Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

Az országgyűlés képviselőházának 1S9. ülése 1937 február %'4-én, szerdán. 513 forgalma az ő forgalmúiknak 17'2 %-át, Anglia- t val való forgalmuk pedig 21'3%át teszi ki. Nem olyan életbevágóan fontos tehát, a hat oslói • országnak egymással való forgalma; inkább az i a fontos és a lényeges nekik, hogy a szaba- i dabb. kereskedelena fogalmát az egész világ : gazdaságpolitikájába belevigyék. Itt van az a pont, ahol, szerény meggyő- i ződésem szerint, nekünk, mint szintén kis or- ! szagnak, ebbe az eszmeirányiba, az oslói megállapodásnak ebbe az irányzatába bele kellene I kapcsolódnunk. Azért tartom ezt szükségesnek, mert hiszen nem véletlenség az, »hogy Európának hat rendkívül vagyonos, közgazdasági kultúrában igen magas színvonalon álló országa egyesült ilyen törekvésben, mint úgynevezett kis országok. Ez kifejezésre juttatja annak az igazságát, 'amit a közgazdasági tudomány is hirdet és amit a gyakorlati közgazdák is ismernek, hogy a kereskedelempolitikai korlátozásoktól legtöbbet a kis országok szenvednek és hogy azok az autarohikus törekvések amelyek divatban vannak »erviselhetők lehetnek nagy országokban, de elviselhetetleneik kis országokban. Az osztrák kereskedelmi 'miniszter úr, aki az utóbbi hetekbein itt járt, kitűnő előadásban tárta elénk ezt a gazdaságpolitikai meggyőződését, amelynek megdönthetetlen igazságát ennek a hat államinak a kereskedelem felszabadítása iránti törekvése mutatja a gyakorlatban. Mutatja^ ezt mindennél világosabban az az egyszerű megfontolás is, hogy egy kis ország autarchiát nem-is valósíthat meg, egyrészt azért, mert természeti kincsek nem állanak olyan mértékben rendelkezésére, hogy egész gazdasági életét saját gazdaságára tudja építeni, másrészt pedig azért, mert mihelyt tárgyalnia kell más országokkal, a kis ország természetesen 'hátrányban van, mert amit ő nyújtani tud a nagy országnak, az olyan kis hányadot jelent annak kereskedelmi forgalmához képesít, 'hogy nem ülhetnek mint egyenlő erejű felek a tárgyaló asztalhoz. Maga List Frigyes, aki először, — és talán utoljára is — mert több ilyen könyvet nem is tudok — valóban a véd vámos rendszer elméletét igyekezett kidolgozni, Nationales System der politischein Oekonomiie című munkájában, amdkor a sok kis külön vámterületre osztott Németországnak &gy nagy vámterületbe való összefogását és azután a nagy vámterületnek a külfölddel szemben való elzárkózását ajánlotta, ismételten utalt arra, hogy kis országokra természetesen az ő védvámos elmélete nem vonatkozihatik. Ezt az elméletet azóta is minden közgazdasági tudományos könyv aláírja. A másik dolog, ami még inkább kellene, hogy .minket ilyen eszmeáramlat felé vezessen, az, hogy ha valamely országnak, úgy egy agrároirszágmak feltétlenül csak az. lehet az érdeke, hogy minél szabadabb kereskedelmi forgalom fejlődjék ki az egyes államok között. Nem véletlen, t. Ház, hogy a fiziokrata iskola, amely a szabadkereskedelmi forgalmat hirdette a merfcantilis iskolával szemiben, volt az, amely egyúttal a (mezőgazdaság egyedül produktív voltát hirdette. Világos, hogy a kettő között összefüggé s vám, okozati összefüggés, amelyet elénk tár annak megfontolása, hogy míg egy gyáripari vállalat rossz konjunktúra esetén átinelyezkedlhetíik más konjunktúrának megfelelő cikkek gyártására, niíg egy gyáripari vállalat időlegesen munkáját meg is szüntetheti, míg egy kereskedő tevékenységét az egyik cikk iforgalomibiaihoziaitaláról a másikra áthelyezheti, addig a mezőigazda számára nem maradj más tevékenysége, mint éppen csak a földművelés, a mezőgazda mean zárhatja be üzemét, a ^mezőgazdaság termelésre és ha előrehaladt stádiumban van a termelés, exportra kénytelen berendezkedni és mert ez így van, azért jut a vámpolitikai elzárkózás idejében olyan nehéz, olyan kedvezőtlen helyzetbe, mint amilyen helyzetet szenvedett végig Magyarország mezőgazdasága is az elmúlt esztendők során. T. Ház! Ezért látom nagy sajnálattal azt, hogy ebbe az eszmeirányzatba, amely kezd most már jelentkezni, és amelynek első praktikus megnyilvánulásait a külföldön nagy országokban is, mint például az Egyesült Államok, de különösen kicsiny országokban, mint például ezek az oslói államok, láttuk, ebbe az orientálódásba a magyar kormány egyáltalán nem kapcsolódik be, a magyar kormány még mindig azt a gazdaságpolitikát követi, mintha most volnánk a korlátozások kiépítésének vagy legalább is stabilizálásának korszakában. Erre vonatkozólag a legkeserűbb tapasztalatként akarom felhozni azt, hogy amikor külföldön ilyen irányzatok mutatkoznak, akkor például a mi kormányunk most február 15-én adott ki egy rendeletet, amely megint 104 tarifaszám alá tartozó árukra nézve mondja ki a behozatali engedélyhez való kötést, ami megint új korlátozásokat tartalmaz, úgyhogy ma már 975 vámtarifaszám közül körülbelül 700-nál van a behozatal részben vagy egészben engedélyhez kötveElnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Éber Antal: Kérem a t. Házat, hogy beszédidőmet tíz perccel meghosszabbítani méltóztassék. Elnök: Kérdem á t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Éber Antal: Azt gondolom, hogy olyan túlzások nyilvánulnak meg ezekben az újabb korlátozásokban, olyan ragaszkodás ahhoz az elvhez: minden áron megakadályozni a szabadabb forgalom helyreállítását, — hogy ez ellen ezeknek az általam előbb felhozott példáknak láttára valóban tiltakozó szavukat a szabadság érdekében fel kell emelni. A külkereskedelmi hivatalnak általam igen nagyrabecsült elnöke, programmatikus nyilatkozatot is tett közzé a Pester Lloydnak inult évi karácsonyi számában, ahol már nem úgy tárgyalták ezeknek a korlátozásoknak a rendszerét, mint amely csak egy természetes kellemetlen következménye volna annak, hogy más országok korlátozásokat eszközöltek — a régebbi időben legalább ezt a fügefalevelet a mi protekcionista és prohibicionista kormányzatunk felhasználta, — hanem ebben a cikkben már imimt programmai vian felállítva az, amit úgy fejez ki, hogy mindennek meg kell történnie, ami a kötött gazdálkodás rendszeréit stabilizálhatja. • Az ellen, hogy egy kis ország, mint a mienk, hogy egy agrárország, mint a mienk, egyenesen ennek a kötött ^rendszernek stabilitását mint programmot állítsa be, határozottan tiltakoznom kell. Azért voltam bátor ezt az interpellációt a mélyen t. miniszterelnök úrhoz intézni, mert remélem, hogy ez nem a kormány 73

#