Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.
Ülésnapok - 1935-188
468 Az országgyűlés képviselőházának 188. ülése 1937 február 23-án, kedden. ellenkező esetben nem fogja tudni elérni azt a célt, amelyet mi tulajdonképpen most ezzel a törvénnyel szolgálni akarunk. T. Ház! Valószínűnek tartom azt, hogy a készülő titkos választójogi törvénnyel egyidőben a választókerületek beosztása is meg fog változni, és meg fog szűnni az az aránytalanság, amelyet egyáltalában indokolni megfelelő módon nem lehetett, de amely kétségkívül a miíltban fennállott, amikor egyes kerületek már 2—3000 választóval küldtek be egy képviselőt az ország házába ugyamaiklkor, amikor a szomszédos kerület 15—20.000 szavazóval rendelkezett és küldött be szintén egy képviselőt. Előreláthatólag a törekvés az lesz, hogy ezek a kerületek megfelelő módon felfelé kerekíttessenek ki, legalábbis 15—20.000 választóval rendelkező kerületekké alakuljanak át. így tehát elméletileg lehetetlen lesz az, hogy egy ilyen nagy választószámmal rendelkező kerületben komoly jelölt ne indulhasson a miatt, mert a száz ajánlást nem tudta magának megszerezni. Éppen azért én helyesnek tartom a jelöltek számának korlátozását azáltal, hogy a törvényjavaslat 4. §-a kanció letételére kényszeríti az induló jelölteket. (Meskó Rudolf: Nagyon helyes!) A törvényjavaslat 4. §-a harmadik bekezdésének b) pontja szerint ez a kaució elvész akkor, ha a jelölt nem kapja meg a szavazatok egynegyed részét sem. Meggyőződésem ;aiz, hogy ©nélkül a biztosíték és megszorítás nélkül egyrészt az önjelölteknek olyan tömege indulna, hogy ez a választások komolyságát veszélyeztetné, (Meskó Rudolf: Ezt akarjuk elkerülni, ezt célozza a javaslat!) másrészt szinte lehetetlenné válnék az első menetben bárkinek is abszolút szótöbbséget szerezni, úgyhogy az alapválasztást minden esetben pótválasztás követné. Az egyes pártok keretén belül jelentkező önjelöltek különben maguknak a pártoknak számára is veszélyeztetnék a mandátumot, hiszen előfordulhatna az, hogy valamelyik" párt lényegesen több szavazatot kap, mint a többi, de mivel ezek a szavazatok szétforgácsolódnak, a pótválasztáson pedig csak az a két jelölt vehetne részt, akik a legtöbb szavazatot kapták, annak a pártnak, amely a legtöbb szavazatot kapta, talán egyetlen jelöltje sem vehetne részt a pótválasztáson, és így az a párt, amely végeredményben a legnagyobb népszerűségnek örvend, nem juthatna mandátumhoz. T. Ház! Ezt a 2000 pengőben megállapított biztosítékot azonban én is magasnak tartom. Igaz ugyan, hogy ez a biztosíték nem vész el minden esetben, hiszen azok, akik a szavazatoknak legalább egynegyed részét megkapták, ezt a biztosítékot visszakapják, kívánatosnak tartanám azonban, hogy különösen ott, ahol több jelölt is indul, ezt a százalékot kisebb számban állapítsuk meg és a jelölt abban^ az esetben is, ha a leadott szavazatoknak legalább is 20%-át megkapja, kapja vissza a biztosítékot. De amikor erről a biztosítékról beszélünk, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ez a hatalmas, 2000 pengőt kitevő összeg szinte lehetetlenné teszi a szegény, tehetséges és népszerű embereknek a számára a választáson való indulását. Aki a falusi viszonyokat ma jól ismeri, az nagyon jól tudja azt, hogy annak a jelöltnek, akinek anyagi viszonyai nem olyanok, hogy a saját zsebéből elő tudja venni ezt a 2000 pengőt, szinte