Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

498 Az országgyűlés képviselőházának nem hajlandók hozzád árulni az újpesti ínsége sek támogatásához. Pestszenterzsébeten még- cifrább a helyzet. Ott is 2 pengő ugyan a napi ínségbér, de egy ínségesre egy naptári esztendőben csak kétheti munka esik. Pestszenterzsébeten, a főváros tövében, ahová a nagyvárosi fények kivilágítanak, egy ínségmunkásnak az évi átlagos keresete 22 pengő. (Farkas István: Ennyit nyújt a közület!) Egy családfenntartó' munkás tehát esy évben 22 pengőt keres. (Buchinger Manó: Szörnyűség! — Farkas István: Angliában 38 Dengó't kap egy munkanélküli munkás egy héten! — Mozgás a jobboldalon), tehát nem egészen 2 pengőt, egy hónapra, de ki van mondva és igen szigorúan végre is hajtják azt, hogy aki ínségmunkában vesz részt, az semmiféle más jótéteményben vagy szociális gondoskodásban nem részesülhet, mert ez már nyilván jövedelemhaImozás

f vagy álláshalmozás volna ez elgondolás szerint; ha valaki ínségebédet kap, az már nem vehet részt az ínségmunkában és megfordítva, aki az ínségmunkában résztvesz és reménye van évente 22 pengőt 'keresni, az iiem

