Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

38 Az országgyűlés képviselőházának 1 rosrészek gyorsabban kiépüljenek. Ilyen ren­delkezés adatott ki a Lipótvárosra, amely ren­delkezés lehetővé tette, hogy a Lipót-körúttól egészen a harmadik keresztutcáig terjedő tel­kek maximális adómentességet kapjanak. Ugyancsak ilyen adómentesség tette lehetővé Budán,, a Margit-kőrúton az építkezéseket. Mi lett ennek a következményei > Első következ­ménye az lett, hogy a telkek ára óriási módon emelkedett, ez volt az első jelenség. Olyan arányban emelkedett a telkek értéke, hogy amint emlékszem rá, egy közintézmény a Gör­gey Artúr-utcában egy telket vásárolt még ezelőtt másfél évvel, vagy kevesebb idővel, 300 pengőért és a szemközt lévő telkeket ma már 600 pengőért kínálják, anélkül hogy a tulajdo­nos! fillérnyi befektetést eszközölt volna* tisz­tán csak azért, mert a város azon a részen el­rendelte az utak kiszélesítését, elfogadta a városrendezés szabályozását és maximális adómentességet engedélyezett. Miért teszik lehetővé, hogy ezek a spekulációk az égig nő­jenek? Helyesnek tartom azt a rendelkezést, hogy egy telekértéknyilvántartó fektettessék le. He­lyesnek tartom ezt azért, mert tájékoztatást ad mindenkinek a telkek árairól. De ha vala­kinek egy ilyen telekértéknyilvántartó hiva­talban megállapítják a telke árát és ha az el­adásnál minden nagyobb befektetés nélkül lé­nyegesen magasabb árat lehet elérni, akkor ezt a többlet jövedelmet az államnak igénybe kell vennie. Mert ha a munkásnál a többlet­jövedelmet igénybeveszi; ha ő egy túlórát dol­gozik, akkor az állam már belenyúl a zsebébe és a kereseti adóval beletársul, akkor teljesen indokolatlan, hogy a telekspekuláció révén ke­letkezett jövedelem szabadon ússza meg ezeket az adóztatásokat és a köz számára semmit ne adjon le. Budán egész csomó telek van ilyen; az egész Kózsadomb telekára emelkedett. Eze­ket a telkeket még egy-két pengőért árusítot­ták ezelőtt 10—15 évvel, s ma ezeknek a telkek­nek az ára— azt hiszem — 60 pengőnél kezdő­dik és 100-nál áll meg, ha megáll egyáltalában, mert a felfelémenetelben megállni nem igen szokott. Èz azért történt, mert a főváros széles autóutat építtetett, odafenn autóbuszjáratot létesített; a telektulajdonosok semmivel nem járultak hozzá, semmit nem fizetnek ehhez hozzá mást, mint azt a kötelező útburkolatot, amelyet a nélkül is meg kell fizetnie minden­kinek, annak a szegény — mit tudom én — Szent László-úti embernek a Tahi-utcában meg kellett fizetnie éppen úgy, mint a Kózsa­donibon és a Pasaréten épülő elegáns villák lakóinak, ahol a telkek árai rohamosan emel­kedtek. Méltóztassék tehát a törvény^ rendelke­zésein olyan értelemben módosítani és a pénz­ügyminiszter úr figyelmét felhívni arra a jö­vedelemforrásra, amely itt kínálkozik. Annak a többletnek, amely itt az eladásnál mutatko­zik, annak a haszonnak, azt hiszem, ha a fe­lét az állam igénybe veszi, akkor ínég mindig elég szép jövedelem marad annak, aki ezt a hasznot, nyereséget eléri minden különösebb befektetés nélkül. (Czírják Antal: Ezért kell a betterment!) Helyeslem azt is, ami a főváros­ban már ismételten "szóba került és más vidéki városoknak is ajánlani lehet, hogy vegyék igénybe a telekérték ad ót. (Bródy Ernő: A ja­vaslatban benne van!) A-telekértékadónál azt a hamis szociális elvet állították fel, hogy nem lehet azt a szegény kültelki embert megadóz­tatni külön adóval, mert mit fog az csinálni, 74. ülése 