Képviselőházi napló, 1935. XI. kötet • 1937. január 26. - 1937. március 2.

Ülésnapok - 1935-182

288 Az országgyűlés képviselőházának 11 tervmásiolatokéirt miiért kelljen minden autonómia területén, minden városban más díjakat kermit Azt hiszem, ez nam volna inaoikolt, Jmniem taiz általános érdek azt teszi sízüiJisegessé, hogy az iiyen díjaidat egységesen, országosan rendezzük. Az elmondottak alapján kérem a tisztelt Házat, hogy méltóztassék a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben az előadó úr indítványait eliogadni, a többi indítványt pedig elutasítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a tisztelt Házat, méltóztatnak-e a 3. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben az előadó úr, továbbá Petrováez Gyula és Pinezieh István képviselő urak módosító indítványával, igen vagy nem? (Nem!) Ha nem, kérdem a tisztelt Házat, méltóztatik-e a 3. %-t az előadó úr módosításaival elfogadni, szemben Petrováez Gyula és Pinezieh István képviselő urak módosító indítványával, igen vagy nemi {Igen!) A Ház a 3. §-t az előadó úr módosításaival fogadta el. Következik a 4. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Veres Zoltán jegyző: (olvassa a i. §-t).

r Elnök: Szólásra következik Petrováez Gyula képviselő úr. Petrovácz Gyula: Tisztelt Képviselőház! Annak ellenére, hogy ehhez a szakaszhoz nincs indítványom, mégis legyen szabad ehhez a szakaszhoz néhány megjegyzést tennem. (Halíjuk! Halljuk! a baloldalon.) Ebben a szakaszban van szabályozva a városrendezés végrehajtása, ezért ez a szakasz lenne az egész javaslatnak a városrendezés szempontjából legértékesebb szakasza az esetben, ha nem feltételes mondatokból, hanem rendelkező mondatokból állana. Ezek a feltételes mondatok, amelyek itt a szakaszban vannak, hogy például a városszabályozási tervnek meghatározott időre való végrehajtását elrendelheti a miniszter úr és hogy közművek létesítését is elrendelheti, amennyiben arra fedezet van, ezek olyan rendelkezések, amelyek eddig is fennállottak és eddig is életben voltak, anélkül, hogy ezeket külön kodifikálni kellett volna. Az, hogy a városok ezeket a szabályozási terveket és a közműépítést csakis^ a város háztartása költségvetésének á keretén belül hajthatják végre, vagyis ha telik rá, ha van rá biztosított fedezetük valamilyen formában, igen sovány vigasztalás a községeknek és városoknak, mert a városok mai nehéz helyzetében, aimikoir pótadók között fuldokolnak^ nem hiszem, hogy a költségvetésben egy fillér fedezetet is lehetne találni arra, hogy a városszabályozási terv végrehajtásával járó kisajátításokat elvégezzék és egy fillér költséget is lehetne számítani arra, hogy a városok közműépítésébe tényleg belekezdjenek. Itt igen helyes volna, ha a miniszter úr vagy nyilatkoznék olyan irányban, vagy felvenne a végrehajtási utasításba rendelkezéseket, hogyan juthassanak a városok és községek ahhoz, hogy végrehajthassák szabályozási terveiket. Az utolsó szakaszok egyikében az van, hogy bizonyos illetékek befolynak a városhoz és azokból lehet majd a szabályozást megkezdeni. Azt hiszem, ezek az illetékek hat esztendőn keresztül még a szabályozási tervek elkészítésének költségeit sem fogják fedezni, semhogy a sza2. ülése 1937 február 11-én, csütörtökön. bályozási tervek gyakorlati végrehajtását mozdítanák elő. Arról, hogy az áuamihatalom, a kormányzat beruházó kölesönökkel támogatná, ezekéi az akciókat és hogy az állam segítségére lenne a ' városokniak ezeknek a kötelezettségeknek végrehajtásánál, a törvényjavaslat rendelkezést nem tartalmaz. Ellenben azt mondja, hogy közmű létesítését közérdekből olyan helyen is elrendelheti, amely nem is esik városszábályozási ,tery alá. Boldog lennék, ha a közművek létesítését azokon a helyeken 'méltóztatnék tudni biztosítani, amelyek a városszabályozási terv alá esnek, vagyis legalább a városok belterületén és nem volna szükség arra, hogy olyan helyen is megengedhesse a miniszter úr, amely városszabályozási terv alá nem esik. Mondom, ha ebben a szakaszban kissé több imperatívusz, kissé több segítséget nyújtó rendelkezés volna, lamely a városoknak lehető vé tenné, hogy közműveiket kiépítsék és szabályozási terveiket végrehajtsák, akkor ez a szakasz a törvényjavaslat legértékesebb szakasza volna; így azonban nem mondom, hogy nesze semmi fogd meg jól, de csak egy papíron maradó rendelkezés, amelyből sem végrehajtott városszábályozási terv, sem közműtépítési terv nem lehet addig, amíg a városok költségvetése a mai keretek között mozog és amíg a városok költségvetésből éppen a legértékeseibb közműépítési részeket törli a belügyminiszter úr kék ceruzája. Csak egy példát mondok. A Rákospatak szabályozásának költségeire évről-évre 500.000 pengőt vett fel a főváros költségvetésébe és a szanálás, a város feletti gyámkodás titulusán a belügyminiszter úr ezt az összeget már három esztendő óta törli és a megkezdett munka megáll, nem hajtható végre. A városok költségvetésében a közműépítés költségeire szánt összeget sohasem csökkenteni, hanem inkább felemelni kellene és ha így tennék, akkor reményünk lehetne arra, hogy ebből a városszabályozási törvényjavaslatból nemcsak törvény, nemcsak a Corpus Jurisban elhelyezett szakaszok sorozata, hanem élő valóság lenne. A szakaszt egyébként elfogadóim. (Helyeslés.) Elnök: A vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemissza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! Kérem, 'méltóztassék a szakaszt változatlanul az eredeti szövegezésben elfogadni. Legyen szabad Petrováez képviselő úrnak egyik megjegyzésére válaszolnom. Ö azt mondotta, örömmel üdvözölné, ha az állam valamivel hozzájárulna ahhoz, hogy a városok és községek közműveket építhessenek. Ezt indokoltat] annak tartanám, mert hiszen olyan természetű kiadásokról van szó, amelyeik elsősorban a közület, illetőleg a rendezést végző városokat illeti. Bátor voltam már rámutatni arra, hogy a városrendezési törvény javaslat végrehajtása nem minden vonatkozásban pénzkérdés. Az igaz, hogy ha egy régi utcát vagy egy régi épületet le akarunk bontani, vagy át akarunk helyezni máshová, az pénzbe kerülne. A városrendezési törvényjavaslat rendelkezései azonban — például az építkezés tekintetében — pro futuro minden pénzáldozat nélkül megvalósíthatók, sőt még a városfejlesztési, a városrendezési terv tekintetében is. Azok a városok, amelyek nem rendelkeznek kellő anyagi felkészültséggel, hagyják a múlt hibáinak ki-