Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-189

Az országgyűlés képviselőházának 189. ülése 1937 február 24-én, szerdán. 2,584.000 darab került zálogba 1933-ban 2 millió 565.000 darab, 1934-ben 2,673.000 darab és végre 1935-ben — mint már mondottam — 3 millió 62.766 darab tárgy került a zálogházba. Ez azt jelenti, hogy 1931-től a szanálás első évétől kezdve egészen az elmúlt évig, 676.099 darabbal több zálogtárgyat tettek be az emberek, mint amennyit 1931 előtt. Ezek a számok megmagyaráznak mindent, Ezek a számok megmagyarázzák az életvédelmi osztály működéséről kiadott statisztikai számokat. Ezek a számok igazolják a törvényszéki állandó rovatnak az adatait is, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert a szegénység, az éhező ember, a síró gyermek, aki kenyeret kér, de az anyja nem tud neki adni, a legszörnyűbb uszító mindenütt. Életeket dobnak el és életeket vesznek el másoktól az éhező emberek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Számtalan eset van, hogy az a becsületes családapa — tisztviselő vagy munkás — aki elérte életének delét, odajut, hogy nem tud kenyeret adni gyermekeinek, nem tudja őket iskolába járatni, nem tudja a tandíjat megfizetni, s kétségbeesésében fegyverhez, méreghez vagy kötélhez nyúl Eldobja magától az életet és még szerencse, ha csak önmagát fosztja meg az élettől s nem viszi egyúttal az elmúlásba, a pusztulásba a gyermeket, a hitvest, szóval a családot. Hogy ez a kép milyen, erre nézve méltóztassanak megengedni, hogy felolvassam a következő számokat. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) 1931-től 1935-ig 29.343 ember leit öngyilkos, ennyi ember dobta el magától az életet. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem tehát, méltóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János: Rögtön befejezem. Ebből a 29.000 emberből nyomor miatt és családi bajok miatt — de a családi bajok 90%-a is a nyomor miatt van — 12-703 ember lett öngyilkos. T. Ház! Ezzel be^is fejezem felszólalásomat. Azt hiszem, ennél tragikusabb érveket a szanálás megszüntetésére nem is lehet felhozni. Éppen ezért szeretném, ha a mélyen t. kormány bármelyik tagja felállana itt és az ország közönsége felé ebben a kérdésben megnyugtató választ adna. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Nem érnek rá, mert újabb szanálásról spekulálnak!) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja. Kérem a jegyző urat annak felolvasására. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a belügyminiszteri teendőkkel megbízott miniszterelnök úrhoz az inségbérek megállapítása körül tapasztalt visszásságokról. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy az inségbérek egyes városokban és községekben olyan alacsonyan vannak megszabva, hogy az nemcsak a megélhetésre kevés. de még a száraz kenyérre sem elegendő? Van-e tudomása r a miniszterelnök úrnak arról, hogy egyes városokban és községekben az utóbbi időkben állítólag belügyminiszteri utasításra mégr ezeket, az alacsony összegű béreket is leszállították, hivatkozással arra, hogy a régi bérek fenntartására nincsen fedezet? 1. Hajlandó-e a miniszterelnök úr az inségbérek megállapítására vonatkozóan úgy rendelkezni, hogy az inségbéreket általában a mai drágaságnak megfelelően újra állapítsák megf 2

; Hajlandó-e a miniszterelnök úr az inségbérek leszállítását megszüntetni és mindenhol a megállapítandó magasabb inségbéreket életbeléptetni ? 3. Miután az inségbérek ellenében az Ínségesek hasznos és szükséges munkát végeznek, hajlandó-e a miniszterelnök úr azokban a városokban és községekben, ahol valóban nincs pénzügyi fedezet az inségbérekre, megfelelő állami támogatással lehetővé tenni a magasabb inségbérek folyósítását? — Propper Sándor s. ík.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Pífopper Sándor: T. Ház! Tisztelettel kérem, méltóztassék beszédidőmet tíz perccel meghosszabbítani. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: T. Ház! Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbításhoz hozzá járult. Propper Sándor: T. Képviselőház! Interpellációm az ínségbérekről és az inségbérek rendszeréről szól ugyan, de folytathatnám ott. ahol Esztergályos János t. képviselőtársam abbahagyta. Az állami szanálási után ugyanis a magánkapitalizmus felkapta a labdát — egészen kitűnő tanítványnak bizonyult—• és amit az állam a fizetések és a nyugdijak rombolása, terén megkezdett, azt a kapitalizmus igen alaposan folytatta, sőt miután a kapitalizmus mindenbe belekalkulál bizonyos polgári hasznot, mes ebbe iis külön hasznot kalkulált bele os sokkal nagyobb mértékben csökkentette a magántermelésben fizetett béreket, mint amilyen mértékben az állam csökkentette az alkalmazottak, a nyugdíjasok illetményét. Általában! az a bérpolitika, amelyet a magyar gazdasági élet folytat, most már körülbelül katasztrofálisnak mondható. Egészen kifejezetten antiszociális vágányon halad az egész magyar bérpolitika. A pengő felárparitása, minden vonatkozásban érvényesül a gazidlasági ,és pénzügyi élet egész területén, sőt fölösen érvényesül, csak éproen a fizetéseknél élsi a munkabéreknél nem. A felárparitás kifejezésre jut a tőzsdei jegyzéseknél is, az élet drágulásában is, mondom, mindenhol, csak éppen azoknál nem, akiknek a legnagyobb szükségük volna arra, hogy a i^en^ő vásárlóértékének menetét kövessék. Egy év alatt — mutatja ki egy pénzügyi szaklao — tíz nagy ipari vállalat részvényállománya 250 millió pengővel^ emelkedett. Ezt a pénzügyi világ és a gazdasági élet effektív vagyonszaporulatnak könyveli el, de nem hallottunk arról, hogy e közül a tíz Vállalat közül akár csak egy is akár csak tizedfillérrel Î6 emelte volna az alkalmazottainak és munkásainak bérét, fizetését. (Farkai István: A múlt évben 40 ember lett milliomos az, adóvallomások szerint!) Sajnos, az állam jár az első helyen ebben az antiszoeiálisi hullámverésben, é$ még eddig nem is gondolt arra, — mint Esztergályos .Tános • képviselőtársam jnmutatta — hogy az állami és egyéb közületi alkalmazottak, munkápok és nyugdíjasok elvont illetni én veit most már vissza kellene adni. ha másért nem. azért a drágulásértamelv az elmúlt esztenlőben bekövetkezett. Hogv vagyunk a minimális munkabérekkel <? A kormánv óriási erőfeszítések után raesállapította néhány szakmában azokat a biz-o»