lehetetlen feladat ennek az összegnek az előteremtése, hiszen a bankoktól nem kap kölcsönt, azok az , egyszerű falusi emberek pedig, akik kisegíthetnék, ekkora pénzt nem szívesen adnak kölcsön még népszerűség esetén sem annak az embernek, akiről tudják, hogy azt vissza fizetni sohasem tudja, ha a biztosíték elvész. Elvégre mégis csak megvan az a lehetőség, hogy nem kapja meg a szavazatok 25%-át(Meskó Rudolf: Akkor ne lépjen fel!) Ez az intézkedés tehát éppen azokat a kisgazda-, kiskereskedő- és kisiparos tömegeket zárja el a választásban passzív tényezőként való részvételtől és a jelölés lehetőségétől, amelyeknek józan és romlatlan kritikájára olyan nagy szükség volna itt az Országházában és amelyek képviselőinek az Országházába való tömegesebb beküldését éppen általános nemzeti szempontból nagyon fontosnak tartom. Azoknak a nagy pártoknak, amelyek megfelelő tőkével, megfelelő szervezettséggel rendelkeznek, nem okoz gondot a jelen törvényjavaslatban előírt 2000 pengő előteremtése sem, de azoknak a kisembereknek, akik idevalók volnának, lehetetlenné teszi ez az intézkedés akárhányszor majd a jövőben azt, hogy az Országházba egyáltalán bejuthassanak. Szükségesnek tartanám tehát ennek az öszszegnek legalább is ezer pengőre való leszállítását ( Mesko Rudolf: Akkor nem éri el a célját!) hiszen ezer pengő ma m nagy összeg és meggyőződésem, hogy ennek könnyelmű kockáztatása is meggondolásra késztetné azokat, akiket ez a törvényjavaslat a kétezerpengős biztosítékkal kíván távoltartani a választásokon való részvételtől. A törvényjavaslat egyik hibájának tartom azt, hogy az új ajánlási rendszer csak azokra a kerületekre vonatkozik, amelyek a múltban nyíltan választottak és nem terjed ki a titkosan szavazó kerületekre. Ha a kormánynak az az. elgondolása, hogy azért nem tartotta szükségesnek ennek a kérdésnek a szabályozását, mert a közeledő választójogi törvénytervezettel kapcsolatban kívánja ezt a kérdést is rendezni és 'mivel időközi választások titkosan választó kerületekben nincsenek, ezt az érvet elfogadhatónak tartom, helyesnek azonban nem. A múltban akárhányszor megtörtént, hogy váratlanul oszlatták fel a Hazat és ennek a lehetősége^ ma is fennáll, már pediig a titkos kerületek ajánlási rendszerének tarthatatlansága a múltban már szintén bebizoinyofjodott. Emlékezzünk csak vissza a legutóbbi székesfővárosi választásokra, amikor a választási bölettáknak árfolyama alakult ki, amikor választási ajánlásokat pénzért tömegesen lehetett vásárolni. Éppen ezért helyesnek tartottam volna, hogy már a jelen ajánlási törvényiavaslatban ez a trendszer is megváltoztattassék. Az ajánlájsi törvényjavaslat 5. §-ának van egy intézkedése, amelyet én — őszintén megmondom — nem tudok megérteni. Ebben a Szakaszban,ugyanis az foglaltatik, hogy a választási biztos az ajánlásokat pótlás végett vissz an tasítíhat ja. Nem tudom elképzelni, hogy m ; k lehetnek azok a körülmények, amelyek miatt a benyújtott 150 ajánlás közül annyit lehessen törölni, hogy pótolni kelljen, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: A kettős aláíráfiok miatt!) JEnnek a törvényjavaslatnak 1. §-a úgy intézkedik, hogy az ajánlásban csak az vehet részt, akinek választójogosultsága van, aki tehát a választók névjegyzékébe fel van véve. A javaslat indokolása pedig azt mondja, hogy az aláírásokat hitelesítő hatóságoknak feladata
