Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-187

Az országgyűlés képviselőházának 1ST. ülése 19S7 február 19-én, pénteken. 455 sag valahol a közepén van: úrgyűlölet nincs, nem kifejezetten, mint olyant, gyűlölik az urat, hanem gyűlölik azt az urat, aki nem ereszke™, » a néphez, aki a népben valami lalantasabbat, _valami alsóbbrendű nemzettagot lát. (Mesko Rudolf: Helyes megállapítás! — Mojzes János,: Másodosztályú polgárokat!) »J^'J^^-i Amikor most a titkos választójog előtérben ail s amikor végre a népre ráruházzuk azt a jogot, amely őt megilleti, akkor az intelligenciához tényleg figyelmeztető és hívó szóval kell fordulnom, figyelmeztetnem kell az intelligenciát, hogy nem az az út (helyes, amelyen eddig járt. Az intelligenciának oda kell mennie a nép közé és meg kell szüntetni azokat a mesterséges kereteket, .amelyek a nép és az intelligencia közé ékelődtek. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ez megtörténik, s ha mi imagunk is veszünk annyi fáradtságot, hogy nap-nap mellett, állandóan és folyton a nép közé megyünk, szeretet és, ami a legfőbb, őszinteséget mutatunk vele szemben, hogy az a nép bizalommal viseltessék velünk szemben, akkor egészen bizonyos, hogy a virrasztó Koppányoknak semmi talajúik nem lesz; azonban tétlenül nézni, tűrni és várni azt, hogy f a talaj kicsússzék alólunk, azt hiszem, ez egészen elhibázott dolog, mint ahogyan egészen elhibázott dolog Antal István igen t. képtársamnak az az álláspontja, hogy nyugodtan hízzunk csak az intelligencia szellemi szupremenciájában. T. Képviselőház! A törvényjavaslat egyes részletei bizonyos kívánnivalót hagynak maguk után. A régi ajánlási rendszernél legfőbb kifogásunk az imént említetteken kívül az volt, hogy a dupla aláírások lehetővé tették azt, hogy a rendes és becsületes ajánlókat is kihúzták az ajánlók sorai közül. Szerény véleményem szerint az lett volna a helyes, — még ha átmenetileg rendezzük is a kérdést — hogy a dupla aláírásokat törvényileg tegyük lehetetlenné. Igaz, hogy ez a törvényjavaslat bizonyos szankciót fűz a dupla aláírásokhoz, azonban mégis nyitva tartja ezt a lehetőséget, s mégis csak lehet kétszer-háromszor valakinek a nevét aláírni, (vitéz Balogh Gábor: De hitelesíteni kell az aláírásokat!) Igen t. képviselőtársam, de ha több helyen hitelesítenek, az egyik hitelesítő nem tudja, hogy mit hitelesített a másik hitelesítő. Egyszer aláírja nevét a választó, illetőleg ajánló a járásbíróságnál, akkor elmegy a közjegyzőhöz s aláírja ajánlóívét a másik jelöltnek, végül elmegy a választási biztoshoz s ott aláírja a harmadik jelöltét, vagyis lehetővé válik az, hogy valaki kétszer-háromszor aláírja a nevét, (vitéz Balogh Gábor: Ez nem valószínű!) Ezt igazán ki lehetett volna küszöbölni. A közjogi bizottságnál bátrak voltunk felvetni azt a gondolatot, hogy egy helyen történjék a hitelesítés. Azt mondották, nem kell félni, hogy ezt egy ember nem tudja ellátni, mert mindössze száz ember aláírásának a hitelesítéséről van szó, sőt roppant nagy előny, ha a hitelesítés a községi elöljáróságokon, azután a járásbíróságon, a közjegyzőnél és a választási biztosnál is történhetik. Ez látszólag tényleg kényelem a választópolgár szempontjából, azonban megint megadja a lehetőségét a viszszaéléseknek. T. i. a törvény kiindul abból, hogy csak 150 aláírást lehet beadni, azt azonban nem mondja miög, hogy hányat lehet hitelesíteni. Tegyük fel, hogy valaki azt mondja: én pedig most