Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-184

362 Az országgyűlés képviselőházának 184. ülése 1937 február 16-án, kedden. segítő eszközökre és »pótanyagokra« (Rassay Károly: Akkor a főispán szedje le a jelvényt!), mert ha a magyar intelligencia politikai vezető szerepe ezeken a tényezőkön nyugodnék, akkor ennek az intelligenciának nem volna elhivatottsága az alsóbb néposztályok vezetésére és a politikai élet irányítására. A magyar értelmiségi osztályok politikai vezetőszerepét az ő erkölcsi és szellemi kvalitásai, a nép iránt tartozó kötelezettségek maradéktalan teljesítése, a közérdek önzetlen szolgálata, a nép lelkületére maradandó példaként hatni tudó, megfelelő közéleti és magánéleti viselkedése, valamint a nemzeti és faji szolidaritás kötelességeihez való önzetlen és áldozatkész alkalmazkodása biztosítják. (Ügy van! jobbfelől.) Ha ezek a kvalitások megvannak a magyar intelligenciánál, 'mint ahogyan megvannak, akkor nincs szükség semmiféle közjogi és közigazgatási korrektívumra abból a célból, hogy ez a politikai vezetőszerep megmaradjon. Ellenkező esetben, ha e politikai vezető szerepet nem ezek a kvalitások biztosítanak, úgy az értelmiség politikai vezető szerepe olyan agyaglábakon nyugodnék, amelyeket az első vihar, az első történelmi megrázkódtatás elsöpörne a maga helyéről. (Zaj a baloldalon. — Horváth Zoltán: Mint bukott angyal mondja el ezeket! — Rajniss Ferenc: Horváth képviselő úr mint felemelkedő angyal! — Derültség- — Rassay Károly: Jó pár milliót elköltöttek a magyar intelligencia meggyőzésére az elmúlt évek alatt!) Bar az elmúlt hetekben egy illusztris történetíró és szociológus, másrészt egy ellenzéki pártvezér ajkáról igen súlyos kritikák hangzottakéi az intelligencia, főként & vidéki értelmiség vezető szerepét illetően, mégis e nézetekkel és álláspontokkal szemben is, amely álláspontok és nézetek szerintem megfelelő választ kaptak illetékes helyről, amely válaszhoz én semmit hozzá nem adhatok, sem belőle el nem vehetek, mondom, ezeknek az álláspontoknak ellenére is hangsúlyozom, hogy titkos választójog esetén ennek az intelligenciának politikai vezető szerepét ne féltse senki (Zaj a baloldalon.), mert ez a politikai vezető szerep ma sem a választójog alaki jogi rendelkezésén, sem pedig különböző közigazgatási »segítő eszközökön«, hanem az alsóbb néposztályoknak az intelligencia iránt érzett bizalmán, hűségén és a vele való együttműködés készségén alapul. (Egy hang balfelöl: Ezt maga sem hiszi! — Horváth Zoltán: Kenyeres Kaufmann!) De itt. van egy konkrét példa, az 1920-as nemzetgyűlés példája. Ez volt az első és eddig az egyetlen törvényhozás a nemzet életében, amely relatíve általános és titkos szavazás alapján gyűlt össze. (Gr. Sigray Antal: Abszolút!) Abszolút általános szavazati jog sehol sincs. A szavazati jog elméletileg csak relatív lehet, általános szavazati jog nem volt és nincsen sehol a világon. (Rassay Kárfoly: A méhmagzatnak nincs szavazati joga!) Aki ezt a nemzetgyűlést, e nemzetgyűlés tevékenységét és alkotásait nem a múló politikai érdekek, hanem a történelmi igazságszolgáltatás szempontjából akarja a história mérlegére tenni, annak meg kell állapítania, hogy ennek a nemzetgyűlésnek nincs és^ nem volt oka szégyenkeznie sem az általa végzett 30g- alkotó tevékenység belső értéke, sem pedig az általa felszínre hozott és képviselt szellemi