Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

Az országgyűlés képviselőházának 182. visszalépési jog kodifikálva van. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: De nálunk nincs!) így értelmeztem módosításaimat és kérem, ne méltóztassék szavaimnak olyan értelmet tu­lajdonítani, amilyet én nem adtam azoknak és amire nem is gondoltam. Elnök: A 9. § meg nem támadtatván, azt. elfogadottnak jelentem ki. Következik a 10. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. Veres Zoltán jegyző (felolvassa a sza­kaszt). Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. H.áz! A szakasz 3. be­kezdése azt mondja, hogy ha a kártalanítás ügyében az érdekeltek között egyezség létre nem jön, azt a telekkönyvi hatóság kísérli meg, sikertelenség esetén pedig a telekkönyvi hatóság a vitás kérdésekben végzéssel határoz. Szerény nézetem szerint a telekkönyvi ha­tóság erre nem teljesen alkalmas. Még egy fellebbezési fórumnak kellene lenni és erre a célra igen alkalmas volna a Közmunkatanács, ahol ilyen kérdések állandóan napirenden vannak. A kártalanítás értékét még a szakem­berek is csak igen nehezen tudjak eldönteni, de nagysága igen sok tényezőtől függ. Meg­történhetik, hogy egy bejegyzés folytán a kár­talanításnál a telek értéke kisebbedik és anyagi íkár éri a telektulajdonost. De megtör­ténhetik enneki az ellenkezője is, t. i. amellett, hogy készpénzt kap az illető, a telek értéke emelkedik is és így még anyagi előnyhöz is jut a készpénzen kívül. Úgyhogy itt feltétlenül szükségesnek tartanám a szakértők bevonását és erre nézve elvi jelentőségű kijelentést sze­retnék a miniszter úrtól kapni. A 8. bekezdéssel kapcsolatban a Budapesti Ügyvédi Kamarának a beadványát vagyok bátor ismertetni, amely a következő gondo­latot veti fel és kéri, hogy az vétessék még hozzá a szakaszhoz. (Olvassa.) »Ha azonban a telekátalakítási eljárást valamelyik érdekelt alaptalanul indította meg. hogy az kizárólag a kérelmező érdekeit szolgálja, az ellenérdekű felek felmerült költségeiben a kérelmező el­marasztalandó.« Tisztelettel kérem ennek a gondolatnak megszí vieles ét, ha nem is a törvényben, de a végrehajtási utasításban. Elnök: Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! Itt kifejezetten kártérítési dologról van szó. A túloldalról mindig azt a vádat hallot­tuk jogosulatlanul, hogy a törvényjavaslat kiveszi a kártérítési eljárást a bíróság hatás­köréből. Össze méltóztatik téveszteni a kisajá­títási eljárást a kártérítési eljárással. Itt kife^ jezetten kátrérítési dologról van szó, bírósági hatáskörről, ezt pedig nem lehet a Közmunka­tanács hatáskörébe állítani, A Közmunka­tanács nem lehet fellebbviteli fórum egy bíró­ság felett. Erről tehát a törvényjavaslat vilá­gosan rendelkezik. Ami a másik kérdést illeti, arról is világo­san rendelkezik a törvényjavaslat, hogy tudni­illik az eljárás költségeit a telekkönyvi, ille­tőleg az építésügyi hatóság állapítja meg, szintén a szabályszerű eljárás során. Azt hiszem, itt különleges rendelkezésre nincs szükség. Különben is indítvány nem volt, tehát kérem, méltóztassék a szakaszt eredeti szöve­gében elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 11. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakaszt felolvasni. ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. 297 ; Veres Zoltán jegyző (felolvassa a 11. §-t, melyet a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Ol­vassa^ a 12. §-t): Pinezich István! Pinezieh István: T. Ház! Indítványozom, hogy az (1) bekezdés második sorában a »te­lek« szó után »vagy telekrész« szavak vétesse­nek fel, esetleg a »telekrész« szó zárójelbe té­tessék. Nagyon jól tudom, hogy a telek szó telek­részt is jelent, de mivel a törvényjavaslat egyéb helyein a telekrész szó is használtatott, a világosság, a precizitás szempontjából jó j volna, ha itt is szerepelne a szövegben a »te­lekrész« szó. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Ház! a 12 § a kisa­! játítási jogról szól, amelyre vonatkozó általá­nos kritikámat már az általános vitában el­| mondottam. Megítélésem szerint t. i. itt a ! kisajátítási jog túlságosan bőven adatott meg s az ezzel a kisajátítási joggal való élés az én megítélésem szerint az eddigi kereteken mesz­sza túlhalad. Most a részleteknél kizárólag módosításaimnak az indokolásával akarok foglalkozni. Ezek a módosítások alábbiak­ban kívánnak változtatásokat. Az egyik az, hogy út létesítéséhez szük­séges területet a törvény szerint ki lehet sajá­títani, ami teljesen helyes, helytálló is. Ma azonban különösen az utak eddigi méretei nem felelnek meg a forgalmi céloknak és igen gyakran vagyunk kénytelenek az utakat for­galmi okokból kiszélesíteni, kibővíteni. Már : most, ha egy kisajátítás út céljaira már meg­| történt .meghatározott méretben, azt hiszem,' | nem kell azt feltétlenül petrifikálni, ha van lehe­j tőség arra, hogy az útnak kisajátított területet még kibővíthetjük. Ennélfogva azt javaslom az első bekezdés a) pontjához, ihogy a városrende­j zési terv szerint egy út létesítéséhez vagy 'bővíté­séhez szükséges terület ugyancsak kisajátít­ható legyen. Nem tudom magamévá tenni azt a gondo­latot, amely szerint magánfél vagy jogi sze­mély is kaphasson kisajátítási jogot. Ha ma­gánfél vagy jogi személy akármicsoda körül­írások szerint, akármilyen esetekben vagy akármicsoda előfeltételek mellett, de mégis szerezhet magának kisajátítási jogot, akkor módjában van ezeket az előfeltételeket meg­szerezni és bizonyos^ telekre vagy épületre vo­natkozólag kisajátítási joggal élni. Én a kisajátítási jogot kizárólag a hatóság részére tartom rezerválandónak, hogy t. i. csak a város vagy a község vagy a (közület sajátíthasson ki. Ezeknek a közületeknek van­nak olyan érdekeik, amelyek a kisajátítást indokolják. De, hogy magánfél érdekében le­hessen kisajátítani egy másik magánfél sérel­mére, ezt a magam részéről megengedhetőnek nem tartom. Ezért ennek a bekezdésnek a törlé­sét kérem. A kisajátítási eljárással kapcsolatosan ugyancsak szükséges volna annak törvényes szabályozása, törvényben való kimondása, hogy a kártalanítási eljárásoknál szakértőket nem­csak lehet, hanem kell is alkalmazni. Itt ugyancsak műszaki és jogi szakértők azok, akikre feltétlenül szükség van, hogy megnyug­tatóan történjék a kártalanítási eljárás lebo­nyolítása. Éppen ezért egy módosítást terjesztettem be, amely szerint az értékemelkedés és a kár­talanítás megállapításánál csak a szakértők

Next

/
Thumbnails
Contents