hitelesítek 12.000 aláírást. Ez elképzelhető. (Rajniss Ferenc: Jogilag szabad!) Igen, jogilag szabad, vagyis jogilag megint megtörténhetik ugyanaz a versenyfutás és presszió, mint a másik ajánlási rendszernél. T. i.ha csak száz ajánlást hitelesíttethetek, akkor akár én, akár az a másik jelölt, csak száz emberre tudok erkölcsi vagy egyéb más hatalmamnál fogva ráfeküdni, csak száz embert tudok elvonszolni hitelesítés végett, többet ugyanis nem szabad. De ha nekem szabad 8000 aláírást hitelesíttetnem, akkor ennyi emberre fogok az én erkölcsi súlyomnál és hatalmamnál fogva ráfeküdni s 8000 embert fogok eldirigálni a közjegyzőhöz, hogy írja alá a nevét, és az a 8000 ember már nem mer a másik jelöltnek aláírni, mert kétszer aláírni nem szabad. Itt tehát megint megvan a lehetősége annak, hogy ha valaki visszaélést akar elkövetni, ezt elkövetheti ismét azzal, hogy ezeket az aláírásokat egészen korlát nélkül hitelesíttetheti. Igaz, hogy csak 150-et lehet beadni a választási biztoshoz, azonban a nép kint a falukon abban a tudatban és abban az érzésben van, hogy ő már aláírta, aláírása talán kötelező és már nem mer máshova aláírni. Ha egy helyen lehetne osak hitelesíttetni, abban az esetben mi sem lenne könnyebb a világon, mint kimondani: száz aláírást tessék hitelesíteni, utána lezárni, a jelöltnek kiadni az igazolványt: elmeihet. Mondjiuk, hogy egy válasíztáson indul két, három vagy méigy párt. Tegyük fel, hogy indul négy jelölt. Ez 400 hitelesítést jelent A 400 hitelesítés, ha megfelelő bizalmi ^emberekről gondoskodnak, akik az egyéneket ismerik, e^gy nap alatt megtörténihetik. Mi nehézsége lőtt volna »annak, ha azt mondjuk a tör vény javaslatiban »ihogy az ajánlások hitelesítésének egy személy előtt 'kell történnie, legyen, az .akár egy kiküldött bíró, akár választási ibiztos, akár választási elnök, (Zaj a baloldalon.) Lényegében majdnem mindegy. (Egy hang a baloldalon: Bíró legyen!) Azi illető előtt ott van, a választási névjegyzék és (ha valakinek névaláírását hitelesítették, kihúzza az illető nevét a választási névjegyzékből. Kettős aláírás, illetőleg ajánlás tehát nem történhetik. így nem kelltet volna a törvényjavaslatban arról intézkedni, hogy mi történik a kettős aláírások esetén, ' Itt van még a hiánypótlás végett való visszaadási lehetőség., Ennek azután van egy nagy veszedelme, mert ha másodszor adom be ajánlásaimat és másodszor is akad a sok pótajánlás között egy rossz ajánlási, megtörténhetik, hogy valaki, akinek 10.000 válas'ztója van, az előírt határidő alatt csak 99 jó aláírást tudott produkálni és végeredményben a választáson megint nem indulhat. Teirtmészetesein az én szerény felfogásom szerint ez egy kissé messzebb vitt elgondolása a lehetőségeknek. (Ügy van! jobb felől. — vitéz Balogh Gábor: Mondjuk, hogy albszurdum. — Zaj a baloldalon.) Ha nem értünk volna meg egy csomó abszurdumot a múltban, nem mennék el az abszurdumig, sajnos, azonban, t. képviselőtársaim, az a helyzet, hogy nekünk már egészen csavarosán kell gondolkoznunk. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Derültség.) Egyeneslen köröskörül kell néznünk és keresnünk kell azokat a lehetőségeket, amelyek mellett az egészen ártatlanul (hangzó dolgok ímeUékvágányokra terelődhetnek. (Rajniss Ferenc: Ez igaz!) Tehát nem is olyan abszurdum, mint mondtam. (Zaj a jobboldalon. — Rakovszky Tibor: Választási etika kell!) Ha hozunk^ egy új törvényt, amelyben ezt a kérdést szabályoz-