 1 ? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesí­tettnek jelentem kii és az ülést bezárotm. (Az ülés végződött délután 2 óra 46 perckor.) Hitelesítik : Huszovszky Lajos s. h. Marastoni László s. k, naplóbíráló-bizottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. £t.

Next

/
Thumbnails
Contents