Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-174

Az országgyűlés képviselőházának 17 mint talán egyik-másik város, amelyet közigazgatásilag városnak minősítettek. Egészen biztos vagyok aizoniban abban: hogy semmi akadálya nem lesz iámnak, hogy később a törvény ezekre kiterjesztessék. Meggyőződéseim! ugyarii,si az — és ezt ismételten aláhúzom — ennek a törvény javaslatnak nagy ereje abban van, hogy tulajdonképpen kulcstorvényjavaslat, amelyhez hozzá fognak illeszkedni miajd a későbbi javaslatok, úgy hogy véigül el fogunk jutni a falurendezésig. Ez nem könnyű kérdés, mert itt imíár nem ugyanazok a szempontok esnek latba, anint a városoknál, hanem a gazdasági szempontokat is mérlegelni kell. Es ha ezt szóváteszem, aláhúzottan és hangsúlyozottan teszem azért, mert okos politikával e téren sokat lehet elérni, sok irracionális tevékenységet ki lehet küszöbölni az építkezésekből — itt éirtem a .gazdasági épületeket is — és ezáltal közvetett úton a falu népének termelő és gazdasági erejét nagyon lehet fokozni, szociális helyzetét meg lehet javítani. Ami a vidéki városok problémáját illeti, én nem látom, hogy — mint Petrovácz igen t. képviselőtársam mondotta — a törvényjavaslat ezt a kérdést nem ölelné fel. Minden benne van. Én azonban továbbépítem a gondolatot, mert én — ami e városok rendezését illeti — azt tartom, hogy ez a törvényjavaslat megfelelő. Felvetek egypár olyan gondolatot, amely ezen a javaslaton túlmegy ugyan, de amely gondolatok szerintem alkalmasak arra, hogy a vidéki városok szervezetét még sokkal egészségesebbé tegyék. Elsősorban a tanyavárosokra akarok rátérni. Nem közömbös kérdés, hogy mi fog történni ezekkel. Ne mint különlegességet kezeljük a tanyavilágot, mert ha a városok fejlődését évszázadokra vagy ezer évre visszamenőleg tekintjük, akkor azt látjuk, hogy a legtöbb város valahogy hasonló jelleggel bontakozott ki. Hogy nálunk mint különlegesség maradt meg a tanyavilág, ez sajnos, a török hódoltság következménye, mert például nagyon jól tudjuk, hogy a Hunyadiak idejében 4 millió lélek lakta ezt a területet ugyanakkor, amikor Poroszországnak csak 700—800.000 lakosa volt. A török negatív politika az, amit mi tulajdonképpen még ma is sínylünk sok tekintetben és amely egész nemzeti fejlődésünkbe is belevágott, s ezért nem tudtunk úgy kialakulni és kifejlődni, mintha azon az egyenes úton haladtunk volna, amelyet a török hódoltság előtti idők előírtak. De a tanyavilág problémája sui generis probléma és éppen a városrendezés szempontjából egészen különleges elbírálást kíván. Azt hiszem, 900.000 katasztrális holdnyi területről van szó, és körülbelül másfélmillió lélekről. Akár a földterületet veszem az egyik oldalon, akár a lélekszámot a másik oldalon, mind a kettő megmutatja a probléma nagy fontosságát. Nem közömbös, hogy ez a nagy földterület és ez a nagyszámú lakosság a maga termelési politikájával, gazdasági és szociális kultúrájával hogyan kapcsolódik bele a nemzet egész egyetemébe. Érdekes, hogy ha éppen ebből a szempontból nézem a városfejlődést, a tanyavárosok nem a koncentrálás folyamatát kell, hogy kövessék, hanem bizonyos fokig megosztást. A tanyavilágot oda kell vinni, hogy egészséges néptömörülési pontok keletkezzenek, amelyek később talán önálló községek lesznek vagy idővel talán szervesen bele is kapcsolódnak egyes városokba. ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XI. ülése 1937 január 27-én, szerdán. 35 Ebből a szempontból én az iparügyi miniszter úrhoz, mint kereskedelemügyi miniszterhez egy kérést intézek. A tanyavilág kérdése ugyanis olyan, amely szerintem előbbutóbb parancsolóan elő fogja írni, hogy ezzel a kérdéssel mint külön problémával foglalkozzunk, valamennyi vonatkozásában. De addig is egy intézkedéssel lehet olyan városrendezést eszközölni, amely igen alkalmas volna ennek a tanyavilágnak megerősítésére. és pedig egyes tanyai útvonalak kiépítésével. Ott vannak a tanyakomplexusok, akár Szeged, akár Békéscsaba környékén, — vagy vehetek más várost is — ahol mindenütt ezekkel a főbb tanyai útvonalak — nem elsőrangú utakat értek ezek alatt — jobban összekapcsolják a tanyavilágot a vele együtt élő várossal, amelynek szerves részét képezik. Van ebben nagyon egészséges gondolat. Amit a külföld sok áldozattal mint eszményt akar elérni, nálunk okos politikával önmagától megoldódik a kertváros. (Friedrich István: Gazdasági kisvasutak!) Erre is rátérek. Most jönnek a .beruházások. Az igen t. miniszter úr, aki olyan meleg érzéssel viseltetik a falu népe és annak érdekei iránt, nagy köszönetre és hálára kötelezné a tanyavilágot, ha az előbb elmondottak alapján igen kevés költséggel ezt a különleges útépítést megkezdené, mert ez majdnem olyan fontos, vagy van is olyan fontos, mint az összekötő utak építése. Nem lehet elhanyagolni a gazdasági vasutak kérdését sem. Sajnos, ez csak későbbi idők problémája, amikor majd kellő tőke fog rendelkezésre állani és amikor természetesen a gazdasági kisvasutak problémája logikusan fog beleilleszkedni a tanyavilág nagy kérdésébe. De továbbmenőleg az egész útpolitikát és az egész közlekedési politikát döntő jellegűnek tartom a városrendezés és városképzés szempontjából. Ha arra akarunk törekedni, hogy az Alföld a mai speciális jellegéből kiemelkedjék és népességileg fejlődjék, már pedig legnagyobb érdekünk a gazdasági erőben és lélekszámban való megerősödés, nem lehet egyetlen egy momentumot sem elszalasztani, amely a belső erőkre támaszkodva az erősebb néptömörülések gondolatát építi ki. A modern technikai fejlődéssel számolni kell; a főútvonalakat, gazdasági kisvasutakant mind egységbe kell tömöríteni, okosan és tervszerűen kell a csomópontokat kialakítani, mert szerintem ez alapon nagy nemzetpolitikai előrelátással és megfontolással a néptömörülésen keresztül a jövőt fogja kialakítani. Ebből a körből még egy problémát vetek fel. Ha már megoldásra fog kerülni a csatornázás és az öntözés kérdése, azokból semmiesetre se hagyjuk ki azokat a városokat, amelyek érdekelve vannak, mert a városrendezéshez és a városok fejlődéséhez ez szervesen hozzátartozik; másrészt úgy építsük ki összhangban a többi útvonalakkal karöltve, az alföldi csatornát, hogy néptömörülési csomópontok alakíttassanak. Ezek a kérdések szorosan összetartoznak ezzel a gondolatmenettel, amit a városrendezés képvisel. Ezeket tehát programmiba kell venni és megoldáshoz kell juttatni.^ Még egy kérdéssel kívánok foglalkozni. Ami a vidéki városok problémáját illeti, ebben a tekintetben magából a törvényjavaslatból kiindulva, a törvényjavaslat intézkedéseit úgy fogom fel, hogy ezek a tervbe is beleillcszten6