1937 január 27-én, szerdán. így sem tudja az adót fizetni, a telekértékadó­val pedig megfosztjuk kis ingatlanától. A te­lekértékadót szociális szempontok figyelembe­vételével is meg lehet állapítani. Méltóztassék a Kákóezi-úton és a képviselőházzal szemben, itt a képviselőház oldalán fekvő telkeket meg­adóztatni. A tulajdonosok ne kérjenek ezekért acélkékért 1000—2000 pengőket négyzetölen­ként, hanem elégedjenek meg valamivel keve­sebbel és kevesebbel fognak megelégedni, ha ez évenként nekik kiadásterhet és adót jelent. Nem kell megadóztatni a kismebereknek kül­telken fekvő telkeit, van arra elég lehetőség bent a város belső részén is. A parcellázási dühöt is valamiképpen sza­bályozni kell és főképpen a parcellázásnak azt az üzletszerűi részét kell lenyesni» amely az utóbbi években nagyon kezd felburjánozni. Amerikában és sok más külföldi államban csak akkor engednek telkeket eladni, ha a tu­lajdonosok, akik a parcellázást kérik, előzőleg megépítik az összes utakat, a ivízvezetéket, a csatornát és világítást. Azután lehet a telke­ket áruba bocsátani. Nálunk fordítva van a helyzet. Nálunk először parcellázzák a mocsa­rakat, rendesen a rossz és vizenyős területeket, azután keresnek rá megfelelő propaganda-szer­vet, amely elhiteti az emberekkel, hogy ez ki­tűnő paradicsom lesz és amikor ez megtörtént, • akkor kezdenek csak azon gondolkozni már a tulajdonosok, hogy tulajdonképpen hogyan kellene ezeket a parcellákat valami módon megközelíthetőkké tenni és ellátni közművek­kel. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezen akarunk segíteni!) Nagyon helyes. En csak hivatkozom az úgynevezett Ganz-telepre, amely Pest közelében a legsaégyenletesebb mó­don épült meg. Ofb.-telkeket utaltak ki az épít­tetőknek» akik a maguk szegényes módszerei­vel Összeszedték az építéshez, szükséges anya­got és miután az emberekben megvan a törek­vés, hogy saját otthont tudjanak maguknak teremteni, építettek, ahogy ezt a viszonyok lehetővé tették és ahogyan építeni tudtak. Mél­tóztassanak egyszer fáradságot venni maguknak és megnézni, hogy ez a telep, amely egyike a legújabb telepeknek és Budapest közvetlen kö­zelében van, milyen szégyenletes módon épült fel, hiányával minden közegészségügynek, út­nak, csatornának, majdnem azt lehetne mon­dani,, világításnak is. A parcellázásnál is ki kell kötni ezeket a feltételeket és nem szabad engedni, hogy csak az üzleti szellem, csak az üzleti érdek érvényesüljön, hanem igenis arra kell utalni, hogy megfejelő közegészségügyi •berendezésekkel, közművekkel láttassanak el ezek a telkek. Nem értek egyet azokkal, akik azt a felfogást képviselik, hogy Budapest sok­kal nagyobb területen fekszik, mint más váro­sok, hogy a lakosságot összehasonlítva más városokéval, túl nagy a terjedelme. Nem osz­tom ezt a felfogást, mert híve vagyok annak, hogy az embereknek, akik a város belsejében dolgoznak és laknak, tegyük lehetővé, hogy a külső részeken kis családi házakban pihennék ki a napi munkájuk fáradalmait. (Helyeslés.) Éppen ezért én a fővárosnál sürgettem és az én indítványomra épült fel a kőbányai, illető­leg rákosi városszéli telep, amely ellen azt hozták fel, hogy lehetetlen^ée:. mert nincsenek ott közművek és egvéb szükséges w dolgok, de amint látom % a gyakorlatban kitűnően bevált ez az építkezés és szerintem még sok il ven vá­rosszéli telepet kellene létesíteni és építeni. Természetesen nem úgy kellene építeni

Next

/
Thumbnails
Contents