Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-174
Az országgyűlés képviselőházának 11U. ülése 1937 január 27-én, széf dán. 41 tárgyalás után megtartott zárt ülésében a következőleg határozott: Az állandó összeférhetlensiégi bizottságinak, mivel az összeférihetlenségi bejelentés csak egy, a Házon kívül elmondott olyan beszédre van alapítva, mely beszédben iaz összeférhetlenség fennforgásának állítása foglaltatik, továbbá, mert a házszabályok 60. Vának (3) bekezdése szerint a bejelentésnek lényeges kelléke az, hogy imlatga a bejelentő állítása, hoigy reánézve r valamely öszeférhetlenségi eset fennáll és ezt az. összeiérhetlenségi esetet a törvény 'illető szakaszára és pontjára való hivatkozással magamak a bejelentőnek kell tüzetesen megjelölnie, nem pedig arra hivatkoznia, hogy mas valakinek, egy Házon kívül tett nyilatkozatában milyen tényállás foglaltatik, mert ez szabálytalan és laiz eljárás alapjául nem szolgálhat. Vissza kellett utasítani az összeférhetlensági bejelentésit legfőképpen azért, mert az összeférhetleinségi törvény a 21. § és a 22. § imásodik 'bekezdésében elősorolt eseteken kívül, amelyek akkor kötelezik önbejelentésre a képviselőt, ha váliasztáskoir van összeférhetlenhelyzetben, vagy pedig ha örökösödés útján jutott össze neon férő helyzetbe — önhejelentést nem ismer.« Elnök: A házszabályok szerint vitánali;, határozathozatalnak helye nincs. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. (Zaj a szélsőbaloldalon.) ^ T. Ház! A tegnapi ü'ésünkön hozott határozatunk értelmében 6 órakor az interpellációk tárgyalására térünk át. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor társuk (Helyeslés.) és annak napirendjért tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak javaslatomat elfogarni? (Igen!) A Ház javaslatomat magáévá tette. Az interpellációkat megelőzőleg az írásbán adott miniszteri válaszokat fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék előbb a földmívelésügyi minisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök úrnak Éber Antal képviselő úr által múlt évi november hó 11-én a tűzifaforgalom szabadságának helyreállítása tárgyában előterjesztett interpellációjára adott válaszát felolvasni. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) vitéz Kenyeres János jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Éber Antal országgyűlési képviselő úr 1936. évi november hó 11-én elmondott interpellációjában azt a kérdést intézte hozzám, hogy tekintettel^ arra, hogy az úgynevezett Faforgalmi Részvénytársaság tűzifakoncessziója lejár, hajlandó vagyok-e a jelenleg érvényben levő koncesszió lejártával a tüzifaforgalom szabadságát helyreállítani! A felvetett kérdésre, az erdőgazdaság helyzetének ismeretében és a jövedelmezőséghez fűződő közgazdasági érdekekre figyelemmel azt kell válaszolnom, hogy a tüzifaforgaloni szabaddá tételét jelenleg lehetőnek nem tartom. Az újabb szabályozást illetően ezidőszerint csupán anynyit jelezhetek, hogy a múlt tapasztalatainak figyelembevételéveL a tűzifa értékesítési rendszerének megállapításánál igyekezetünk arra irányul, hogy az erdőbirtokosok érdekei mellett, a lehetőségek szabta keretben, a fogyasztás és kereskedelem érdekei is védelemhez jussanak. Kérem a t. Házat, hogy írásbeli válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, 1936 december hó 12. Darányi s. k.« (Kun Béla: Nem igyekezni kell! Le kell szállítani a tűzifa árát, meg kell szüntetni ta monopóliumot! Méregdrága a fa! Nem tudja a szegényember megfizetni!) Elnök: Éber Antal képviselő urat illeti a szó. Éber Antal: T. Képviselőház! Nagy sajnálatomra nem vagyok abban a helyzetben, hogy a földmívelésügyi miniszter úr válaszát tudomásul vegyem, sőt rendkívül csodálkozom azon, hogy a mélyen t. miniszter úr a jövedelmezőségi szempontokra, hivatkozva, mintegy bejelenti, hogy megint tűzifakoncessziós rendszer lesz,, hogy ez a rendszer tovább fog folyta tódni és legfeljebb abban lesz változás, hogy nem ugyanazok lesznek a haszonélvezői a tűzifakoncessziós rendszernek, akik eddig voltak, hanem az erdőbirtokosok, vagy túlnyomóan a nagy erdőbirtokosok lesznek az új rendszer haszonélvezői. T. Ház! A földmívelésügyi miniszter úr jövedelmezőségi szempontokra hivatkozott. Ha ezek a szempontok az előző kormány eljárásában 1931 elején még szerepet játszottak, ez némileg még megérthető volt, bár akkor is azok a szempontok, a T nelyek ahhoz fűződtek, hogy az erdőbirtokosok tűzifájukért többet kapjanak, kielégíthetők lettek volna egy ilyen mesterkélt konstrukció beiktatása, egy ilyen koncessziós donáció juttatása nélkül is, mint ami történt. Lehetséges lett volna ez az4rt. mert a tűzifában nagy nértékű importra vagyunk szorulva, olyan cikkben pedig, amelynél az importra rá vagyunk szorulva, elegendő, ha a kormány az importált mennyiséget úgy szabályozza, hogy abból egy logikus, szerinte szükséges és indokolt tűzifaár alakuljon ki, de semmiképpen sincs szükség arra, hogy ebből kifolyólag egy egészen új bürokrácia létesüljön és egészen új donációk létesüljenek, (Helyeslés.) amelyekből egyesek a rogyasztóközönség rovására nagy jövedelemhez jussanak. Azóta azonban a kérdés az ár tekintetében teljesen megváltozott. 1913-ban a tűzifa nagykereskedelmi indexe 105 volt. Ez az indexszám 1936 átlagában 128-ra emelkedett, 1936 végén már 136 volt, ma pedig 140 körül mozog. Amikor valamely termék árindexszáma ma 140 körül mozog, akkor jövedelmezőségi szempontokra hivatkozva újabb adományokat juttatni a nagytermelőik egy kiváltságos osztályának szerintem teljesen elhibázott és a mai viszonyokkal aranyban nem lévő rendszabály. A mélyen t. földmívelésügyi minisztérium talán elfelejti, hogy néhány hónap óta a helyzet megváltozott, A külföldnek azok a nagy államai is, amelyek az elmúlt évek során a nagy válság hatása alatt arra törekedtek, hogy az árszínvonalat mesterséges rendszabályokkal emeljék, hogy így a termelést produktívvá, rentábilissá tegyék, most az árak óriási emelkedése folytán már ellenkező gazdaságpolitikai intézkedéseket tesznek, vámmérséklésekkel igyekeznek az árszínvonal túlságos emelkedését megakadályozni. Nálunk ebben a kérdésben úgy tesz a földmívelésügyi miniszter úr, mintha ma még mindig 1933-ban volnánk, holott az árszínvonal azóta lényegesen megváltozott. Amikor ezt a koncesszionális rendszert 1933 első felében behozták, akkor egy vágón