színvonal szempontjából, sem az előtte levő, sem az utána elkövetkező törvényhozó testületek előtt. Ez a nemzetgyűlés volt az, amely a forradalmak és ellenforradalmak káoszából a közjogi, politikai és a közgazdasági stabilitás felé vezette a nemzetet. Ez a nemzetgyűlés volt az, amely megválasztotta az ország .kormányzóját, ez a nemzetgyűlés volt az, amely megalkotta a mezőgazdasági kamarákat, tető alá hozta a földreform törvényt, újjászervezte a szövetkezeti életet és kiépítette azokat a politikai kereteket, amelyeken ma is nyugszik a politikai és közjogi élet s személyileg olyan nagy neveket adott a magyar törvényhozásnak, mint egy Apponyi Albert, egy Andrássy Gyula, egy Gömbös Gyula, egy Wolff Károly, egy Prohászka Ottokár, egy Giesswein Sándor, egy Nagyatádi, vagy egy Túri Béla, hogy a ma élő személyekről illendőség okából ne is tegyek említést. Az, amiben ez a nemzetgyűlés különbözött az előtte lévő vagy utána következő törvényhozásoktól, különösen attól, amelyiket a magyar törvényhozás fénykorának neveznek, a kiegyezést közvetlenül követő parlamenttől, az, hogy ennek a nemzetgyűlésnek a hangja nem volt annyira előkelő, hideg és hűvös (Rassay Károly: Mint a mostanié?), hogy a tárgyilagos és higgadt viták helyett szenvedélyektől fűtött disputák hangját öltötte magára, vagy .hogy ennek a nemzetgyűlésnek tagjai függetlenség szempontjából talán nem voltak könnyen kezelhetők, — ez a tiszteletre-' méltó kormányzati kényelmi szempont nem lehet ok arra, hogy megváltoztassuk azt a véleményünket, hogy ez a 'nemzetgyűlés minden tekintetben téliesítetté kötelességét a nemzettel szemben. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) De méltóztassanak megengedni, hogy ne csak magyar példákra hivatkozzam. A probléma, a titkos választójognak: a parlament szellemi színvonalára és az intelligencia vezető szerepére gyakorolt befolyásának a problémája erőteljesen érdekli a külföldi közjogi írókat is. Itt van nálam, éppen a napokban került megint kezeim közé Joiseph Barthélémy nek, a párisi jogi fakultás volt doyenjének egyik híres munkája, a »Le gouvernement de la France«, amely a gall szellem tisztaságával, világosságóval és plaszticitásával nem egészen két és félszáz oldalon klasszikus, mesteri Összefoglalását adja a francia állam közjogi, közgazdasági, politikai, pénzügyi igazgatási és bírói szervezetének. Ugyanerről a Joseph Barthélémyről van szó, aki a magyar optánsok ügyét Millerand volt francia köztársasági elnökkel szemben megnyerte és ezzel minden magyar ember szívében el nem múló érdemeket szerzett magának. Joseph Barthélémy ebben a munkájában ugyanezekkel a problémákkal foglalkozik és azt vitatja, hogy Franciaországban is konstatálható, hogy a titkos választójog bevezetése nem járt azzal a várt, illetőleg félt hatással, hogy leszállította voln El £1 francia parlament színvonalát és hogy megsemmisítette vagy mega-yengítette volna a francia intelligencia vezető nolitikai szerepét. (Rassay Károly: Na lám, mindig azt mondják, hogy Franciaországnak már vége van!) Idézem Joseph Barthélémy könyvéből a kérdésre vonatkozólag ezt a részletet (olvassa): »Au point de vue intellectuel et moral, nos Chambres défient la comparaison avec les Assemblées de tous les autres pays c!u monde, ou des régimes intérieurs qu'a connus la France. Sans doute, le suffrage universel a amené une représenta-