i kaphat ínségebédet vagy más ilyen szociális jótéteményt. Az állam Peste zen terzsebétnek 90,000 pengot adna elméletben az ínségesek támogatására és az ínség-munkabér fizetésére, de eddig csak 25.000 pengőt folyósított. Heg kell állapítani, t. Képviselőház, hogy Budapest közvetlen közelében, azokban a városokban, amelyekről szó van itt, amelyek valósággal rátapadnak Budapestre, Budapesttel határosak, együtt élnek ( Budapesttel, ezeknek a városoknak vezetői és képviselőtestületei hősi küzdelmet folytatnak a nyomorúság ellen, de sajnos, forrásaik csekélyek, nem tudják előteremteni azokat az anyagi eszközöket, amelyekre szükség volna ahhoz, hogy legalább megfelelően lássák el az Ő ínségeseiket. Saját erejükből nem bírják a tempót, nem tudnák követni a nyomor fokozódiását. ínségeseiket nem, tudják foglalkoztatni és nem tudják ellátni . Nem volna-e vájjon időszerű, t. Képviselőház, ha a mélyen t. fiskus egyszer a zsebébe nyúlna a szegénység javára? Az állam mindig csak vesz, egyszer adjon is az állam! Ilyen esetben, ilyen célokra az állam hozzájárulása termékeny hozzájárulás. Nem kidobott pénz az, ha szegény, elesett, dolgozni akaró, de munkához nem jutó magyar családfenntartó munkásokat megfelelő támogatásban részesíti a köz erejéből; (Haám Artúr: Ez igaz! — Farkas István: Mindenhol megteszik!) azt is lehetne mondani, hogy nem méltányossági alapon, hanem az emberi szolidaritás alapján. Sokszor hallhatjuk, hogy sokféle formában elénk vetítik a családfenntartás magasztosságát és szükségességét magyar nemzeti szempontból. Ilyen elméletek hangoztatása mellett nem tűrheti el az etikai állam azt, hogy családok százezrei valósággal éheznek ebben az országban. (Buchinger Manó: Fontos kérdés!) T. Képviselőház! Amikor tudjuk, hogy feleslegeink vannak, amikor tudjuk, hogy feleslegnek mondott élelmiszereinkkel a szerelvények egész sorozata gurul ki az országból és viszi ki a magyar vér, a magyar verejték eredményeit külföldre, viszik ki a sertést, az állatállományt élve, levágva, felaprózva, mindenféle formában kikészítve, viszik ki a gabonát, a lisztet, a cukrot (Farkas István: Dömpingáron! Állami támogatással!), ugyanakkor idebent az országban a gyermekek százezrei nem jutnak hozzá a fejlődéshez szükséges napi ka189. ülése 1937 február 2U-én, szerdán. lóriamennyiséghez, (Buchinger Manó: Hárommillió ember éhezik!) Nem. tűrhetetlen-e ez? Össze kell hangolni az elméletet a gyakorlattal, a frazeológiát a tettekkel, a cselekedetekkel. Lássunk végre valamit! Nekünk gyakran vetik szemünkre, hogy csak politikai kérdésekkel foglalkozunk és nem jövünk ide szociális problémákkal. íme, ma itt másodízben beszélünk ezekről a kérdésekről: Esztergályos képviselőtársam majdnem egymillió törekvő, dolgozó ember sorsát tárta ide a Képviselőház elé és kért orvoslást, én pedig egy még sokkal szegényebb és talán nagyobb rétegről hozok ide képet és kérem a kormány beavatkozását ezeknek nevében. Ezek szociális problémák, ezek napi problémák (Farkas István: Nemzeti problémák!) ás ezek elől a kormányzat nem zárkózhatik el. (Ügy van! Ügy van! « szélsőbaloldalon.) Ee'k ellen a panaszoké ellen nem lehet a fület bedugni viasszal, ezek a problémák megoldás után kiáltanak nemcsak a fővárosban, hanem a környéken, a vidékeni, az egész országban is, ahol dolgozó emberek vannak. Mindenki várja a megoldást, ígéreteket kapnak, de soha, Sehol, semmiféle olyan effektív intézkedést, amely valamit könnyítene ezeknek az embereknek sorsán. Borzalmas a helyzet a Budapesten és környékén elterülő nyomortelepeken. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha valami ilyen panasz kerül egy íképviselő kezébe, nem tudja, - mit csináljon vele, mert a különböző hatóságok és közületek veszekszenek a nyomortelepek felett. Nem úgy, hogy mindegyik a magáénak akarja vallani, hanem úgy, hogy mindegyik el akarja magától taszítani. Senki sem akiarja magáénak vallani ezeket a nyomortelepeket, egyik hatóság, egyik közület a másikra hárítja át. Az állam például azt mondja, hogy neki a sashalmi lakótelep nem kell, az nem az övé, azt lássa el Sashalom. Ez egy földhözragadt szegény község, amelynek nincs öt felesleges garasa. És ki issza meg ennek levét? A sashalmi lakótelep szegény, odiaszorult laíkossága. Ugyanez a helyzet Pestszentlőrincen, Újpesten: veszekszenek a hatáskörök felett. (Farkas István: Itt van Wekerle-telep!) Nem veszik észre, hogy míg Róma tanácskozik, Saguntum elvész, hogy veszendőben vannak a magyar életek, veszendőben az új magyar generáció. Lassú betegségben vagy éhség folytán pusztulnak a magyar gyermekek, fiúcskák és lánykák százezrei és nincs, aki ezt észrevegye, nincs, aki ezt a kérdést a kezébe vegye, nincs, aki a zsebébe nyúljon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ugyanakkor, amikor tudjuk, hogy milyen mammutjövedelmek vannak ebben az országban egyes kicsiny rétegek javára, amikor tudjuk, hogy milyen mammutjövedelmeket vágnak zsebre egyes vállalatok és részvénytársaságok, amikor a gazdasági szaklapok tele vannak azzal az örvendetes hírrel, hogy hála Istennek, itt van a nagy konjunktúra, amikor a vállalatok megfelelően el vannak látva megrendelésekkel, s a tőzsdén lobog a játékszenvedély, milliók cserélnek gazdát óráról-órára: emberek milliói nyomorognak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Nekem nincs és nem is volt más célom ennek az interpellációnak előterjesztésével, mint az, hogy rátereljem a kormány és a törvényhozás figyelmét ezekre a súlyos gazdasági és szociális problémákra és